Elemér bácsi

Amikor nagyszüleimnél voltam, Elemér bácsi volt a mumus. Ha valami rosszat tettem, azt mondták: "megmondalak az Elemér bácsinak"!
Elemér bácsi igazából kedves volt velem. Kedves, de szigorú. Mint a saját gyerekeivel. Viszont nem jöttek el úgy búcsúra, sem disznóölésre, hogy nekem ne hoztak volna valamit. Kifestőt, könyvet. Olyasmiket, ami jó időre lefoglalt, nem édességet, vagy valami műanyag vackot. A kifestőhöz mindig járt a ceruza készlet is, vagy zsírkréta, vagy festék. Mikor mi volt jobb hozzá.
Elemér bácsit akkor ismertem meg igazán, azon a nyáron, amikor a nagyszüleim meghaltak. Rövid időn belül egymás után mind a kettő. Akkor Elemér bácsi nem mókázott. Szomorú volt, de sokmindenből engedett a húga javára.
Azután nagyon sok idő telt el, amíg nem kerestük egymás társaságát. Tavalyelőtt azonban agyvérzést kapott, és akkor megfogadtam, hogy ha még kijön a kórházból, elmegyek, meglátogatom.
Kijött, elmentünk, meglátogattuk. Akkor még pont befértünk az autóba, mert Réka lányom már látszott ugyan, de még pocaklakó volt. Szüleimnek is jót tett ez a látogatás. Onnantól egy kicsit jobban kapcsolódott a két család élete.
Édesanyám visszatalált a bátyjához.
Múlt szombaton kaptam a hírt: Elemér bácsi ismét kórházban van. Ezúttal a szíve. Az áldott, jó szíve mondta föl a szolgálatot. Hamar orvosok kezébe került, és mindent meg is tettek érte. A hét közepe táján stabilnak látszott az állapota, így édesanyámék eltervezték, hogy meglátogatják.
Aztán tegnap este csörgött a telefon.
Elemér bácsi elaludt örökre.
Felesége, három felnőtt gyermeke, unokái maradtak köztünk. Velem pedig az emléke marad. Remélem, végig kísér az utamon.

Bolondokháza

Nem szokatlan, csak a mértéke megterhelő a munkahelyemen nemrégiben kitört bolondokházának. Hétfőn fel kellett volna mondanom. Talán akkor megúszom mindezt... De valószínűleg akkor sem.
A "dobj el mindent, amit eddig csináltál, és foglalkozz valami mással, amit most látsz ugyan először, de most akkor mondd meg, hogy mikorra leszel kész?! Megmondtad, akkor ennyi idő alatt kérjük még ezt is, meg azt is! Nem volt benne az eredeti becslésedben? Lett volna lehetőséged kérdéseket feltenni! Nem tetted. Na jó, mikorra lesz kész? Elfogadhatatlan! Tessék készen lenni az eredeti határidőre!" malmában őrlődve igyekszem a lehető legjobbat kihozni a kialakult helyzetből. Sokat tanulok magamról, és másokról is.

Ilyen feszített tempóban múlasztottam el lelki atyám, Jambrich Ignác plébános úr 100. születénapjáról megemlékezni.
Majdnem elmúlasztottam a fiam nevenapját is! Már majdnem hazamentek a vendégek, mire megérkeztem.
Olyan jó, hogy ilyen türelmes velem a családom!
 ----------------
Ezt írtam volna 2017-02-03-án. Valami okos megfontolással aztán mégsem tettem közzé. Akkor még nem.
Azóta persze felmondtam, és gőzerővel készülök a máriusi szülinap csokor méltó megünneplésére.
A családom továbbra is nagyon türelmes velem. Jelenleg a tavaszi ruházkodás, és a nagyfiú továbbtanulása elég sok időnket veszi el ahhoz, hogy az éppen kifutó munkahelyemről ne hozzak haza semmi idegességet.
Nagyfióka talpát műtötték a héten, ami azért jó, mert így hamarosan újra tudja majd hordani  a bokarögzítő sínjét.
Figyelünk, várunk.
Várakozás közben, a tavaszra készülve, megnéztem van-e arc a szakáll alatt. Még megvan. Tervezem hosszabb időn át kitakarva hordani.

Valami ok miatt ma megint gyökkettővel mozog a blogger felület. Puszilom minden kedves hozzátartozójukat! Pont olyan a szolgáltatás, amennyit fizetek érte, de ilyenért nem is adnék egy fityinget sem.

A három kőműves meséje

Szizopantész egy sétája alkalmával építkezések környékére tévedt.

Megállt egy egy helyen, hosszasan nézte a munkást, majd megkérdezte tőle:
-- Te mit csinálsz?
-- Téglákat rakok egymás mellé szép rendben. Közéjük maltert teszek.
Szizopantész megköszönte a tanítást, és továbbállt.

Megállt egy egy helyen, hosszasan nézte a munkást, majd megkérdezte tőle:
-- Te mit csinálsz?
-- Falat építek téglából és malterből. Jó erős lesz.
Szizopantész megköszönte a tanítást, és tovább sétált.

Megállt egy egy helyen, hosszasan nézte a munkást, majd megkérdezte tőle:
-- Te mit csinálsz?
-- Házat építek az embereknek. Ez lesz az otthonuk.
Szizopantész megköszönte a tanítást, és hazaindult, mivel megéhezett.

Hazafelé Szizopantész elgondolkodott.
Ugyanabból az alapanyagból, ugyanazokkal a mozdulatokkal dolgozott a három mesterember. Miért mondtak mégis mindannyian mást?

(Ha valaki meg tudná jelölni nekem az eredeti történet forrását, azért nagyon hálás lennék, és köszönöm előre is! Szizopantész nevét Peer Krisztián egy 25 évvel ezelőtti írásából emeltem át. A címére sajnos már a google sem emlékszik.)

Apró lépések

Fogas mosoly.
Réka képes puszit adni, símogatni ... és hisztizni is.
Fejlődünk.