Tegnap ott ült velem szemben. Gyengénlátónak született, amit akkor még nem tudtak, és élete első jelentőségteljes mozzanatai között tartja számon, amikor a szülei összevesztek a nevén.
Ezt nekem még időben elmesélte annak idején, ezért van például, hogy minden gyermekünknek időben megegyezünk a nevében. Mielőtt még megszületne.
Tegnap ott ült velem szemben, és mesélte, hogy már letehette az egyik mankóját. Ötven napja esett át a csípőprotézis műtéten. A nem észlelt csípőficam, ami pont arra volt elég, hogy élete első harmincpár évében szétforgácsolja a csípőízületét.
Mosolyogva meséli, hogy nem kis küzdelem árán sikerült nyárra időzíteni a műtétet, így -- tanár lévén -- nem kell táppénzre mennie, hanem szabadságon van a lábadozás idején. Szeptembertől pedig újra nekikezd.
Alig látszik, árnyéka önmagának. Az elmúlt éven olyan erős fájdalmai voltak, hogy enni sem tudott. A fájdalom csillapítók egy ideig használtak, utána pedig nem. Korábban sportos, aktív életet élt, most az is elfárasztja, ha a lakásától a közeli étteremig elbiceg a mankójával. Óvatosnak kell lennie. Kíméletes terhelés mellett a protézis akár 25 évig is kitart. Ha nem kíméli, kevesebb mint 10 év alatt szétmorzsolgatja a csontot a protézis erős anyaga. Cserélni egyszer lehet, utána már nem lesz ott csont, amihez (amibe) rögzíteni lehete az eszközt.
Mosolyogva meséli, hogy egyre messzebbre tud elmenni. Meséli hogyan ment első nekifutásra három kört a mozgólépcsőn a metróban, hogyan próbálja fokozatosan a többi közlekedési eszközt is bevonni az utazásaiba. Illetve tegnapelőtt óta már egy mankó is elég.
Tegnap ott ült velem szemben, és azon tűnődtem: biztos, hogy az én életem olyan nyomorúságos, hogy meg kell állnom, és keseregnem miatta?
Vannak már olyan részei az életemnek, amikről tudok mosolyogva mesélni.
Így tizenhat évente jár nekünk egy közös ebéd. Ebben egyetértettünk.
