Csak lassan

Nem olyan régen találtam egy eszközt, amivel a munkám, illetve a csoportunk munkája áttekinthetővé, szervezhetővé és mérhetővé tehető. Kár volt. Ez ugyanis kimutatta, amit már egyébként is sejtettünk, hogy minden kitűzött és vállalt feladatunk elvégzéséhez a heti 40 órából legalább 45-öt töltünk munkával. Nem is vagyunk túlterheltek. Talán csak egy kicsit.
Itthon majdnem minden majdnem változatlan. Balázs szeptembertől iskolás lesz, de még nem tudjuk, hogy hol. Közben a sínje törik szét, a tanulási képességeit vizsgálják és iskolai nyílt napokra járunk ezerrel. Vagyis Anikó jár, én pedig igyekszem figyelmesen végighallgatni az élménybeszámolóit a szokásos napi munka és az összesen napi három órányi buszozgatás után.
Janka tündér pedig igyekszik mindenféle csínytevésekkel jelezni, hogy azért még ő is van a világon. Amúgy valóban tündér. Úgy látom, kezd róla elmúlni a dackorszak. Amit kiharcolt magának, ahhoz ragaszkodik, a többiben viszont sokkal engedékenyebb.
Nem tudom, mikor lesz időm, erőm többet írni. Fáradt vagyok. Nagyon. Ez az egész pedig olyan hiábavalónak tűnik.

Megint a múltam

Megtalálós napokat élek.
Megtaláltam néhány főiskolás koromban írt vers-szerű képződményt és nem is akármilyen társaságban.
Megtaláltam főiskolás korom két nagyon meghatározó személyét, Palkót és Mártát.
Megtaláltam a helyemet a munkámban is. Sőt néha már engem találnak meg olyan kollégák, akikről azelőtt nem is hallottam, hogy segítsek nekik a problémáik megoldásában. (Ma éppen Münchenből hívott valaki.)
Érdekes. Vajon ki és mi minden(ki) rendeltetett még arra, hogy ezen a héten megtaláljam? SDG

Ha már itt járok, egy aranyos idézet:
"Szereted?

Szereted ha simogatnak?
Szereted ha megérintenek?
Szereted ha fogdosnak?
Szereted ha felizgatnak?
Szereted érezni a másik leheletét, szuszogását a nyakadnál, esetleg a fülednél vagy az arcodba?
Szeretsz új pozíciókat kipróbálni?
Mikor hidegen felülsz rá,majd forrón és teljesen leizzadva végzed?
Velünk a fantáziád megvalósulhat, életre kel, próbálj ki minket!!!!

-* BKV!!!*"

Ezt is csak úgy megtaláltam.

... és tovább

Az élet nem állt meg. Sőt inkább nagyon is sűrű lett és sodró. Majdnem elfelejtettem, hogy van egy blogom...
Még szerencse, hogy a könyvjelzők között megtaláltam.
Az év vége hagyományosan a visszatekintés időszaka, az év eleje pedig a tervezgetésé. Annyi mindent tervezünk, hogy csak úgy kapkodjuk a fejünket még mi magunk is. Janka lányom például tervezi, hogy oviba megy. Többször, mint heti egy alkalommal. Balázs azt tervezi, hogy iskolás lesz. Mi nagyok is tervezünk. Kicsit.
Ez van itthon.
A munkahelyemen némelyik kollégám, aki még nem mondott föl, a távozását tervezi. Sajnos nem azok, akiknek mennie kéne. Lajos megkezdte az aláírásgyűjtést a kilépő lapjára. Marci ugyan még gondolkodik, de lényegében már szinte beadottnak tekinthető a felmondása. Fájnak ezek a változások.
Akárhogy is essen: mindig sok szeretettel fogok visszagondolni arra az időre, amikor együtt dolgoztunk.