A lak alakul.
Ma két polc fóliázásával indítottam reggeli pálinka helyett. (Valami furcsa, előre nem is gyanított ok miatt ma szabadságon voltam. Ennek ellenére dolgoztam itthonról, mert ki tudja azt megállni, hogy ne válaszoljon a leveleire?)
A családi ügyek, és az ebédfőzés aztán lefoglalt. Janka nem érezte jól magát a farsangon. Egyenesen rosszul volt, úgyhogy hazajöttek Anyával. Itthon aztán hirtelen jobban lett egy kis pihenés hatására.
Ebéd előtt elmentünk Balázsért. Anikó vezetett! Budapesten! Ez azoknak, akik naponta járnak autóval ide-oda, nem nagyon mond semmit. Nálunk viszont családtörténelem.
Előre megfontolt szándékkal az iskolától egyenesen a boltba mentünk. Anya a fiúkkal ennivalót vásárolt, én pedig a lányommal elmentem csavarokat, tipliket venni. Nagyjából egy időben végeztünk a vásárlással, így még csak nem is kellett várni egymásra.
Gyors ebéd (-- mindenki farkaséhes volt --) után egy kis gyerekszobai lámpaigazítással folytatódott a program. Ennek hatására már nem csak a vezeték tarja a csillárt (ismertebb nevén: napocskás lámpa), hanem két csavar is.
Ezek után, a nap fénypontjaként a konyhapult került a helyére. Mindenkinek nagyon tetszik, én pedig életem egyik legkomolyabb
McGyver akcióján vagyok túl. (Mi van olyankor, amikor a fúró rövidebb, mint a tipli? Vagy elég hosszú, de vékony? Szép mese lesz ebből öreg koromra...)
Levezetésképpen sógornőm látogatott meg bennünket, majd kisvártatva megérkezett az anyósom is. Hiába, a baj nem jár egyedül...
Szerencsémre rövid értekezés után a család fogta magát, és Peti fiamat hátrahagyva pánikszerűen távozott a lakásból. Vásárolni mentek.
Ez remek alkalom volt számomra, hogy a konyhaajtó beragadt zárnyelvét megigazítsam, és végre megvalósulhasson a régi álmunk: a zárható konyha.
Külön spájz, zárható konyha, zárható szobaajtó... olyan apróságoknak tűnnek, így emlegetve őket. De mi több, mint tíz évet vártunk, hogy mindez valósággá lehessen az életünkben.
Lassan aztán elkezdhetnénk saját lakás után nézni, mielőtt ezt nagyon belakjuk...