Napszúrás és Passziánsz

Kiszáradtam. Tulajdonképpen ez a napszúrás. Iszonyatos fejfájás és reménytelen szenvedés. Folyadékbevitel, csend, algopirin, alvás segített. Meg az imádság. Illetve legfőbbképpen az. Estére semmi bajom sem volt azon kívül, hogy nem tudtam már aludni.
Cserébe nagy vihar volt. Vízszintesen esett az eső.
Hazahoztuk. Csütörtök körül egy picit elanyátlanodott, de egyébként jól tartotta magát. Útközben egy helyen álltunk meg, Csákváron a kedvenc fagyizónknál. Mind a két gyerek betermelt két gombóc fagyit. Egyik jobban ette, mint a másik. Talán ha akkor ittam volna, nem történik mindez a napszúrással.
Szombaton elvittem Anikót vacsorázni. Elvégre mégiscsak nevenapja volt! Vacsi után egy fagyi, fagyi után néptáncosok műsora a főtéren.
Ez nagyon tetszett. Mármint nekem. Olyan érzésem volt, hogy dédapáink pontosan így csinálták: húzta a hegedűs, mellé egy brácsás, ők pedig táncoltak, amit tudtak. Nem volt előre megbeszélt koreográfia időnként. Persze a toborzót és a legényest, a gazda köszöntését nem kell előre megbeszélni, az minden körülmények között ugyanúgy történik. A néptánckör vezetőjének, Pista bácsinak, aki már az én gyerekkoromban is Pista bácsi volt, volt valamilyen évfordulója. Talán ezügyben köszöntötték.
Pénteken este H. Balázs. Valóban pappá szentelték, valóban ő tartotta a misét és utána olyan jól esett egy kicsit leülni és beszélgetni. Örülök, hogy találkoztunk.
Közben Jutka. Vele is jó volt egy kicsit beszélgetni. Anikó megsértődött ugyan, mert a fiammal nem kísértük el őt kabátot válogatni. De talán jobb volt így. Az én Balázsom már nagyon belefáradt az üzletjárásba. Jól esett neki leülni egy kicsit és beszélgetni. Olyan okos. Csak néztem, milyen értelmesen felelget a kérdésekre.

Ma munka. Nem túl nagy hajtás: várjuk a sült galambot és közben megpróbálunk tenni valami értelmeset. Közben az jutott eszembe: a Passziánsz az egyik legkomolyabb hírszerző játék. Információt kell benne szerezni, mert csak az lehet sikeres, aki minden információhoz a megfelelő időben hozájut, vagy adott pillanatban már birtokosa valamilyen tudásnak.
Ezen fölbuzdulva most folytatom az RST dokumentum fordítását. Ettől végül is mindenkinek jobb lesz.

Elszakítottság

Ma a cégem feltalálta a terhelésmegosztás legjobb módját: a kifele irányuló internet-forgalom felét átirányították egy nem működő átjáróra. Ebbe én is beleestem, így egész nap hírektől, újdonságoktól és szótártól elszakítva kellett lennem. Eddig nem is gondoltam rá, hogy ez milyen nehéz. Most már tudom. Illetve sejtem. De ki lehet bírni...
A fiam lassan ötödik napja van a nagyszüleinél. Anikó bevallotta: fölhívták őket Jankával. Már nem bírták tovább. Ez is egy fajtája az elszakítottságnak, azt gondolom.
A harmadik fajta az, ahogyan a bűneim szakítanak el Istentől.
Ez a legborzasztóbb... lehetne, ha az Úr nem készített volna erre is megoldást, mint ahogy a többire is nála van a megoldás. Szabadításodra várok Istenem!

Körhinta

Tökön tegnap este felborult (eltört) a körhinta. Senki ember nem tudja, miért? Ismerősünk gyerekei vannak oda súlyos állapotban.
Apósomat most vitték be a kórházba. Vérnyomás zavarnak mondják, pedig a pulzusa nagyon gyenge. Senki ember nem tudja, miért?
Időnként visszaesem a bűneimbe. Van, hogy nagyon jó, kinn érzem magam a vízből, de mire vennék egy igazán mély levegőt, már megint összecsaptak a fejem fölött a hullámok. Senki ember nem tudja, miért?
Magával ragad bennünket az önző világ sodra: meg akarom mutatni magam. Senki ember nem tudja, miért? Minek? Kinek?
Isten ismer. A többiek pedig ... nos ezt még nem tudom.
Isten ismer. Bár eltitkolhatnám a bűneimet? Nem! Megvallom őket, csak így szabadulhatok.
Isten ismer. Csak hozzá mehetsz, ha elborít az élet tengere, ha úgy érzed, nincs más kiút.
Isten ismer. De a fuldoklót sem lehet addig megmenteni, amíg kapálódzik!
Maradj tehát nyugton és várd szabadító Uradat!
Nyugton, de nem tétlenül: sokat bízott rád.

Liberalizmus

2Kor 3,17: Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.

Érzékszervek

Ebédnél beszélgettünk Sanyival. Ő mondta, hogy az ember fülén sokkal több információ tud bejutni egységnyi idő alatt, mint a szemén át. Erre aztán megindult bennem a gondolat:

A hit Hallásból származik.
Ha elromlik a Hallás, akkor lesz belőle Vallás...
Vagy valami ilyesmi.

Esik

Vasárnap este óta esik. Néha jobban, néha nem annyira.
Címszavak. Hajtás, nagy kínlódva egy release, utána kis karbantartás és szabadság. Biatorbágy. Csendes hét, feltöltődés. Bizonyosság. Utána otthon tengés-lengés, kerítés. Sikertelen utazási kísérlet, leszakadt kipufogó, eltört csavar. Kétségbeesés, bezárt üzletek, tanácstalan eladók és szakik. Megoldás Bicske, szatócsbolt. Közben éjszakánként szépen készül a honlapom váza. Tegnap adminisztratív elhavazás és két tündéri gyerek otthon. Finom vacsora. Megvártak vele, pedig későn értem, mert Andrással mentünk. Soká tartott kijutni a városból, de legalább jól elbeszélgettünk. Sok változás zajlik most körülöttünk és nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy jó-e ez nekünk? Nagy titkok lappangása, szorongás. Közben az látszik, hogy Józsi nem akar könnyíteni a munkaterhemen. Félálláson gondolkodom. Föltettem a kérdést magamnak az én lelkemben de egyelőre nem kaptam más választ, csak annyit, hogy a harag rossz tanácsadó és próbáljak békülni. Magammal, azokkal, akikre haragszom, azokkal, akiket megbántottam. Van, akinek már soha nem lesz módom megmondani, hogy csak vicceltem... Legközelebb remélem majd eszembe jut egy-egy buta vicc előtt.
Napok óta nem látjuk a napot. Szürke minden. Talán ezért ilyen szürke ez a bejegyzés is.