Ma reggeli után leültem egy kicsit összeszedni a gondolataimat arról, hogy mit írjak ide. Tegnap este egy olyan programot találtam a számítógépemen, amely mindenféle logikai/nyelvi fejtörőkkel szórakoztatja a használóját. Még tanácsokat is ad az egyes kérdésekhez, illetve a végén az értékelésnél szintén mond némi okosságot. Nekem tegnapra az "Élvezd a hibáidat!" jutott.
Egészen hálás téma, ha jól belegondolok. Olyan sokféle, amit szeretnénk élvezni, de a hibáink általában nem jutnak eszünkbe, mint élvezeti lehetőség. Én pedig megfigyeltem magamon, hogy csodálatosan sokszínűen tudok hibázni. Tanulságosan. Gondolom, ezzel nem is vagyok egyedül.
Miért ne gyönyörködhetnék a hibáimban?
Itt tartottam a gondolatok menetében, amikor előkerült a szobájukból Balázs fiam. Amíg gondolkodtam, le is írtam: "Élvezd a hibáidat!". Megmutattam neki az írást, ő pedig büszkén elolvasta: "Érezd a hibáidat!". Hm. Nem rossz. Egy hiba. Próbáljuk újra. Másodikra sikerült. Mi benne a szép? Például az, hogy értelmes maradt a mondat. Kicsit mást jelent ugyan, de értelmes maradt.
Gyorsan megbeszéltük, hogy még aludnia kellene, de már nem akar. Megállapodtunk, hogy akkor csendesen elfoglalja magát valamivel. Kezébe nyomtam egy Ablak-Zsiráfot (iskolás korú gyermek jelenléte esetén helyiségenként egyet tartani kötelező), és mentem tovább a reggeli készülődés megszokott során. Amint kiléptem a fürdőszobából, látom ám, hogy nagy fiam már a(z) L betűnél jár (hogy van ez helyesen a L betűnél, vagy az L betűnél?), és bőszen másolja egy A4-es papírra a láva szócikket. Tudom, hogy nemrég írtak dolgozatot amiben egy adott szövegből adott idő alatt a lehető legtöbbet kellett leírni a füzetbe (vagy a lapra). Ezek szerint tetszett neki a feladat. Balázs mindig megismétli azokat a feladatokat, amelyek tetszenek neki.
Peti sírása és a reggeli kávé illata elűzte az álmot Anikó szeméből is, így volt lehetőségünk egy kis reggeli értekezletre. Gyorsan megbeszéltük a nap teendőit. Mindketten szeretünk előre tervezni.
A buszon egy nagyon jó könyvet olvastam. Már beterveztem az erről szóló recenziót a naplóbejegyzések közé. Addig nem szeretnék róla bővebben írni, amíg végig nem olvastam. Addig nem olvashatom végig, amíg a feleségem nem olvasta végig. Nem azért, mert nincs két könyvünk (ebből történetesen van), hanem azért, mert megígértem Anikónak, hogy ennek a könyvnek az olvasását előttem fogja befejezni. (Általában fordítva van: ha később kezdem is olvasni, hamarabb fejezem be ugyanazt a könyvet.) Engem is ösztönöz ez az ígéret: ha kíváncsi vagyok a történet folytatására, biztosítanom kell Anyának a szabad időt, amikor olvashat!
Végül mit kapok ma reggel a Mindennapi kenyerünk-ből? Idézem: "
Tanács:
Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel. (Ef 6.4)
Ígéret:
Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól. (Péld 22.6)
Fohász:
Fiaink legyenek olyanok ifjúkorukban, mint a nagyra nőtt palánták, leányaink pedig, mint a faragott oszlopok, amilyenek a palotákban vannak (Zsolt 144.12)"
Befejezésül mégegy idézet. Heidelbergi Káté "27. Kérdés: Micsoda az isteni gondviselés?
Felelet: Istennek mindenvaló és mindenütt jelenvaló ereje, mely által mennyet és földet, minden teremtménnyel egyetemben, mintegy saját kezével fenntart és úgy igazgat, hogy fák füvek, eső és szárazság, termékeny és terméketlen esztendők, étel és ital, egészség és betegség, gazdagság és szegénység, szóval minden, nem történetesen, hanem az Ő atyai kezéből jön."
Egészen hálás téma, ha jól belegondolok. Olyan sokféle, amit szeretnénk élvezni, de a hibáink általában nem jutnak eszünkbe, mint élvezeti lehetőség. Én pedig megfigyeltem magamon, hogy csodálatosan sokszínűen tudok hibázni. Tanulságosan. Gondolom, ezzel nem is vagyok egyedül.
Miért ne gyönyörködhetnék a hibáimban?
Itt tartottam a gondolatok menetében, amikor előkerült a szobájukból Balázs fiam. Amíg gondolkodtam, le is írtam: "Élvezd a hibáidat!". Megmutattam neki az írást, ő pedig büszkén elolvasta: "Érezd a hibáidat!". Hm. Nem rossz. Egy hiba. Próbáljuk újra. Másodikra sikerült. Mi benne a szép? Például az, hogy értelmes maradt a mondat. Kicsit mást jelent ugyan, de értelmes maradt.
Gyorsan megbeszéltük, hogy még aludnia kellene, de már nem akar. Megállapodtunk, hogy akkor csendesen elfoglalja magát valamivel. Kezébe nyomtam egy Ablak-Zsiráfot (iskolás korú gyermek jelenléte esetén helyiségenként egyet tartani kötelező), és mentem tovább a reggeli készülődés megszokott során. Amint kiléptem a fürdőszobából, látom ám, hogy nagy fiam már a(z) L betűnél jár (hogy van ez helyesen a L betűnél, vagy az L betűnél?), és bőszen másolja egy A4-es papírra a láva szócikket. Tudom, hogy nemrég írtak dolgozatot amiben egy adott szövegből adott idő alatt a lehető legtöbbet kellett leírni a füzetbe (vagy a lapra). Ezek szerint tetszett neki a feladat. Balázs mindig megismétli azokat a feladatokat, amelyek tetszenek neki.
Peti sírása és a reggeli kávé illata elűzte az álmot Anikó szeméből is, így volt lehetőségünk egy kis reggeli értekezletre. Gyorsan megbeszéltük a nap teendőit. Mindketten szeretünk előre tervezni.
A buszon egy nagyon jó könyvet olvastam. Már beterveztem az erről szóló recenziót a naplóbejegyzések közé. Addig nem szeretnék róla bővebben írni, amíg végig nem olvastam. Addig nem olvashatom végig, amíg a feleségem nem olvasta végig. Nem azért, mert nincs két könyvünk (ebből történetesen van), hanem azért, mert megígértem Anikónak, hogy ennek a könyvnek az olvasását előttem fogja befejezni. (Általában fordítva van: ha később kezdem is olvasni, hamarabb fejezem be ugyanazt a könyvet.) Engem is ösztönöz ez az ígéret: ha kíváncsi vagyok a történet folytatására, biztosítanom kell Anyának a szabad időt, amikor olvashat!
Végül mit kapok ma reggel a Mindennapi kenyerünk-ből? Idézem: "
Tanács:
Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel. (Ef 6.4)
Ígéret:
Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól. (Péld 22.6)
Fohász:
Fiaink legyenek olyanok ifjúkorukban, mint a nagyra nőtt palánták, leányaink pedig, mint a faragott oszlopok, amilyenek a palotákban vannak (Zsolt 144.12)"
Befejezésül mégegy idézet. Heidelbergi Káté "27. Kérdés: Micsoda az isteni gondviselés?
Felelet: Istennek mindenvaló és mindenütt jelenvaló ereje, mely által mennyet és földet, minden teremtménnyel egyetemben, mintegy saját kezével fenntart és úgy igazgat, hogy fák füvek, eső és szárazság, termékeny és terméketlen esztendők, étel és ital, egészség és betegség, gazdagság és szegénység, szóval minden, nem történetesen, hanem az Ő atyai kezéből jön."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése