Családos szilveszter

Ma délután/este évzáró családos alkalomra voltunk hivatalosak a zsámbéki Református Gyülekezetbe. A gyerekek persze nem nagyon akartak eljönni. Janka tüntetőleg nem aludt ebéd után, hogy ne kelljen templomba mennie. Persze a végén alig lehetett hazaráncigálni, de ne vágjunk a dolgok elébe!
Minden nehézség ellenére csak öt percet sikerült késnünk és még utánunk is jöttek jócskán, így az alkalom egy kicsi ráhagyással kezdődött. Az igehirdetésben lelkészünk a Lk 5,1-16 alapján arról beszélt, hogy mennyire el lehettek csüggedve a halászok, amikor egész éjszaka nem fogtak semmit. Mi is dolgozunk, fáradozunk és sokszor hiába, fölöslegesen. Sokmindent szeretnénk elérni, terveink vannak. Aztán látjuk, hogy hiába fáradtunk, még a megélhetésünk is veszélyben forog.
Akkor jön Jézus. Idegenként. Kér, parancsol és érezzük, hogy nem tehetünk mást: az Ő szavára kivetjük ismét a hálót. Megjegyezzük ugyan eleinte, hogy "nem szokás nappal halászni, a halászat éjszakai elfoglaltság", de rögtön hozzátesszük: "a Te szavadra mégis..."
Ez a mégis engem személy szerint kísért egy ideje. Azóta, amióta Gyökössy Endre könyveit olvastam/olvasom. Úgy értelmezem ugyanis Bandi bácsi írásait, hogy a mi hitünk egy mégis hit. Mégis szeretünk, mégis hiszünk, mégis megbocsátunk.
Sok tervünk volt az elmúlt évre. Némelyik teljesült, némelyik nem. Nekünk mégis hálát kell adni, mert egy családként vehettünk részt az évzáró alkalmon. Egy kibővült családként.
Ilyen gondolatok forogtak a fejemben az igehirdetést hallgatva, miközben három hónapos (milyen nagy már!) Peti fiam békésen aludt mellettem és az ujjamat szorongatta.
Ezek után kevésbé hivatalos rész következett, melyben a fő szerepeket a csocsó, a biliárd és a pingpong játszotta, de aki ezek közelébe nem jutott, az beszélgethetett a többiekkel, recepteket cserélhetett, ha felnőtt volt az illető, vagy rohangálhatott a többiekkel a tágas térben gyermekként. Mindezek tetejébe pedig lehetett süteményeket, virslit enni, üdítőzni. A szervezők egy kis megmérettetésről is gondoskodtak: keresztkérdéseket kaptunk családonként a Bibliából, ezúttal az ószövetségből. Balázs fiamnak maga a vetélkedő is nagyon tetszett, itthon meg is próbálta megismételni. De a legjobban az tetszett neki, hogy harmadik helyezést értünk el 16 ponttal. Ez a 16 pont azért is érdekes, mert 13 kérdés volt...
Új, nem régóta köztünk levő arcokat is láthattunk ma este. Az egyik család még egy rövid tűzijátékkal is készült a mai estére. Janka és Balázs ennek nagyon örültek, itthon is emlegették. Petya nem annyira örült, mert percekkel azelőtt aludt el, és annyira rossz kedve lett a durrogástól, hogy még itthon is sokáig csak sírt.
A büszke apuka persze alig engedte ki a kezéből legkisebb gyermekét. Akikkel beszélgettem, azt mondták, hogy Petruska nyugodt gyerek. Nem volt vele több baj, mint hogy a lábára húzott csizmácska folyton leesett, illetve a tűzijáték, ami rosszkor verte fel őt álmából. Szerencsére már éppen vége lett az alkalomnak, és indultunk haza, amikor ez történt. Ha nem így lett volna, akkor várhatóan maradandóan megváltozott volna néhány vélemény.
Szeretnénk 2010-ben a családos kört aktívabbá tenni. Reméljük sikerül.
Egyáltalán: tele vagyunk tervekkel! Gyülekezeti és családi szinten is.
Lássuk meg!
Az új év perceken belül elkezdődik...

E helyről kívánunk minden kedves olvasónknak áldott, békés, boldog új évet!

Folyamatos szolgálat

Már régóta sejtettük, hogy három gyerekkel azért jó, mert egy mindig tud pihenni, amíg a másik kettő szétszedi a szüleit. De hogy ez milyen mértéket ölthet, arról fogalmunk sem volt.
Most van három gyermekünk, akik egyenként egy felnőtt jelenlétét és teljes figyelmét igénylik 24/7-ben. Mi minden igyekezetünk ellenére csak ketten vagyunk. Leggyakrabban csak Anikó egyedül.
Kezdem megérteni azokat, akik úgy próbálják biztosítani a megfelelő számú szülőt a gyermekek számára, hogy elválnak, új férjet/feleséget keresnek. Azt is látom, hogy házasságban sem habostorta az élet, házasságon kívül pedig csak még több kínszenvedés és bizonytalanság.
Csodálom a feleségemet! Látom, hogy nehezen bírja. Látom, hogy fáradt. Mégis...

Ma kilálymolzsa volt ebédre. (A helyes megfejtő egy egérutat nyerhet...) Janka mind megette. Aztán jól összevesztünk azon, hogy a lakás megint úgy nézett ki, mint a kirakodóvásár.

Új év, új idők köszönnek lassan ránk. Lépkedünk tovább az úton, ami minket választott, hogy járjunk rajta.

(K)örök

Vége már
körbe ér
kezdődik a másik

Virágzik
elhervad
aztán újra nyílik

Így fordul
a kerék
soha el nem botlott

Így írok
szívedre
idővirág-csokrot.

Fonyód, 1998. december

Év végi tekintés

Valamikor, jó sok évvel ezelőtt egyszer nagyon megharagudtam valakire. Meg is mondtam neki, nem éppen keresetlen szavakkal. Akkor el sem búcsúztunk. Egy héttel később már megbántam a hirtelenségemet és kerestem őt, hogy bocsánatot kérjek. Nem volt sehol. Majdnem két hét kutatás után tudtam meg, hogy közlekedési baleset áldozata lett.
Ebből legalább két tanulságot hozhattam volna magammal. Az egyik, hogy ne váljak el senkitől haraggal. Ez még a mai napig sem megy. A másik, amit pedig már korábban is mondott nagymamám, mielőtt meghalt, hogy úgy búcsúzzak el mindig, hogy nem tudhatom, melyik lesz az utolsó.
Most megint itt állok, hogy nem haraggal ugyan, de nem is búcsúztam el két embertől. Két, számomra igen fontos személytől, akiknek az élete az elmúlt majdnem három évben összefonódott az enyémmel. Sokat tanultam tőlük és büszke vagyok rá, hogy ismerhetem őket. Egy napon azonban egyszerűen kisétáltam egy ajtón.
Nem volt más választásom. Ha egy pillanattal tovább maradtam volna, valószínűleg sírva fakadok, ami senkinek sem hiányzott volna az adott helyzetben. Így pedig nem búcsúztam el rendesen és nem tudom, valaha sikerül-e még erről beszélgetnünk. Valaha találkozunk-e még egyáltalán?
Fontos-e még számomra ez a két ember? Vagy már akkor sem volt fontos, amikor kiléptem az életükből? Kiléptem egyáltalán? (Miért nem jött az ilyenkor szokásos "biztosan ki akar lépni?" kérdés?)
Mindenki felelős a döntéseiért és a tetteiért. Én sem lehetek kivétel.

A pezsgő lassan behűtve, a disznótoros elhatározódott és alapanyagainak beszerzése megkezdődött.
Talán a múltam teszi, de lassú fogyásnak indultam. Már csak 100 kiló vagyok. Gyors családmérés eredményei: Peti 5,03 kg, Balázs 19,8 kg, Janka 14,6 kg így ünnepek után. Anikó is fölállt a mérlegre, de nem volt elégedett a mutatott számokkal. Én pedig így (is) szeretem.

2010 új év lesz, új lehetőségekkel és új feladatokkal. Még nem tudom milyen lesz, de már nagyon kíváncsi vagyok rá. Természetesen nagy erőkkel tervezem.

Pálinka, páinka, bor bor, bor, bor (*n), pálinka

Ezen a napon J. Béla pincéjébe voltunk hivatalosak. Ismét. Aki már járt nála, tudja, hogy gondos vendéglátó. Mindenre gondol. (Ha nem javítana a heje sírás ellen őrző pro gramm, akkor látható lenne, hogy alapossan berúgva vagyok, mikk őzben esztet irom.)
Nem utolsó sorban Bélának nagyon finom bora van, és a bornak kell még íze van folyton.
Nagy megtiszteltetés, hogy ő meghívott magához, a pincéjébe minket. Még nagyobb megtiszteltetés, hogy el is mentünk. Annál pedig csak az a nagyobb megtiszteltetés, hogy be is rúgtam, mit a szamár. Mármint én. Mert a többiek persze, mint minden más normális ember, józanul hagyta el a helyszínt. Csak én, a kis fiatal, rutintalan tacskó szívtam be nagyon.
Mindez megbocsátható, ha figyelembe vesszük, hogy gyógyuló alkoholista szülők rutinos gyermeke vagyok, aki már a legkisebb adag alkohol hatására képes elszívni egy szál cigit, és ettől úgy berúgni, hogy a legerősebb erőspaprika is csak másnap jelentsen problémát. Azt hiszem ismerek mégegy ilyen embert. Ha embernek lehet nevezni egyáltalán, bár kétdiplomás képződmény, úgyhogy talán mégiscsak ember.
Most pedig alszom, mielőtt kitisztulnak a gondolataim, és elkezdek azon filózni, hogy vajon mitől olyan sz@r ez az egész? Pedig nem is olyan, csak én most úgy érzem. Lehet, hogy a két üveg sör elkezdett reszketni a hűtőben? Nem a hidegtől...

Bátorításul

Ne félj
a hó megőrzi majd a lépteid nyomát
ha új csizmáddal taposol a jégszíveken át

Ne félj
a hó elolvad és a sár marad
ha életed pofoz te meg ne add magad

Ajándékok

Az emberek általában játékot, könyvet, a nagyobbak meleg ruhát, cipőt, órát, ilyesmit kapnak karácsonyra. De van, aki tüdőgyulladást. Van, akinek karácsonyra pont elmúlik a tüdőgyulladása és kap helyette kétoldali mellhártyagyulladást. Vagy a mostani idők igazi slágerét, a H1N1-et.
Nálunk idén is egy kicsit másképp történt minden.
Kaptunk egy borókafenyőt karácsonyfának. Fagyott földlabdával. A virágföld is fagyott volt. Bár mindent elkövettem, hogy egyenesen álljon, a meleg szobában szépen kiengedett. Vagy öt centit süllyedt a cserépben, és olyan ferde, hogy majdnem kidől. Az égősort nem mertük rátenni, ezért a függönykarnisokon vezettem végig. Egészen hangulatos lett.
Délután-este templomba mentünk. Ezúttal a gyerekek készültek ünnepi műsorral, aminek a legemlékezetesebb pillanata az marad, hogy Dorka magára öntötte a gyertyájáról a forró viaszt. Nagy baja nem lett ugyan, de nagyon megrémült.
Mire hazaértünk, az ajándékok már ott sorakoztak a boróka alatt. Annyi időnk nem volt, hogy elénekeljük a Mennyből az angyal-t, vagy a Kiskarácsony, nagykarácsony-t, Janka már kibontott minden csomagot. Amikor lelkes, nagyon hatékony tud lenni.
Balázs Sam a tűzoltót kapott. Egy tűzoltóautót emelőkosárral és létrával, és hozzá való mesefigurákat. Janka Hello Kitty-s babaházat talált a fa alatt, szintén hozzá való, és kevésbé hozzá való figurákkal. Csodák csodájára a két nagy ügyesen eljátszott ezekkel a játékokkal tegnap este és még ma délelőtt is. Egy két komolyabb vitáról tudok csak beszámolni. A legkomolyabb összeveszés mindig abból van, amikor aludni kell menni. Ma délben is abból volt.
Peti zenélő forgót kapott és nagyon örült neki. Percekig nézte a tovasuhanó zöld tehénkét és a rózsaszín cicát. Anikó kapott egy meleg, igazi télire való lábbelit, nekem pedig egy szép sötétkék tréningnadrág várt a csomagok között.
A karácsonyi vacsora halászlé volt, és sült hal volt majonézes burgonyával (majdnem krumplit írtam, de nem vagyok én olyan pór...). Volt még franciasaláta is azok számára, akik nem szeretik a hagymát. Annyira finomra sikeredett, hogy utána már hiába kínálták a diótortát, senki nem akart enni belőle.
Egy kis játék után lefeküdtünk aludni. (Ebből volt egy enyhe fokú összezördülés, de aránylag símán ment minden.)
Ma korán reggel elmentem templomot takarítani. Pont hazaértem, mire ébredt a család. Gyorsan megbeszéltük, hogy ma Anikó menjen el istentiszteletre. A gyerekek nagyon jól viselték magukat. Ügyesen játszottak együtt a nagyok. Természetesen volt néhány vita, de azok hamar elsimultak. Anya hamar hazaért és ebéd előtt még játszottunk egyet együtt is. Ebédre azonban nagyon elfáradtunk mindannyian. Fáradtan ettük a finom húslevest és a töltött káposztát. Balázsnak és később Jankának hála a tegnapi milánói is elfogyott.

Békés boldog karácsonyt mindenkinek!

Majdnem minden kész

Megsült a mákos patkó. Megsült a diós is.
Megérkezett a karácsonyfának való gyökeres boróka fenyőnk.
Ma délután pedig a gyerekek mézeskalácsot sütöttek. A sütemény egy részét már tészta alakjában elfogyasztották, egy másik részét pedig miután kisült. Így is maradt elég. Nagyon ügyesek.
Peti ma bemutatta a járókában, hogy képes a helyét, helyzetét megváltoztatni. Teljesen keresztbe fordult ahhoz képest, ahogy letettem! Alakul. Ő is ügyes. Ma este 160 gramm anyatejet dobott be vacsora gyanánt. Féltem, hogy köpni fog belőle, de jól tartotta magát.
Anikó szimplán fáradt és tele van tervekkel, hogy holnap még mi mindent kell elvégezni az alatt a pár óra alatt, amíg...
A templomban ma este volt úrvacsorai előkészítő alkalom. Az igehirdetés a 78. zsoltár válogatott versei alapján számomra arról szólt, hogy milyen könnyen előadjuk mi a kívánságlistánkat és mennyire hálátlanok, követelőzők vagyunk, amikor megkapjuk, amire vágytunk! Még le sem nyeljük a falatot, már ruhát akarunk, még ki sem vettük a dobozból az új ruhánkat, már másik, vagy új autó, lakás kellene. Érdekes, hogy jobbára nem lelki tárgyúak a kívánságaink.
Én sem imádkoztam, hogy kapjak új barátokat. Nem köszöntem meg még azokat az embereket, akikkel az elmúlt esztendő kötött össze. Pedig hálás vagyok mindegyikükért! Sokat tanultam tőlük, és mindig szeretettel fogok visszaemlékezni azokra az időkre, amit együtt éltünk meg.
Az alkalom után takarítás, székrendezés. Isten sajátos humora: nem attól kapod a segítséget, aki a leghangosabban ígérte, hanem onnan, ahonnan a legkevésbé számítasz rá. Így utólag mosolyogni tudok csak a történteken, de a helyszínen még az is megfordult a fejemben, hogy egyáltalán elfogadhatom-e én ezt a segítséget? Végül nem tehettem mást.
Belül rend van. Sok ember türelmét tettem ma is próbára. Talán megbocsátanak nekem. Belül már rend van. Tudom, hogy hol a helyem, tudom, hogy mi a dolgom.
Az összekeveredésekkel pedig vigyázni fogok. Munkát magánélettel, hivatást foglalkozással, munkát hobbival többé nem keverek össze. Remélem. Írom mindezt a céges laptopról, amit azért kaptam, hogy a szabadságom ideje alatt ...

Wass Albert: Karácsonyi mese

Ezt a mesét biztosan el fogom mesélni a gyermekeimnek. Csak a miheztartás végett. A hely, ahol elsőként megtaláltam, szintén érdekes lehet...
A szöveg teljes beidézését ezúttal mellőzném, így álljon itt csak egy rövidke részlet:
... azóta minden esztendőnek a vége felé az Úristen emlékeztetni akarja az embereket arra, hogy a gonoszság útja hova vezet, s ezért ősszel a napok rövidülni kezdenek, a sötétség minden este korábban szakad alá, és minden reggel későbben távozik, hideg támad, és befagynak a vizek, s a sötétség uralma lassan elkezdi megfojtani a világot. Mi emberek pedig megijedünk, s eszünkbe jut mindaz a sok rossz, amit elkövettünk az esztendő alatt, és amikor eljön a legrövidebb nap, és a Világosság angyala alászáll közénk jóságot keresni, egyszerre mind meggyújtjuk a karácsonyfák gyertyáit, hogy az Úristen ha alátekint, fényt lásson a földön, s megbocsássa a bennünk lévő jó miatt a bennünk lévő rosszat.

Úgy legyen.

Weöres Sándor: Szép a fenyő

Szép a fenyő télen-nyáron,
sose lepi dermedt álom:
míg az ágán jég szikrázik,
üde zöldje csak pompázik.

Nagykarácsony immár eljő,
érkezik az újesztendő.
Míg a mező dermed, fázik,
a zöld fenyves csak pompázik.

Weöres Sándor minden nótára tudott verset írni. Ezt például a "Kiskarácsony, nagykarácsony" nótájára írta. WS nem csak azért áll közel a szívemhez, mert kis túlzással "falumbeli". A gondolatai, a versei nagyon sok nehéz időszakon átsegítettek az életemben.

Ma pihentünk. Aktívan. Hólapátolás, egy kevés szánkózás ebéd után, takarítás, filmnézés, számítógépezés. Család, család és család.
Rácsodálkoztam a két nagyobbra: olyan nagyok már. Olyan komolyak. Janka mindig befogja a fülét, ha hozzá beszélek. Vagy látványosan is, vagy csak egyszerűen elengedi a füle mellett, amit mondunk. Balázs pedig igyekszik nagyfiú lenni. Sőt! Felnőtt férfi, igazság-osztó. A következő pillanatban pedig segítségre szoruló csecsemő, aki nem tud moccanni sem, ha nem segítenek neki. Hiába a kortárs-csoport, valahogy -- a diagnózis szerint -- pontosan a korának megfelelő viselkedés nem alakult még ki nála. De honnan is tudhatnánk ezt biztosan?
Amit még megfigyeltem az elmúlt napokban: egyre többször és egyre több embernek mondjuk mosolyogva az "úgy érzem, tudom, hogy miről beszélsz"-t.

Idén 20-30%-kal kevesebb fenyőfát vásárolnak az emberek, mint az elmúlt években, pedig a fák ára nem emelkedett tavalyelőtt óta. Hiába, még mindig dübörög a gazdaság, nagy a jólét. Nekünk még nem tudom, milyen fánk lesz. Az is lehet, hogy nem lesz, csak egy ágacska. Ennek azonban nincs közvetlen köze a kialakult gazdasági helyzethez, csak annyiban, hogy egyszerűen nem fér be a lakásba a három gyerek mellé...

Kányádi Sándor: Betemetett a nagy hó

Betemetett a nagy hó
erdőt, mezőt rétet.
Minden, mint a nagyanyó
haja, hófehér lett.
Minden, mint a nagyapó
bajsza, hófehér lett,
csak a feketerigó
maradt feketének.

Ma mindent betemetett a hó. A fehér világban, még hóesésben indultam útnak, hogy hírt vigyek magunkról a gyülekezetbe. Istentisztelet után pedig hoztam haza kenyeret és dohányt. Ilyen téli időben e kettő nélkül az ember nem lehet meg.
Az igehirdetés Mária egyszerű, alázatos adventjéről szólt. Mária, amikor az angyali üzenetet átvette még nem tudta, milyen lesz a Megváltó anyjának lenni. Nem volt fogalma róla, hogy nem lesz helyük a vendégfogadó háznál, nem tudta, milyen aggodalommal fogják keresni a 12 éves Jézust Jeruzsálemben. Nem sejthette, milyen lesz látni a fiát meghalni. A pünkösdi történésekről sem tudott. Mindezek rejtve voltak előtte.
Mi sem tudunk mindent, ami ránk fog következni. Jézus nem ígér nekünk minden jót. Jézus követése kemény realizmus.
Egyszerűen csak tedd a jót!
Mikor? Most!
Hogyan? Alázatosan. Isten iránti hálából. Mert ő már akkor szeretett minket...

Régi presbiterek sem emlékeznek rá, hogy mikor volt ennyi ünnep egy héten. Ez a hét nekem jutott: nekem kell tisztán tartani a zsámbéki református templomot. Csak látszólag egyedül.
Itt válik az elmélet gyakorlattá.

Borisz L.Paszternák: Téli éjszaka

(Részlet)

Förgeteg zúdít vastagon
havat a tájra.
Lobog, lobog az asztalon
a gyertya Iángja.

Hópiheraj, mint láng körül
nyáron a lepke,
kerengve ablakomra gyűl
fehér seregbe.

És borul tőle ablakom
zúzos virágba.
Lobog, lobog az asztalon
a gyertya lángja.

Remegő árnyék imbolyog
a mennyezetre.
Keresztbefont lábak, karok
sorsok - keresztbe.

És két cipő egymásután
koppan a földre.
És végigcsordul a ruhán
a gyertya könnye.

És zuhan a világ vakon
havas homályba.
Lobog, lobog az asztalon
a gyertya Iángja.

Csak az első három versszakot ismertem. Nagyon meglepett, hogy van tovább is. A beidézett részen felül van még egy versszaka a Rab Zsuzsa-féle fordításnak. Akit érdekel, annak itt le van írva végig.

Kosztolányi Dezső: Téli alkony

Aranylanak a halvány ablakok...
Küzd a sugár a hamvazó sötéttel,
fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel,
a hósík messze selymesen ragyog.

Beszélget a kályhánál a család,
a téli alkony nesztelen leszállott.
Mint áldozásra készülő leányok,
csipkés ruhába állanak a fák.

A hazatérő félve, csöndesen lép,
retteg zavarni az út szűzi csendjét,
az ébredő nesz álmos, elhaló.

S az ónszin égből, a halk éjszakában
táncolva, zengve és zenélve lágyan,
fehér rózsákként hull alá a hó.

Ez a vers is gyermekkorom óta kísér, mint olyan sok másik. Jól esik visszanézni. Jól esik félve, csendesen hazafelé lépegetni a roppanó hóban, és közben magamban újra meg újra ízlelgetni a sorokat, a rímeket. Kályha már nincs, de az étkezőben az asztalon meggyújtott gyertya lángjára, mint nyáron a lepkék, odagyűlünk.

Beszélgetni.

Kevés ugyan az időnk. Az egymásra szánt, az egymásra szánható. De mégis, ami fontos, arra mindig szakítani kell.

Szógolyó

Hazaértél.
Ez a szép tél:
csipke faág,
tiszta világ.

Jön az ünnep
a szivünknek
kedves e tény.
Várjuk a fényt.

Havas erdőn
szeretetből
gyúrom a szót,
mint hógolyót.

Ha összeáll,
el is talál.

Sárvár, 1995. január

Sültemény

Bíbelődött a virág
bimbójában bent,
mielőtt a többiekkel
réti bálba ment.

A bimbóban nagyon szépnek
képzelte magát.
Kint a mezőn jött rá, hogy ő
csak egy mákvirág.

Karácsonyra mákos patkó
sül a tepsiben,
hogy az új évet megéri?
Nemigen hiszem.

Verseim is mint a mák:
csalódás szemek.
De a bejglit ízesíteni
törekszenek.

Újraírva 1997. karácsonyi ötlet alapján

Téli lángocska

Amikor a szívből
Kifagy a remény is
bereked a szív ám
dobog ugye mégis

Hogy hallgassunk minden parton
hogy ez a csend megmaradjon
hogy holnapunk legyen
hogy foghasd a kezem

Mikor szelek havat hoznak
integess minden bokornak
gyertya lobogjon szemedben
azzal olvassz jeget bennem!

Sárvár, 1997 december

Kapaszkodók

A jövő még nem bizonyos.
Mindig közelebb van,
mégis látszik a függöny
mögött a nincs.
A jelenben, a döntések
ideje jár le szakadatlan.
Ki vizet markol, mit fog?
Lágyult hullámok közé hull
meritésre készen a háló.
Múlt fonadékaiban keresek menedéket.

Azért van a háló, hogy a halak
valamibe kapaszkodhassanak.

- Te mit csinálsz itt a hóeséses késő éjszakában?
- Csak vázlatok...

Boldog Luca-napot!

Hajnal hívott útra téli lámpafényben
lábam előtt láttam sok-sok csillagot
reményem szikrái éledeztek újra
ezer fény-morzsácska fel-felcsillogott

Ablakban jégvirág csokorba szakasztva
szívembe rejtem el mert az most hideg
neked gyűjtögetem hogy majd átadhassam
ha megint láthatlak mint egy korty vizet.

Sárvár, 1996. január

Vészcsengő

"Amikor az ember agyában ott hátul megszólal az a pici vészcsengő.
Amikor a dolgok együttállása valahogy vészesen egyértelmű.
De még bízunk benne, hogy nem igaz.
És próbáljuk elódázni a dologgal való szembesülést, hátha nem igaz, hátha csak tévedünk, hátha félreértelmezzük a jeleket, hátha.......
Mert, ha tévedünk, akkor mindenki hülyének fog nézni.
Ha viszont nem tévedünk, akkor baj van.
Nincs más megoldás, lépni kell.
Lépni, mert vannak dolgok, amikkel nem szabad játszani."

Ezt most loptam, mégpedig innen loptam. Nem azért, mert egyébként nem volna mit mondanom, csak most találtam, és szeretném, ha meglenne később is. Mostanában gyakran tévedek az Édentől Keletre lapjaira. Azon kívül érzésem szerint kezd egyre inkább csak rólam szólni ez a blog.
Mindenen lehet változtatni. A kialakult helyzetben az a véleményem, hogy Karthagót el kell pusztítani. Aki pedig vissza akar jönni, annak nem lesz hova, mert aki a múltat keresi, annak sem a jelen, sem a jövő nem elfogadható megoldás.

Lomtalanítás

Nem is hiszed de jobb ha dolgozom
a gondolat ma tiszta felkeres
papirra irni hajnalig tudom
mi bennem is kacat mi elveszett

Asztalon a lom selejtezem
de fenn a polc is azzal van tele
a multamat ha el sosem vetem
kacatjaimba fulladok bele

Te... vársz valakit?

Karácsony közeledtével várok-e valakit?
Várok-e valamit?

Nem karácsonyhoz köthető módon, de nagyon idealistául várom, hogy a dolgok végre jobbra forduljanak.
Miért? Rosszak talán a dolgok?
Valószínűleg nem, csak én helyezkedem az élettel szemben sündisznó állásba. Minden és mindenki azért van, hogy engem bántson, visszatartson. Az a csoda, amikor egy kicsit minden jól megy. Ilyesmi úgyis csak akkor történhet, ha valamire nem figyeltem eléggé. Nem veszem észre a gyülekező viharfelhőket.

Várom továbbá, hogy legyen lehetőség egy kicsit meglassulni. Hogy ne a fékevesztett rohanás legyen erre az időszakra jellemző, mint már annyi éve. Voltak szép évek, amikor a karácsony nagyon belső és nagyon lélekemelő ünnep volt számomra. A legszentebb ünnep az évben. Manapság szimpla rohanás. Előkészület, takarítás, vásárlás, próba, előadás, család. Ha éppen nem dolgozom is közben. Hol veszhetett el a békességem? Vajon lesz-e idő visszamenni és megkeresni? Vagy keresni kell helyette valami mást? Valami pótszert.

Ma reggel is nekivágtam a sötétségnek bátran. Mert várok Valakit és "eljön az idő, és már itt is van".

Tollbamondás

jgfdsaaaaaaaaaaaaaaŰÁÉLKIUTÁŰÚŐasdhzuokkjkhjhbnhnbnnb b vvvvc-.m,,,,,,,,jjjjjjjjjjjjccccxxxserúbjjjjjjjjjjjjjjjjjjőédghjkl
úú
Szalai Janka ugrifüles csoportos, de a vuk csoportba is átjár, és egyszer jót játszott, amíg át nem mentek a másik csoportba. Utána játszottak és végül Éva néni pucolt nekünk finomságokat miután beszélgettünk a testrészekről. Megettük az ennivalókat, és utána Janka egy bált rendezett, aminek az volt a címe, hogy "A bekötődött farkas".
Szalai Janka nagyon ügyes kislány, az első három sort ő gépelte le.
(A dőlt betűvel szedett szöveget pedig ő mondta tollba. Szerintem ígéretes...)

Juhász Gyula: Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

1902

Gyerekkorom óta kísér ez a tizenöt sor. Minden alkalommal, de különösen az adventi időben ha elolvasom úgy érzem: soha nem volt még ennyire aktuális, ennyire nekem szóló. Ennyire nekünk szóló.