Ahogy mennek a dolgok

Az elmúlt időszakban azt figyeltem meg, hogy üldöz egy dallam. Akkor még nem értettem, miért? Végül -- mivel nem hagyott békén --, megkerestem.
Na mármost. Az internet és a keresők olyanok, hogy ha tudod a szöveg egy részletét, vagy a címét annak, amit keresel, vagyis valamilyen szöveges információt, akkor nagyon könnyen megtalálható a keresett dal. Viszont ha csak egy jellemző hangsort tudsz felidézni, azzal mehetsz akármelyik keresőbe! Sem a Google, sem a bing nem fog megkérni, hogy fütyüld bele a dallamot a mikrofonodba... Majd ők fütyülnek a memóriádnak erre a természetére.
Lassan felgöngyölítettem a szálakat. Ebben segítségemre volt, hogy egy ránk maradt tárolón találtam egy mp3 fájlt, amit a készítője egészen jól ellátott a dalra jellemző információkkal.
Ez volt az:
...

(A lejátszó kinézetéért elnézést kérek. Kezdő vagyok még ezen a területen.)
Persze így, hogy tudtam az előadó nevét (2Pac) és a dal címét (Changes) már Google is jó barát kezdett lenni. Megmondta például, hogy ennek a nótának külön Wikipedia bejegyzése van. Erről indulva kiderült, hogy amit keresek az a "The Way It Is" című szám 1986-ból. Az előadó Bruce Hornsby and the Range. No ezt is megtudtuk. De ne maradjunk meg ezen a ponton, ha egyszer meg is lehet hallgatni:
...

Az elején a jellemző és fülbemászó futamok, amik megmaradtak az emlékezetemben, mint egy lenyomat. Arra az időre emlékeztetnek, amikor...
1986-ban 6. osztályos voltam. Mindenki tudta már, hogy valami változás készül. Az akkori politika tarthatatlansága nyilvánvaló volt mindenki számára. De én nem ilyesmiken gondolkodtam. Életemben másodszor szerelmes voltam. Életemben először egy olyan csapatnak voltam a tagja, amelyik ténylegesen foglalkozott is valamivel és nem csak névleg volt, mint a többi úttörőszervezet. Izgalmas, kalandos, kirándulós, számítógép-programozós, fej-betörős év volt. Olyan, amire így, negyed század múltával is jó visszagondolni. Szeretettel visszagondolni.
Ez az egyik vetület.
Most megint olyan időket élek, amikre majd jó lesz, amikre már jó szeretettel visszagondolni. Rudi, Miklós, Zsuzsa, Lajos, Marci, Nóri, Sanyi. Kicsit távolabb Bars, Petya és a többiek. ... Elragadnak az érzelmeim és nagyon vágyom már újra találkozni ezekkel az emberekkel. Ahogy annak idején D.Norbival, K.Vityával, Banánnal, Pacallal vagy éppen S.Tihamérral. ... Zsolti bátyja, Jocó abban az évben fulladt bele a bányatóba. Nem sokkal az után, hogy elgázolta egy autó.
Ez a másik vetület. Talán a tavasz.
A nyomozás azonban nem állt itt meg, és kiderült, hogy ezeknek a daloknak nem csak dallama van, de szövege is. Az ezzel kapcsolatos nyomozást már a tisztelt olvasóra bízom. Annyit tartok fontosnak rögzíteni, hogy erősen társadalmi-politikai vonatkozású szövegek. Munkanélküliségről, szelíd erőszakról, változásról.
Idén választás lesz. Az emberek egy része elmegy és szavaz. Nem valamire, hanem valami ellen.
Még mindig nem vagyok hajlandó elhinni, hogy a világ csak annyi, amennyit én látok belőle.
Szeretném elhinni, hogy még nem játszották le ezt a partit. Szeretném azt elhinni, hogy még nincsenek leosztva a lapok. Szeretném azt hinni, hogy egyszer már az ország is nyer egy választást, nem csak valamelyik párt.
Könnyen vagyok. Fűtött lakásban iszom a hűtött sört. De néha eszembe jutnak.
Eszembe jutnak azok az emberek reggel a Moszkva téren -- ott járok minden munkanapon. Eszembe jut a koldus asszony a Lánchíd közepén, akit Balázs fiammal együtt láttunk. Én már egészen megszoktam, de neki teljesen új volt mindez. Új és félelmetes. Eszembe jut Misi, aki a feleségével hosszú ideig egy Trabantban lakott, miután a lakásmaffia ügyesen elcserélte vele a budapesti lakását egy házra valahol olyan helyen, ahol már öten laktak a faluban. Van, akinek sikerül visszaküzdeni magát. Neki sikerült.
Nekem is kéne egy kis ólom a lábamba, mit a keljfeljancsinak, hogy akármekkora pofont kapok is az élettől, utána hamar talpra tudjak állni. Egyszer majdnem összejött ez az ólom dolog a lábamba, de az egy katonatörténet. Talán egyszer majd leírom.
Remélem, hallgatni tovább tartott, mint elolvasni mindezt.

Lépések

"Amikor észreveszed, hogy valaki, akit hivatalból köt a titoktartás, csúnyán kiadott és fűnek-fának elmeséli a bizalmas dolgaidat, akkor mit teszel?"
"Amikor nem vagy hajlandó elismerni, hogy félrevezettek, és a legkisebb szalmaszálba is kapaszkodsz, ami az eredeti álláspontodat megerősíteni látszik, de erős az ellenállás, akkor mit teszel?"
"Amikor meg kellene bocsátanod, de nem találsz magadban semmit, amit meg lehetne bocsátani, akkor mit teszel?"
Én úgy döntöttem, mint III. Richárd. Pedig én második László vagyok 5 nemzedékre visszamenőleg.
Attól még persze lehet valaki iGazember.
Képtelen vagyok haragudni arra, aki becsapott, kiadott és meghurcolt bennünket. Istené az ítélet! Inkább azon imádkozom, hogy ne legyen súlyos.

Locspocs

Ma minden jel szerint elkezdődött a télnek az a része, amit nem szeretek. Igazából már tegnap estére felolvadt minden és a fehér hó alól, mellől előbukkantak a saras foltok. Ha mindehhez még egy esőt is kap, akkor igazán kutya világ lesz.
Egy tegnap esti beszélgetésben került szóba a következő alapeset: Aladár dolgozik egy ideig a B Cégnél, majd valamilyen ok miatt felmond és távozik. A régi munkatársaival, Dénessel és Elemérrel tartja a kapcsolatot és amikor Dénes elkezdi rosszul érezni magát a B Cégnél, Aladár segít neki új állást találni, ha nem is az ő cégénél, de egy ahhoz közeli helyen. Történetesen Ferivel beszélgettünk erről, aki a B Cégnél Aladár Dénes és Elemér üzletágának a vezetője. A kérdés pedig így hangzik: vajon ennek fényében jó fej ez az Aladár, vagy egy utolsó szemét?
Persze más érdekes témák is szóba kerültek, de ezen el kellett gondolkozzak. Nem olyan régen majdnem és is Aladár voltam...

Tervezés

Egyre nagyobb szerepet kap az életemben, és ezzel együtt a családom életében a tervezés. Bár tavaly év végén kellett volna, de most van idő a család éves költségvetésének megtervezésére a várható (és váratlan) bevételek és kiadások figyelembe vételével.
Most van idő megtervezni a heti programokat. Ki, hova, mikor szeretne eljutni? A már ismert kötelezettségek és lehetőségek ismeretében már május első hetéig körvonalazódni látszanak a heti és hétvégi programok.
Ma egy pénzügyi tanácsadó cég képviselőjével tárgyaltam a nyugdíjas éveinkről és az ezeket megelőző időszakról, erre nézve is terveket kell készítenünk.
Lassan több időt töltünk az életünk megtervezésével, megszervezésével, mint amennyit ténylegesen megélünk belőle! Egyértelműen az egyensúly a fontos, illetve az, hogy ne váljunk a tervezés rabjaivá, hiszen ez is csak egy eszköz. Hasznos eszköz kétségkívül, de mi azért szeretünk (és tudunk is!) rögtönözni. Ugye?!

Farsang vége felé

Egy kissé besűrűsödött az élet itt Zsámbékon a farsang végére. Kezdem ott, hogy pénteken olyan hó esett, hogy semmiféle módon nem lehetett kijutni a városból. Persze nem a hó, hanem a keresztbe fordult kamionok és egyéb balesetek miatt, de az majdnem mindegy.
Péntek este T. Emőke megtartotta az előadás-sorozata befejező részét. Sajnáltuk, hogy máris vége. Az előadó nem tagadható alapossággal lopta be magát a szívünkbe. Amíg a szülők az előadást hallgatták, addig Emőke gyermekei vigyáztak a többi jelen levő gyermekekre. Volt módom látni, hogy milyen módon. Ebből pedig le kellett vonnom azt a következtetést, hogy T. Emőke nem csak mondja azt, amit előad, hanem ez náluk mindennapos gyakorlat egyben. Hiány van ma úgyis az ilyen bizonyságtevőkből, akiknek nem csak a szavai beszélnek Istenről, hanem a tettei is. (Ezen a téren még nekem is van hova növekedni.)
Szombaton máris kezdődött az újabb előadás-sorozat. Ez a Vigyázzatok! címet viseli. Ennek plakátját elérhetővé igyekeztem tenni itt. Azt gondolom, hogy az előadások témái nagy érdeklődésre tarthatnak számot. Az első előadáson úgy 70-80 ember lézengett, ennél jóval többen is beférnek a zsámbéki református templomba, tehát ha valakinek kedve van és ideje engedi, ne habozzon ellátogatni hozzánk szombaton délután! A gyermekeket természetesen jó kezekben, hozzáértő vigyázókra lehet hagyni, ha valaki nem tudna másként eljönni.
Ezzel pedig még nem ért véget a hétvége, mert vasárnap délután kisköri presbitertalálkozó is volt. Az időjárásra és az utak állapotára való tekintettel sokan kimentették magukat, de így is szép számban jöttünk el az alkalomra. A házigazdák nevében Matyó Lajos lelkipásztor vezette a találkozót. Először egy rövid áhítatot követően a találkozó témájának, az újszövetség keletkezésének történelmi és társadalmi vetületeiről hallhattunk néhány érdekes tényt, mintegy felvezetésként. Az ezt követő hozzászólások Isten különös kegyelme folytán mintegy beszélgetéssé rendeződtek és mindannyian sokat épültünk, sok érdekes és hasznos gondolattal tömhettük meg a zsebünket. Bár nem csak kenyérrel él az ember, de azért jól teszi, ha nem veti meg. Ennek fényében gyülekezetünk tagjai az alkalom végeztére egy kis szeretetvendégséggel is készültek, ahol az asztalok mellett kötetlenebb beszélgetés formájában folytattuk a találkozó témáinak megbeszélését. A gondos asszonytestvérek mindenkinek készítettek útravaló csomagocskát, így egyetlen résztvevő sem távozhatott üres kézzel, csak ha nagyon ügyes volt és kisurrant, mielőtt a szervezők észrevették volna.

Kezdem azt gondolni, hogy a munkahelyemet azért kaptam Istentől, hogy legyen, ahol kipihenhetem a zsúfolt hétvégéket...

A nap szava

Olvasok éppen egy blogbejegyzést arról, hogy ... lényegtelen. Csak a nemzeti öntudat szele csap meg, ahogy a szerző -- már az első bekezdésben -- deklarálja, hogy szereti az angol nyelvet. Lehet, hogy ha az anyanyelvem lenne, én is szeretném.

Szerencsére a franciakulcsot sem kell szeretni ahhoz, hogy használjuk.

... de egy odavetett félmondatos utalás a word-of-the-day-re, ami nem hagy nyugodni. Valóban több lehetőség is adódik, amelyek közül a legelsőt rögtön meg is néztem és hasznos szókincsfejlesztőként azonnal fölvettem az RSS feed-jeim közé.

Mert a franciakulcsot szeretni ugyan nem kell, de zsírozni azért nem árt.

Ami viszont nem hagy békén: ilyesmi magyarul nincs? A "nap szava" keresőtételre Google tanácstalanul vonogatja a vállát (alig félmillió találat amikor néztem), mígnem az első linkre kattintva itt is található azért némi okosság. Magyar szavakra vonatkozóan nincs ilyen? Vagy a vaszektómia jobban érdekli a magyarokat, mint a csepű? Ez utóbbit úgyis tudja mindenki. Ugye?!

Persze látszódjon csak műveltnek az ember, de ne gondoljuk egy pillanatra sem, hogy a világ csak annyi, amennyit látunk belőle!