Két süti

-- Azt álmodtam, hogy elvettelek feleségül. -- Mesélte izgatottan Kabát Elemér. Timi zavartan mosolygott. Nem tudta, mire megy ki ez az egész. Elemér folytatta:

-- Azt álmodtam, hogy elvettelek feleségül, és már több, mint tíz éve házasok vagyunk. Azt álmodtam, hogy három gyerekünk született. A nagyból mérnök lesz, a kicsiből tudós.

-- És a középső, a kislány? Vele mi lesz? -- vette fel Timi a játék fonalát.

-- Ő csodálatos asszony lesz és szerető anya. Ha majd egyszer kinövi a szeleburdiságát. Legalább egy kicsit.
Azt álmodtam, hogy egy park mellett lakunk és minden gyerekünknek saját szobája van. Persze egyikbe se lehet bejutni a széthagyott játékoktól, ezért mindenki vagy nálunk van, vagy a konyhában.

-- De te tényleg elvettél feleségül. Több, mint tíz éve házasok vagyunk.

-- Akkor hát nem csak álom volt?

-- Bizony nem. Mindketten megdolgoztunk érte, hogy így lehessen.

-- Ha most kérném meg a kezedet...

-- Lehet, hogy igent mondanék ... de majd még meggondolom.

Jött a pincér, összeszedte a süteményes tányérokat. Kértek mindketten egy-egy pohár ásványvizet, megitták és hazamentek.

Ajándék

Hálát adok, hogy van még elég erőm. Mert kaptam. Ajándékba.
Köszönöm Istennek, hogy nem eshetek olyan mélyre, ahová Ő ne tudna utánam hajolni!
Az ajándéknak is van ára. Köszönöm Jézusnak, hogy kifizette az árat!

Ma kiveszem a por alól a Bibliám.
Van hozzá erőm.

Ezt olvasom (ez az igazi ajándék a mai napra, személyesen nekem):
"Adja meg szíved vágyát, teljesítse minden tervedet!" Zsolt 20,5

Úgy adom tovább, ahogy kaptam: szeretettel.

I.M.G.H.

Szerette Istent. Isten is szerette őt.

Megáldotta csodálatos házastárssal, gyermekekkel. Gyülekezettel, ahol szolgálhatott.

Akik ismertük, úgy emlékszünk rá, mint folyton tevékeny, örökmozgó valakire. Mindig mosolygott, mindenkihez volt egy kedves szava. Egy-egy pillanatra, ha összefutottak az arcán a ráncok, lehetett sejteni, hogy idősebb, mint amennyinek látszik, de a korát sokunk előtt homály fedte (és fedi).

Most pedig állunk megdöbbenve.

Egy hete még köztünk volt. Kedden este kaptuk a hírt: kómában fekszik egy másik országban. Mire mindezt megpróbáltuk elhinni, jött a következő hír péntek délután: meghalt.

Ha haza tudják hozni, szombaton lesz a temetése.

A sok miértre nincs jó válaszunk.

A hírre egy emberként megmozdult a kisváros összes lelke. Gyűjtést, ellátást szerveznek, ebben-abban segítenek. Ki ahogy tud.

Nem értjük, és ezt így sokkal nehezebb elfogadni.

Számomra személyesen az a tanulság, hogy legyek felkészült, hiszen soha nem tudhatom, melyik pillanat lesz az utolsó. Ne haragudjak senkire, hiszen nem tudhatom, lesz-e még időm megbocsátani. Magamra se haragítsak senkit, mert nem tudhatom, lesz-e időm bocsánatot kérni.

De amikor ezeket így megfontolom magamban, be kell ismernem, hogy még egy ilyen derék pofon sem tud önmagában megváltozatani, ha én nem akarom.

Pedig ez most padlóra küldött rendesen.

Ne légy mindig ott!

Sok erőt felemészt a folyamatos jelenlét. Sok időbe is kerül.

Mit hajszolsz?

Meg akarsz felelni? Kinek?

Népszerű akarsz lenni? Minek?

Azt akarod, hogy szeressenek? Biztosan szükséged van azok szeretetére, akik ilyen áron szeretnének?

Persze, amikor ott akarsz lenni, az más. Amikor van erőd, időd... Te tudod, mihez kaptad őket. Te tudod, hogyan gazdálkodsz velük. A kamatot úgyis számon fogják rajtad kérni!

Akkor légy ott, amikor szükség van rá! Neked, vagy valaki másnak.

De akkor egészen.

Egy lépés előre

Állnak az új falak az új lakásunkban.

Épp ideje volt. Tegnap fizettük be a hitel első törlesztőrészletét.

Gipszelés, glettelés, tapétázás, festés kövekezik. (Közben érintőleg egy kis villanyszerelés. -- De csak óvatosan.)

Bár jól elfáradtunk és mozdulni is alig bírunk, de úgy érezzük, mindenre képesek vagyunk.

Külön köszönöm a kollégáimnak, hogy tegnap segítettek lepakolni a házhoz szállított anyagot! (Mert nekem ilyen munkahelyem van, ahonnan eljönnek a kollégák segíteni :)

Autós papucs

Janka több ok miatt is megdicsérendő. Az első, hogy amikor oltást kapott, azt észre sem vette.

A második, hogy ma a fogorvosnál kihúzták egy fogát, (egy magától kiesett, és ezek amúgy is mozogtak már), és betömték egy másik fogát. Mindezt hiszti és nyivákolás nélkül tűrte.

Hiába: komoly nagylány már. Nekem pedig a legkedvesebb lányom! (Ide szerettem volna egy fényképet betenni, de ezzel most adós maradok.)

Egészen mellesleg, de nem minden célzatosság nélkül ma összefutottam a városban sétálgató családommal. Peti fiam éppen hisztizett, mert nem kapta meg a játékmozdonyt, amit kinézett magának. Komoly, nyugodt fiatal ember ő, de amikor elfárad... Nos akkor nagyon tud hisztizni. Egymást érték az "Apa, nem"-ek, és a "Bonat!"-ok. Ez utóbbi a vonat Pepésített változata. Mindez addig tartott, amíg be nem tévedtünk egy olyan áruházba, ahol papucsokat is lehetett kapni. Persze ez sem volt minden célzat nélküli.

Péterünk igazi egyéniségként azonnal kiválasztott egy fekete színű papucsot, ami kb. 5 számmal volt nagyobb a lábánál. Anikó megtalálta a létező legkisebbet, de még az is nagy volt egy kicsit. Ráadásul két, amire ő is megkapta az igazi, Petis "Anya, nem!"-et. Ekkor jött az utolsó mentsvár: a piros. Erre nézve megegyezett a véleményünk, talán az enyémet kivéve, de meghajoltam a többség akarata előtt.

Megérte!

Kicsi fiunk még itthon is az új papucsával játszott. A "Petinek van kereke" pedig kerek mondatnak tűnik...

A végére pedig álljon itt a címben szereplő autós papucs, majdnem kiindulási állapotában (mint látható, tényleg van kereke :)

Látogatás

Felhívtak telefonon. A gyülekezetünk gondnoka kórházban van. Látogatáskor számíthatnak-e rám is?
Igen.
Részletek?
...
19:55-kor értünk a Kórházhoz. Illetve én értem, mert a többiek már ott voltak. Cserébe korábban én voltam ott, ők meg sehol. De végül mégis nekik kellett rám várni. Bejutottunk. A portán... pardon.
A recepción elmondták, hogy a látogatási idő 20:00-ig tart, és legyünk tekintettel a többi betegre is.
Bent vagyunk.
Kórterem, ágy. Helyezkedés.
...
Rövid beszélgetés, Bibliaolvasás, ima. Hazafele még egy kis beszélgetés a küldöttség tagjaival.
Reménység.
Gyógyulj szaporán, János!

Ej, mi a kő...?

Kő rakódik a kőre. Követ követ.
Ha megelőzi egyik a másikat, akkor követ előz...
Péter kősziklát jelent.
A kőnek története van. A kőnek jövője van.
Korszakok jönnek-mennek. A kő marad.
A folyó mossa, formálja, görgeti, de belül száraz marad.
A múlt kövei összekapaszkodnak.
Összecsiszolódtak egymáson az évek.
A múlt köveit időnként szétszedik, hogy a helyükön jövőt építsenek.
Kő rakódik a kőre. Követ követ.

Amíg

Amíg a hajnal kettévált tengerén
száraz lábbal áttipeg a fény

Amíg lötyög rajtunk nyelvünk átka
a gondolatra húzott szó-kabátka

Amíg cigaretta-ízű tegnapok
bizonyítják legjobban hogy vagyok

Amíg a lélek mérhetetlen
űrjében várunk részegebben

Addig szeretlek téged.

Addig csodálom csendes hűségedet
és a múlhatatlanságra
lassan átébredek.

Zsámbék, 2009.04.14. 22:55

Kilenc éve

Láttam egy zöld ruhába csomagolt, nyivákoló kis valamit. Ez a kis valami apává avatott engem.

Nem egészen így képzeltem az apaságot. Aggódással, rohangálással, műtétek sorozatával kellett szembenéznünk, és a rejtett gondolattal: ki tudja, meddig marad köztünk?

Nem ezek azok a pillanatok, amelyeket nem cserélnék el semmi másra.

A nagyfiam, Balázs ma kilenc éves. Kilenc éve tanuljuk egymást. Kilenc éve formáljuk egymást. Talán még a családom sem tudja, mennyire különlegesen szeretem őt.

Sok boldogságot, nagylegény!

Megtaláltak

Tíz év házasság után is tudok olyat mesélni a feleségemnek, amiről eddig nem tudott. Délután valami prófétákat emlegetett, erről eszembe jutott az én élményem az én prófétámmal.

Egy alkalommal, amikor a fogadott öcsémnél voltam látogatóban, nekem kellett kivasalni az ingét. Akkoriban még nem voltam ilyen jó ingvasalásból, de muszáj volt kitenni magamért, mert Pali öcsém végzős teológus hallgatóként meghívást nyert egy budapesti gyülekezetbe bizonyságot tenni. 

Ő is kitett magáért azon az alkalmon. 

Egyébként bizonyára ő maga is kivasalta volna magának az ingét, ha látna.

Az alkalom után bemutatott néhány ismerősének, köztük volt egy próféta is. Az illető természetesen nem bírt magával, és prófétált mindkettőnknek. Öcsémet a prófécia szerint nagy dolgok véghez vitelére hívta el az Úr.

Aztán rám nézett az illető próféta, és azt mondta, hogy én legalább olyan nagy dolgokat viszek majd végbe Isten ügyeiben, mint Pál testvérem. Kicsit szomorkásan tette hozzá, hogy az én szolgálatom viszont sokak számára rejtve marad majd azok közül is, akik részesednek az áldásaiban.

Akkor mosolyogtam csak ezen. 

A héber szentírás és az élet azonban olyan, hogy csak visszafele olvasva nyeri el az igazi értelmét.

Még mindig élek, tehát még tud valamire használni Isten. Így is, ahogy vagyok. Neki aztán igazán nem kell bemutatni engem.

Nos. Itt vagyok. Mit kell tennem?

Majomkenyérfa

Nem csak a majomkenyérfákra kell ügyelni, hanem a gyanús szagokra is a konnektorok környékén. A héten majdnem leégett a lakásunk, mert a vezeték saját égésével óvta meg a méregdrága kismegszakítót a leoldástól.

Éreztük ugyan, hogy valami baj van, már csak a szagából is, de azt nem gondoltuk, hogy ekkora.

Bónuszként hétvégére itt maradtunk tűzhely nélkül.

Annyi mindent megoldottam már, pont ez miért jelentene akadályt?

Vajon az optimizmus sugárzik-e annyira, mint Fuku? Szerintem simán.

Sorrend

Az információkat összegyűjtöttük, elraktároztuk.

Itt az ideje a feldolgozásnak, az anyaggá alakításnak, illetve az anyag alakításának az információnak megfelelően.

A cél olyan állapot elérése, amikor hátradőlhetünk, és megállapíthatjuk, hogy több dolgunk itt már nincs. Ennek az állapotnak a meghatározásával kellett volna kezdeni, de akkor el sem kezdtük volna, mert ilyen állapot nem létezik. Vagy nagyon ritka, és akkor boldog megelégedettség a neve.

A családfa hatósugara

Mit tartsak arról, aki nem tudja fejből a nagymamája lánykori nevét?

A dédmamáimról már én sem tudok, de nagymamából csak kettő van (ideális esetben), és ha nem ismertem is, de tudom, hogy hívták őket.

Legalább a fejfájukról...

Farkasok

„Homo homini lupus“

Mióta világ a világ,
főbe a fejsze belevág,
ember embernek farkasa,
öröktől ádáz ordasa.


Ordasok bár a farkasok,
hozzánk képest irgalmasok,
egymáshoz jók, hűségesek,
okosak, illedelmesek,
nem ölnek, csak ha éhesek.


Persze megesik, szentigaz:
köztük is gonoszra akadsz,
hisz néha – gondolj csak bele! –
farkas farkasnak embere.


Buda Ferenc (forrás itt)