Kirántott baltás tejbegríz

Fárasztó nap után utazott hazafele Kabát Elemér. Nem először, így már nagy rutinra tett szert ezeknek az utazásoknak a szórakoztatóbbá tételében. Előkotorta a kedvenc újságját a táska aljáról, a fülébe bedugta az életvédelmi fülhallgatót, amelynek másik vége semmiféle zajforráshoz nem csatlakozott. Ez így összesen azt okozta, hogy a környezetében nyugodtabban beszéltek az emberek mindenféléről, hiszen messziről látszott, hogy Elemérünk se lát, se hall. Ő pedig nyugodtan tudott hallgatózni.
Így történt ezen az estén is, amikor egy csapat diák telepedett hősünk közelébe. Beszélgettek autókról, telefonokról, fociról és egyszercsak valamelyikük felkiáltott: "Kirántott tejbegrízt akarok enni!". A lányok, mint beavatottak azonnal elkezdték mondani a receptet. "Csinálsz baltás tejbegrízt, aztán szétvágod szeletekre, bepanírozod, mint a rántotthúst és kisütöd. Ennyi az egész."
Hogy mi a baltás tejbegríz, arról senki nem mert megkérdezni senkit. Az internetes kereső igencsak furcsa találatokat adott, amiből nem nagyon lehetett kihámozni a lényeget. Végül Kabát Elemér leszállt a buszról és hazafele sétálva kitalálta.
Otthon gyorsan megfőzte, megsütötte és fahéjas cukorral mind megette. Annyira finom volt, hogy nem maradt belőle senkinek.
Aki nem hiszi, készítsen magának!

Janka szülinapi zsúrja

Ma délután történt velünk Janka lányunk első szülinapi partija.
A meghívottak közül többen nem tudtak eljönni családi program illetve betegség miatt, de így is jó kis lánysereg verődött össze. Tortáztunk, játszottunk, megnéztük Janka ajándékait, amiket a vendégek hoztak. Beszélgettünk. Játszottunk.
A szervezés egy kicsit még döcögött ugyan, de ezt mindenki elnézte a kezdő szülőknek. Időnként Janka nehezen kezelte a kialakult helyzetet, szerencsére a többiek ügyesen áthidalták ezeket a részeket.
Végül pedig senki sem mondta, hogy rosszul érezte magát. Sőt! Legtöbben maradni szerettek volna még. Én pedig azt gondolom, hogy ilyesmi máskor is előfordulhat nálunk.

Piros pólók akcióban

A zsámbéki reformátusok időnkét ruhavásárral egybekötött adománygyűjtést szerveznek épülő templomuk javára. Ilyenkor hagyományosan minden segédkező abban a piros pólóban jön, amit még az első ilyen alkalomkor lehetett megvásárolni. Elég tartós darab.
A mai alkalomról néhány piros póló nagyon hiányzott.
Kórházban, vagy gyógyulóban levő betegek. Reméljük, mihamarabb visszatérnek közénk. Ha már nem is segíteni az ilyen nagy felfordulások alkalmával, de legalább a gyülekezetbe.
A vásár közben a férfiak és a gyerekek a templom és a szomszéd ház udvarát tették rendbe (és segítettek pakolni odabent, amikor kellett).
Kellemes, családias légkörben, békésen telt el az egész nap. A nap végén pedig jóleső fáradtsággal a csontjainkban közelítjük az ágyat.

Tárgyalás

Amikor hétfőn Kabát Elemér elindult haza, már tudta, hogy semmi nem lesz ebből. Kitartott az utolsó pillanatig, de hiába. Magasabb lóról is beszélhetett volna. Ehelyett szerény volt és őszinte.
Nem akart hazudni. Nem akart elkötelezettnek látszani. Nem akarta mindenáron csillogtatni a tudását. Nem akart sem eladni, sem venni igazán. Annyira nem, hogy a végén már el is felejtette, hogy mit szeretett volna kérdezni. Igazából addigra már mindegy is volt. Valahol tudat alatt, a zsigereiben már érezte, hogy ez hiábavaló erőfeszítés.
Csak a rápazarolt időt sajnálta egy kicsit.
Kedden már mosolygott mindenkire.
A holnap pedig el fog jönni és ugyanúgy nem történik semmi érdekes. Valahol valaki elégedett lesz, a többiek pedig szomorkodnak egy picit, aztán az élet megy tovább.

Mérleg

Összeadtam az eddigi életemet ma reggel. Úgy is mondhatnám, egy évforduló okán számot vetettem vele. Az eredmény nem meglepő módon nagy nulla lett.
De legalább nem negatív, és ráadásul egész!

Boldog Születésnapot!

Mindenkinek, aki márciusban tartja a születésnapját, ezúton kívánunk boldog születésnapot!

A mi Petink egy kis csalással szintén belefért a márciusi csoportba. Mégpedig azzal, hogy pont 21-én, azaz ma fél éves. Ebből az alkalomból kapott egy pár cipőcskét.
A fiatalember eleinte nem nagyon tudta, mit kezdjen ezekkel a dolgokkal, aztán megkóstolta őket. Végül anya oldotta meg a helyzetet, mert ráadta a lábára. Így mentünk el ebéd után napfordulózni.
Mindenkinek tetszett a kirakodóvásár és a tömeg, amelyből olyan sok ismerős arc mosolygott ránk. Tíz év alatt észrevétlenül részévé váltunk egy közösségnek. Legalább is úgy látszik.
A nagyok bábelőadást néztek, a Ládafia bábszínház szórakoztatott gyermeket, felnőttet egyaránt. Petit mindez nem kötötte le. Ő sok e-t, meg ö-t, meg o-t látott máshol is a Cserepeskertben, ezért mi felfedező útra indultunk. Láttunk solymászokat (nem Solymárról), láttunk íjászokat. Ezeken kívül pedig sok ismerőst, akikkel beszélgetni lehetett és sok ismeretlent, aki szintén beszélt hozzánk.
Vásárfiának Janka nyalókát, Balázs furulyát választott. Egyik tartós, a másik finom. Mi a feleségemmel kürtőskalácsot vettünk, de a két nagyobb csemeténk aktív közreműködésének köszönhetően ez nem tartott ki hazáig.

Köszönjük mindenkinek, aki születésnapjaink ürügyén jókívánságait eljuttatja hozzánk!
Boldog Tavaszt!

Helyzetek

Marika néni jobban van. Komoly műtét után gyógyulgat a kórházban. Az orvosok a héten közölték, hogy nem tudnak ennél többet tenni érte.
Mi tudtunk és tudunk: imádkozunk szakadatlan. Érte is.

A hírek szerint Sárika néni már olyan jól van, hogy el szeretne jönni a vasárnapi istentiszteletre. Őt karácsony környékén műtötték.

Hálás vagyok Istennek, hogy minden szavunkat meghallgatja!
Még akkor is, ha időnként olyasmit kérünk, ami nem válna a javunkra, vagy Neki más terve van. Köszönöm Neki, hogy erre is megtanított a gyermekeimen keresztül.

Idealizmus üzleti alapon

Az, hogy minden rózsaszín, mindenki kedves, vidám és húsz centivel járhatunk a föld felett, megér néhány durva pofára esést, nem?

Félelmeink

Az édesanyámhoz kihívott ügyeletes orvos vérvétellel és kórházi infúzió-kúrával fenyegetőzik. Én pedig így 200 km távolságból aggódom.
Hogyan menjen el szegény asszony vérvételre, ha azért kellett az ügyeletet kihívni, mert képtelen felkelni az ágyból?!
Bár orvosi szemszögből kétségkívül logikus...

Megmagyarázhatatlanság

Nyöszörgött.
Kihoztam.
Itt fekszik a karomon.
Lassan hat hónapos, több, mint hat kilós csoda.
Békésen szuszog. Érzi, jó helyen van: Apa vigyáz rá!

Két nagyobb testvére szobájába megyek, bezárom az ablakot. (Közben a picit is visszalopom az ágyikójába.)
Most békésen alszanak mindannyian.

Őrzöm az álmokat.
Őrzöm az álmukat.
Jó így.

Életmentő hóesés

Éjszaka Balázson kitört a pszeudokrupp. Elég félelmetes látni, ahogy a gyerek hörögve levegő után kapkod. Még félelmetesebb tudni, hogy ezúttal nem viccel: tényleg nem kap levegőt!
A legnagyobb butaság, amit ilyenkor tenni tud az áldozat, ha kiabálni, vagy sírni próbál. A terápia nagyon egyszerű: először is meg kell nyugtatni a gyereket. Ez nem megy könnyen, mert általában a levegőhiány eléggé fel szokta zaklatni az embert (is, hát még egy kisgyereket!).
Közben lehet kalcium pezsgőtablettát itatni vele, ez csökkenti a duzzanatot, hűsít és megnyugtat. Eddig jók voltunk. Ezek után üldögélni kellett volna a párásító gép előtt és rávenni a csemetét, hogy ezúttal ne az orrán át vegye a levegőt.
A kúp nem használt, vagy legalább is nem mutatkozott semmi jele annak, hogy használt volna. Már majdnem kétségbe estünk/hívtuk a mentőt/csomagoltunk a kórházba.
Ekkor Anikó észrevette odakint a hóesést.
Ablaknyitás és legnagyobb fiammal közös éjszakai hóesésnézés következett, amelynek során jót beszélgettünk. Közben pedig a torkából a rosszaság engedett annyit, hogy már tudott rendesen levegőt venni. Ekkor aztán mindannyian lefeküdtünk és nagyot aludtunk.
A hó pedig odakint szépen esett tovább mit sem sejtve abból, hogy ezúttal megmentette egy kisfiú életét. Gondviselés.

Forradalom és zongora

A mai napunk a 162 évvel ezelőtt történtek jegyében zajlott. Balázs fiammal összeszedtük magunkat és részt vettünk a zsámbéki ünnepség-sorozat ránk eső részén.
Első körben a református templomba siettünk 9 órára, ahol is szerény személyem mint soros templomi ügyeletes presbiter képviseltette magát, a fiam pedig fiúi minőségben. Balázs boldogan segített fogadni a látogatókat, és még a közel egy órás ökumenikus istentiszteletet is becsülettel végigülte. Igazán büszke voltam/vagyok rá!
Apró pontatlanságot véltem fölfedezni a prédikációban. Holnapy D. Márton atya a március 14. estéről beszélt, amikor borongós kedvű, már-már lehangolt fiatalok ültek a kávéházban és beszélgettek. Állítása szerint egyszer csak Petőfi odaállt az ajtó elé és így kiáltott: "Itt csak forradalmárok léphetnek ki az ajtón!"
Az én verzióm a lehangolt emberekig megegyezik ezzel. Valaki egyszercsak belépett. Bezárta az ajtót és a kulcsot lobogtatva felugrott a biliárd asztalra. Ott elkiáltotta magát: "Uraim, Bécsben kitört a forradalom! Addig innen senki haza nem megy, amíg holnapra nálunk is nem csinálunk egy rendes forradalmat!" Ezt nekünk így Szabó Bandi bácsi mesélte, akinek én hajlamos vagyok mindent elhinni, amit csak mond. Már csak azért is, mert amilyen ősz haja van, még akár ott is lehetett. Ő mondta, hogy ez a valaki, aki bejött, Vajda János volt. De az is lehet, hogy csak rosszul emlékszem.

Egy kicsit korán volt még, így nagyon lassan autóztunk át az iskolába, a mögöttünk haladók nagy bosszúságára, mert valahányszor rászánták volna magukat az előzésre, mindig jött valaki szemből.
Végre aztán átértünk. Háromnegyed órával a kezdés előtt. Még nem volt sehol senki. Balázs osztálytársai közül is csak egyvalaki volt ott. Lassikán szállingóztak a többiek. Nem volt ugyan teljes az osztálylétszám, de gyanítom, hogy senki nem fog a hiányzó srácoknak igazolatlan hiányzásért rosszabb jegyet adni magatartásból. Ennyi erővel akár itthon is maradhattunk volna.
De akkor az én Balázs fiam nem lát Radeczky huszárt! Pláne nem élőt. Akkor nem hallja Bárdos Lajos Föltámadott a tenger-ét (a szöveget valami Petőfi írta. Hallott már róla valaki?) Akkor nem tudja meg, hogy eredetileg Rajta magyar! volt a Talpra magyar! Összességében nagyon tetszett a fiúnak az egész műsor.
Janka és Peti itthon maradt Anyával. Ők is jól érezték magukat: elmentek sétálni. Nem jutottak ugyan messzire, mert nagyon fújt a szél, de legalább kimozdultak.

Az ebéd családi hagyomány szerint (többé-kevésbé) együtt fogyasztódott el, utána pedig jót szundítottunk, mielőtt megkezdtük a délutánt.

Korábban már mutattam rá példát, hogy a bennem keringő dallamok közül némelyiket teljesen véletlenül, vagy hosszas nyomozás árán sikerül megtalálnom. Most a véletlen megtalálás esete forog fenn. Szoktam időnként rádiót hallgatni az internetről, ott pedig ki volt írva, hogy ki az előadó (Billy Joel) és mi a szám címe (Piano Man).

Billy Joel - Piano Man download at emp3

...

Már megint a dal választott engem. Pontosan megfelel annak a hangulatnak, amiben jelen sorok leírása közben tartózkodom. Örülök a mai nap minden áldásának, ugyanakkor fáradt vagyok és picit szomorkás, mert vége a hét végének és kezdődik újra a szokásos hétköznapi mókuskerék.
Ember, mit csinálsz te itt?
...

Beszélgetések

Voltál-e már úgy, kedves Olvasóm, hogy hallottál/olvastál/láttál valamit és azonnal tudtad: ez az adott helyen, az adott pillanatban egyenesen Neked szól?
Nem elsősorban a modern kori reklámokra gondolok, bár ügyesen igyekeznek ezt a hatást kelteni. Mintha neked szólna...
(Kitérő.) Gyökössy Endre sok művében feltűnik a szó, amely szerinte Istenre, és pl. az isteni szeretetre (lsd. agapé) jellemző. Ez a szó a mégis. Most hirtelen találtam egy szót, ami viszont az ördög munkáira jellemző, és ha alaposan mögé nézünk annak, ami minket körülvesz, hamar kitetszik, hogy ez is, meg az is csak olyan mintha...
Mint a kínai boltban az edzőcipő. Olyan, mintha a márkásat venném, csak sokkal olcsóbb -- látszólag. Mert ha az élettartamát is figyelembe vesszük, akkor bizony jóval drágább. Persze van, aki annyira gazdag, hogy mindenből a legolcsóbbat veszi meg.
Ez az egyik tényező, ami miatt a világ gazdasága ott tart, ahol tart. Mert a nagy többség az olcsóbbra vadászik. A minőség nem fontos. Itt teljesül be a "jóslat", hogy ugyanolyan, csak olcsóbb, mert már a márkás terméket gyártónak sem éri meg hosszú távon a hosszú élettartamú termékek előállítása. De egy kicsit messze estünk a tárgytól. Térjünk vissza arra, hogy valami nekünk szól.
Ma -- csak úgy gyanútlanul -- felütöttem a Bibliámat a Bibliaolvasó kalauz által javasolt helyen. (Ézs 12). Tettem/teszem mindezt azért, mert véleményem szerint a hívő élet egy dialógus. Folyamatos beszélgetés Istennel. Imádság, Bibliaolvasás, cselekedetek. Ha igazán őszinte akarok lenni, nem mindig sikerül. De igyekszem kimutatni a szeretetemet. Már megint kitértem, bocsánat.
Szóval az Ézs12,3 ma egyenesen nekem szól: "Örvendezve fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásából." Hiszem, hogy Isten magát kijelentő, szabadító Isten. Ha szétnézek magam körül, vagy magamban, kétségbe esést és sok nyomorúságot látok. Nem tudok fölfedezni alapos okot az örvendezésre. Csak az ilyen finom üzeneteket.
Mostanában gyakran kérem imáimban Istent, hogy állítson helyre minket. Hogy úgy lehessünk, ahogy Ő szeretne látni és ott lehessünk, ahol Ő szeretne látni.
A válasz pedig nem várat sokáig magára.
Megyek, szerzek egy vödröt...

Fogasság és a mi csodáink

Most akkor nő a foga, vagy nem nő a foga?
Pepe csorgatja a nyálát és mindent a szájába vesz. Gurulva közlekedik a szőnyegen és nagyokat alszik a kengurunak nevezett gyerekhordozóban az apjára erősítve. Ezeken kívül aranyosan gügyög és lelkesen magyaráz. Nagyokat sikkant, amikor énekelni kezdünk mellette. Egyszóval pontosan azt teszi, amit a gyerekek öt és fél hónaposan tenni szoktak.
Azt hiszem.
Nem emlékszem.
Olyan hamar elrepült az az öt év, amennyivel ezelőtt utoljára láttam ilyet közelről. Hát még a nyolc!

Vasárnap a családos istentiszteleten a gyerekek nagy örömére előadtuk "Az etióp kincstárnok megtérése" című saját szerzeményünket (a forrás az ApCsel 8-ban van megírva). A szövegen érdemben nem változtattunk, csak a dramaturgia miatt, de a jelmezek és egyéb megmozdulások (pl. a "hintó", amin a kincstárnok utazott) meg vagyok győződve róla, hogy maradandó emlékek lesznek a picik számára is. Amikor aztán majd megnőnek és hallják ezt a történetet, már nem is fognak emlékezni rá, hogy miért, de valami nagyon kellemes, vasárnap délelőtti érzés keríti őket hatalmába.
Ha csak egy szívet is megnyertünk Isten ügyének, nem fáradtunk hiába!

Megadatik, hogy látom felnőni az új generációt. Megszületnek, megkeresztelkednek, jönnek vasárnap a babafelvigyázóba, hét közben a baba-mama körbe (talán megint lesz, most egy ideje szünetelt). Aztán egy-két karácsonyi darabban is szerepet kapnak, majd eljön a konfirmáció. Azután komoly fiatal emberekként, középiskolásokként, felsőbb iskolásokként látjuk őket. Egyszercsak az énekkarnak szerepelnie kell az esküvőjükön és nemsokára mosolyogva nézzük az újabb nagy pocakot...
Ez a rend.
Többször fölmerült már bennem, hogy feladom: nekem nem kell sem a tisztesség, sem a tisztség. De egy újabb pocak, egy újabb mosolygó gyermekarc meggyőz róla, hogy érdemes. Amikor látom a konfirmandus lányokat nevetgélni, az jut eszembe, milyen komoly, hitvalló életű családanyák lesznek ők, ha nem riasztjuk el őket idejekorán a gyülekezetből a fegyelem ürügyén. Amikor az ovisokat látom mosolyogni, azt gondolom, valami rosszban törik a fejüket. De törjék csak! Figyelünk rájuk, olyan nagy bajt nem tehetnek. Ráadásul nem csak mi figyelünk és óvjuk őket, hanem Valaki más is...

Reggel kaptam a körlevelet:

Tegnap délután (Pátyon) a Pince-hegyen egy 3 gyermekes család szegényes házikója égett porig. Magam is láttam tüzet, de akkor a ház már nem is látszott, így akkor nem is gondoltam, hogy ekkore a baj. Szerencsére jól vannak, de mindenük odaveszett, csak az maradt, ami rajtuk volt. Sem ruhájuk, sem háztartási dolgaik, sem bútoruk, sem házuk nincs.

Azután délután a következőt:
Kedves Olvasók!

Elősorban Pospisek Attila hálás köszönetét tolmácsolom Minden segítőnek; kicsiknek és nagyoknak egyaránt! Cumisüveg már nem kell, 10 db-ot kaptak! :-)
Szükséges adományok:

-- SOS tüzifa, melyet a Burgondia 69. szám alá kellene vinni, jelenleg itt lakik a család és nincs fa amivel fűtenek, max. hétfőig elegendő mennyiség szükséges. Lévai Mónika adott nekik átmeneti otthont hétfőig. Autóval jól megközelíthető a hely.

-- függöny 3 szárnyas ablakra, max 2 db
-- eü dolgok az anyukának (betét stb.)
-- műa. kád a kisbabának 1 db
-- konyhai szemetes műa. 1 db (tasak nem kell sok van)
-- 1 mikro (kölcsönbe is jó lesz)
-- tésztaszűrő
-- fakanál, merőkanál
-- mosogatószivacs
-- mosogató és mosószerek folyamatosan kellenek
-- a gyerekek játékokat még elfogadnak (ez nincs limitálva :-) )
-- cípők 32, 33, 36 méretek (1-2 számmal nagyobb nem probléma)
-- nagyobb méretű szőnyeg 1 db
-- párnák max. 4 db
-- paplan vagy vastagabb takaró max. 4 db

Élelmiszerek:
-- cukor
-- liszt
-- tea
-- tészta
-- olaj
és más egyéb a napi főzéshez

Kutyák:

-- 2 kutya marad életben, nekik táp

Giu edényeire szükség van! Egyenlőre több edény nem kell!
Valószínű hétfőn költöznek a Rákóczi út 11-be, adományokat oda is lehet vinni. Pospisek Attila telefonszáma nyilvános, bárki bármikor (non-stop) hívhatja: 30/857-0497

Köszönettel:

Hájas Ágnes

Zsámbékon ismét csoda született! - Írtam, amikor még azt hittem, hogy ez a Pince-hegy Zsámbékon van. De mit hoz az élet? kiderült, hogy a szomszéd faluban, Pátyon van a Pince-hegy is, meg a Burgondia utca is. Attól még persze bárki segíthet. Az összefogásnak ez a módja és mértéke pedig bármelyikünk számára lehet példa értékű!
Jut eszembe: a felajánlások és a koordináció lapja egy Google-táblázat. Elérhető ezen a címen.

(Ki)készülődés

Villanások az elmúlt napokból. Vasárnap este van.
A jövő vasárnapi családos istentiszteletre készülünk. Kellemes társaság, a téma adott, a feldolgozás is hamar adódik. Beszélgetés közben valaki megemlíti, hogy B.Tomit hatan közrefogták és megverték a Moszkva téren. Blokk. Padló. Innentől csak a repülő poén-gyanús szavak leütésére volt erőm.
Hétfő reggel a buszon elképzeltem, hogy milyen lenne, ha engem támadnának meg hatan. Három-négy még csak-csak, de hat azért már nekem is sok. Persze másért is volt mit izgulni: két új kollégával bővült a csapat a munkahelyemen.
Hazafele Andrással megint csak a hat emberről beszélgettünk.
Kedden én hoztam haza Balázst a Pető intézetből. Az udvarias utastársak megpróbálták ugyan átadni a helyüket, de mi inkább álltunk. Anikó sem jött ki elénk, hát hazasétáltunk. Legalább jól elbeszélgettünk. Ritkák ezek a pillanatok, amikor ennyi időm van a nagyobbik fiamra. Este a bibliaórára nem mentem el. Kezdek megint betelni tennivalókkal és nem tudom, melyik a fontosabb. Valamit le kellene tenni. A munkát, a családot, vagy a gyülekezetet.
Ha valaki ráér, és szeretne, mondhat értünk egy-két imát...
Szerdán az új kollégák azt mondták, hogy kezdik megkedvelni a munkát. Én annyira belefeledkeztem már megint. Este hatkor már elgondolkoztam azért azon, hogy akár haza is mehetnék.

Ma az új fiúk már hibát javítottak. A negyedik munkanapjukon. Ezekből a srácokból még lesz valami!
Kezdek megnyugodni: jó kezekben hagyom, ami utánam hátramarad.
Csak addig bírjam még idegekkel!