Eredetileg nem erről szerettem volna írni, de kaptam egy
megjegyzést az
előző bejegyzésre, amire úgy gondolom, hogy reagálnom kell.
(nem idézem be sem a cikket, sem a megjegyzést, de ha eddig nem olvastad,
most szánj rá egy kis időt)
Azért pont ezt az idézetet vettem a bejegyzésben, mert szerintem túlmutat az
üdvözülés/nem üdvözülés kérdésén. Még a
hit/nem hit kérdésén is.
Annyi döntést hozunk naponta: melyik buszra szálljunk?, mit együnk reggelire?, hogyan reagáljunk egy váratlan megjegyzésre? Ezek mind apró döntések, de mindegyik kihatással van (na jó: lehet) az egész további életünkre.
A megjegyzésedben egy nagy és homályos tartalmú fogalom felé tereled a gondolataidat: ez pedig a
hit. Talán az én hibám ez, mert a Bibliaolvasó Kalauzra hivatkoztam. Pedig egy ilyen mondat előfordulhat akárhol. Az mondjuk kétségkívül furcsa lenne, ha Émile Zola írt volna ilyesmit. De írhatott, ha akart.
Mit értek a hit szó tartalmának nagyságán? Szerinted, ha elhiszem, hogy a joghurt, amit megettem tegnap este, nem volt romlott, az min változtat? Ettől még tévedhettem és ezt jól mutatta volna az egész estét betöltő hasmenés. Ha elhiszem, hogy aki egy kamion kormánykerekét tartja a kezében az egy jól képzett, kipihent szakember? Ha elhiszem, hogy a feleségem szeret? Ha elhiszem, hogy van isten?
Ezeknek a hiteknek egy részére szerintem inkább a bizalom a megfelelő magyar szó. Ami viszont közös bennük, hogy
az objektív tényekre nincs hatással az, hogy én elhiszem-e, vagy nem. Rám van hatással, illetve a tények és köztem fennálló viszonyra. (Az ellenkező eset az önbeteljesítő jóslat, amikor azt hiszem, hogy romlott volt a joghurt és ez a hit okozza a hasmenést -- csak hogy a korábbi sánta példámra egy kicsit visszatérjek.)
Isten léte vagy nem léte is független attól, hogy én személy szerint hiszek-e benne, vagy nem.
Itt engedtessék meg nekem egy gondolat-csavar: nem tudnék hinni olyan istenben, aki nem létezne attól, hogy nem hisznek benne :)
A döntés, amit ki szerettem volna emelni, az én olvasatomban egy jövőre mutató elhatározás, aminek következménye van. Ez a következmény lehet pozitív és negatív is -- a döntéstől
és további tényezőktől függően. A további tényezők azért vannak, mert egy döntés meghozatalakor nem vagyunk tisztában az összes információval, ami a döntéssel kapcsolatos. (Ennek az okairól is lehetne írni egy kisebb értekezést -- de minek?) Mindez pedig így van rendjén, és újra mondom, nem sok köze van ezen a szinten akár az üdvözülés, akár a hit kérdéséhez.
Amit viszont problémának látok a mai világban, hogy nem akarjuk felvállalni a döntéseink következményeit. Különösen a negatív következményeket. (Szándékosan nem hozok példát -- szerencsés ember, akinek hosszasan kell gondolkodnia egy közelmúlt-beli döntés negatív következményein.)
A célom mindennek a leírásával nem a világ megváltása, vagy az emberiség problémáinak a megoldása volt. Még csak nem is Reactor -- a megjegyzés írójának -- (ki)oktatása. Inkább szerettem volna jelezni, hogy
örülök a megjegyzésnek. Gondolatokat ébresztett. Ezeket a gondolatokat rögzítettem.
