Kapálóversek

I.

Ha gyom, nem hagyom,
Ha nem gyom, hagyom.

II.

Hegyszomszédnál
is szőlő nől.
Lesz bora tán
a dombtetőn.

Beteg. Ha mer
kapálni, már
hamar megárt
neki, ezért

apám meg én,
mint két magán
vállalkozók
segédkezünk.

Ha langy a szél
fejünkbe száll
a régi bor
mit munkabér

gyanánt kapunk
s ki nem köpünk.

Sárvár, valamikor a XX.sz. végén

Fű

Tegnap füvet nyírtam a ház körül. Annyira lefoglalt ez a kis matatás, hogy az egész napot eltöltöttem vele.
A fűkaszában -- amit szegélynyíró helyett alkalmazni szoktam -- szorgalmasan cserélgettem a damilt mert folyton kirepült, vagy visszahúzódott a tokjába. Közben kigondoltam valamit. Megállapítottam róla, hogy nagyszerű felfedezés.
Aztán a fűnyíró következett. Ezzel eleinte szépen ment minden. A gyerekek játszóterét hamar teregetésre alkalmas állapotba hoztam. Ezután előbb fűkaszás szegélynyírás következett a megmaradt füves részeken. Mindezek után dél lett és ebédeltünk.
Ebéd után szunyókált egyet az egész család. Ilyenkor úgyis nagy meleg van és nem jó füvet nyírni. De amikor felébredtünk és már alábbhagyott a nagy meleg... ...akkor pedig a fűnyíró makacsolta meg magát.
Kétszer is beköpte a gyertyát. Aztán harmadszor is. Nagyon melegedett és szép fehér füst szállt belőle. Csak hosszas kísérletezés és több újabb gyertyatisztítás után jutottam el az oknyomozásban a levegőszűrőig. Tele volt nyárfaszösszel! Hát ezért nem ment.
Utána persze már könnyű volt, de így is sikeres negatív csúcsot döntöttem: nyolc óra alatt sikerült levágni a füvet a ház körül. Ilyen sokáig még nem tartott.
Közben pedig jól elfelejtettem, hogy mit is akartam estére fölírni tanulságul.

Szerencsére ma ebéd előtt azt a feladatot kaptam, hogy "csináljak valamit a lányommal", mert túlteng az energiától. Elvittem hát motorozni. Ő jött a kis lábbal hajtós motorjával, én pedig igyekeztem vele lépést tartani gyalog. Kiértünk a mezőre és Janka "Nézd, milyen szép!" felkiáltással rámutatott egy halom folyondár virágra. Akkor aztán eszembe jutott. A kislánynak azonnal elmondtam, de láthatóan nem nagyon érdekelte, így közhírré teszem. Talán másokat sem fog.

A folyondár azért olyan sikeres a túlélésben, mert hosszú gyökerei vannak. Mélyről jövők. A legnagyobb szárazság sem árt neki, mert olyan mélyre tud nyúlni a talajban nedvességért, mint kevesen mások.
A folyondár egy egyszerű gyomnövény. Sok haszna nincs. Mégis van mit tanulni tőle. Istennek semmiféle teremtménye nem hiábavaló.

Házasság

MEGTALÁLTAM! (Gálvölgyi János - Csala Zsuzsa: Házasság)
Használati utasítás:
1., meghallgatni
2., tanulni belőle
3., megelőzni

Még jó, hogy videónak álcázták :-)
A Docler-t egyébként nem szeretem...

Dióhéj

A pici a pociban fiúnak látszik. Két független szakértő egybehangzó állítása alapján. (Továbbá ezt mi is tudtuk kezdettől fogva. :-)
Anikó egyre fáradtabb. Az átépítés, az édesanyja betegsége, a gyerekek, a terhesség. Nagyon sok gond. Lassan ideje lesz néhány gondot levennem a válláról.
Balázs fiam verekedett az óvodában, de szerencsére egy buszon jöttem haza a családgondozónkkal. A kérdés megoldva nincs, de legalább megbeszéltük.
Janka holnaptól oviba jár. Azt lehet mondani rendszeresen, mert a nyári szünet után már ő jár és nem a bátyó.
Laci munkahelyén ezúttal nem várták meg, amíg néhány kolléga magától felmond.
Az új szoba méretei már sejthetők. Még mindig azon gondolkodunk, hogy vajon kell-e másik ablak, vagy elég lesz az a kicsi, ami most is van.
... és érdeklődéssel várjuk, hogy mikor lesznek képesek végre a szakemberek működőképessé tenni az általunk bérelt ADSL szolgáltatást.

Karcolások

Nyugalmas hétvége után - ADSL továbbra sem üzemel - vagyunk.
Janka nyitotta a sort. Ráesett egy nagy fémlemez. A fején (hol máshol? :-) a szeme fölött sérült meg. Egy apró vágással megúszta. Remélem, ebből megtanulta, hogy ha a felnőttek azt mondják: nem szabad oda menni, akkor nem szabad oda menni.
Balázs szimplán elesett a murván, (de durván :-) neki a könyöke hasadt föl.
Mindkét gyerek ügyesen tűrte a sebek ellátását, a fertőtlenítést, közözést.
Nekem is sikerült egy jól irányzott rúgással (persze véletlenül) egy kis karcolást szerezni a lábamra, de semmi komoly.
Anikó és a pici a pociban úgy néz ki, megúszta a hétvégét. Persze ez nem csoda: mindannyian rájuk vigyázunk.
Nyugalmas, átlagos hétvégénk volt. (Sok kiabálással, veszekedéssel, pakolással. A templomban 80 holland vendéggel. :-)

Játékfog

Balázst én vittem tornára.
Anya elvitt minket a buszvégállomásra, ott elbúcsúztunk, integettek nekünk Jankával. Aztán mentek a dolgukra, ahogy mi is. Balázs fiam szokatlanul csendes volt a mellettem levő ülésen. Nem sokat beszélgettünk. Egyszerűen csak látszott a szemén, hogy ő most Apával utazik valahová és ez komoly dolog. Időnként összenéztünk, mint két barát, akik értik az életet és szavak nélkül is pontosan tudják mit gondol a másik.
Ilyenkor sokkal könnyebb őt szeretni.

Janka lányom szereti, ha "megeszik".
Ez abból áll, hogy valaki jó erősen megfogja (mert tiltakozik ám!), és puszilgatja, ahol csak éri. Ezt ő látszólag nem szereti. Tiltakozik, vergődik és küzd. De ha egy pillanatra abbamarad a megevés, akkor belenéz az ellenfél szemébe és "egyél meg!" felkiáltással bíztatja a folytatásra.
Tegnap apósom volt a kislány ügyeletes nyúzadéka. A nagy küzdelemben Papa véletlenül tényleg megharapta egy kicsit Jankát, aki így méltatlankodott:
"Papa! Most nem a játékfogaddal haraptál meg!"
Hát nem ennivaló ez a kiscsaj?

Borult ég

Borult ég, borult tervek. Ez még nem az az idő, amikor elkezdhetnének jobban menni a dolgok, de talán mégis. Szeretem, hogy olyan határozott vagyok.

Zsolt munkanélküli és még nem tudja, hogyan osszák be a nincset, hogy elég legyen három iskolás gyereknek. István kórházban van és még nem tudja, lesz-e olyan idő, amikor úgy tud a lábára állni, hogy ne szédüljön és ne essen össze. Náluk is három apróság várja otthon apát. Nemrég halt meg az apósa. János idegei sem bírják már nagyon a terhelést. Andrásnak folyton utaznia kell. Tárgyal, szervez és idegeskedik. Csak bírják!
Vagyunk mi ketten Gáborral, akik nem beszélünk a problémáinkról. Mellesleg mi vagyunk a két fiatal a csapatban. Csak bírjuk!

Jó tudni, hogy nem vagyunk egyedül. Jó tudni, hogy azért állunk még, mert valaki éppen most is imádkozik értünk!
Mégis újra meg újra elborít a nyomorúság.
Mégis újra meg újra betölt a békesség.

Függőség

Nincs otthon internet.
Most majd kiderül, melyikünk mennyire függő.
A szakemberek már dolgoznak a probléma megoldásán.
Remélem.

Pörgés

A lépcső összeállt. Már csak az apró finomságok vannak hátra. Lakkozás, korlát, lambéria.
A függönykarnis visszacsavarozódott a falra.
A WC tartály töltöttségi szintje korrigálva.

Mindeközben anyáknapja, anyósomék születésnapja. Négy kutya, négy gyerek, nyolc felnőtt. Bográcsgulyás. Bor, sör, pálinka. Kinek mi jó. Közben pedig benézett hozzánk egy papagáj is. Voltak pillanatok, amikor a Szeleburdi család című filmre erősen emlékeztetett az összejövetel.

Túléltük. Nagyrészt sérülésmentesen. Istentiszteletre viszont senki nem jutott el a családból.
A lépcsőről készült ugyan fénykép, de nem teszem közzé. Szebb munkát is adtam már ki a kezemből. (Azért nem rossz egy kezdőtől, de akkor is!) Néha elborzadok, hogy rossz munkát végezni is milyen nehéz...

Megfáradtság

Fűrészelés, ragasztás, csiszolás, vágás, csiszolás, marás, próba, jelölés, vágás, próba, vágás, próba, ragasztó, fúrás, csavar, fúrás, csavar, fúrás, csavar. Takarítás. Egy fokkal lejjebb az egészet újra.
Ilyesmivel foglalkozom mostanában.
Tulajdonképpen szeretek fával foglalkozni. Lehet, hogy még egy asztalos is elveszett bennem a zenész és a költő után.
Balázs ma segített. Adogatta a szerszámokat, vágta a fóliát. Addig is tudtam mással foglalkozni. Nagyon jó volt! Apa és fia egy csapat! Az ilyen -- egyébként feledésbe merülő -- pillanatok azok, amikor úgy érzem: megérte.
Még Balázs: csütörtökön az oviban Anyák napja alkalmából ünnepség volt. Balázs szavalt. Zelk Zoltán: Este jó. Kérdezem: hol tanultad? Válasz: az oviban. De te is szoktad mondani nekünk.
Én vetettem, Manyika öntözte, de a növekedést Isten adja!

Janka mintha fölfázott volna. Azonkívül köhög. Csúnyán és éjjel is. Többet nem nagyon tudok róla, mert lépcsőzöm. Amikor itthon vagyok. Vagy haszontalankodik, vagy sír. Egyéb állapot nem gyakran fordul elő.

Anikó jól vannak. Hétfőn mentünk volna orvoshoz, de nem a Terkovics család lenne, ha ilyen egyszerűen meg lehetne oldani valamit. Sokáig semmi sincs, aztán egyszer csak minden van. Az is egyszerre. Ennélfogva majd meglátjuk, mi lesz még ebből. Egyelőre nincs nagy helyezkedés, de már mocorog a pici a pociban.
Ma reggel -- Anikó még aludt -- odatettem a kezem az egyre növekvő pocakra. Hadd ismerkedjen meg az apróság az atyai tenyérrel! Nem is lett volna ezzel semmi gond, de egy picit még elszunyókáltam. Álmomban egy makrancos lépcsőfok táncolt a csiszológép alatt, ezért jó erősen meg akartam fogni... Anikó kiáltására ébredtem. Nem lett semmi baj. Még időben szólt.

Ma sem vágtam le a füvet. Ma sem javítottam meg a wc tartályt. Ma sem olvastam el az újságot. Ma sem beszélgettem sem a feleségemmel, sem a gyermekeimmel (a napi kötelező tíz percnél hosszabban). Ez persze nem jelenti azt, hogy elszigetelődtünk, de nálam a napi rutin illetve a feladatok megoldásához szükséges kommunikáción túl számít csak valami beszélgetésnek.
A "ma sem ... " lista igény szerint folytatható. De ma sem folytatom.