Újévi köszöntő

A kép innen való

Pulyka melle, malac körme
liba lába, csőre –
Mit kívánjak mindnyájunknak
az új esztendőre?

Tiszta ötös bizonyítványt,
tiszta nyakat, mancsot
nyárra labdát, fürdőruhát,
télre jó bakancsot.

Tavaszra sok rigófüttyöt,
hóvirág harangját,
őszre fehér új kenyeret,
diót, szőlőt, almát.

A fiúknak pléh harisnyát,
ördögbőr nadrágot,
a lányoknak tűt és cérnát,
ha mégis kivásott.

Hétköznapra erőt, munkát,
ünnepre parádét,
kéményfüstben disznósonkát,
zsebbe csokoládét.

Trombitázó, harsonázó,
gurgulázó gégét,
vedd az éneket a szádba,
ne ceruza végét.

Teljék be a kívánságunk,
mint vízzel a teknő,
mint negyvennyolc kecske lába
százkilencvenkettő.

Weöres Sándor verse (én innen másoltam)

Csillagok, fák, és asztalok

Panelcsillag - I.

Nem azért döntöttünk a műfenyő mellett, mert a tavalyi fa tűleveleiből még az elmúlt napok "mártíromság hadművelet" fedőnéven futó karácsonyi nagytakarítása idején is került elő jónéhány darab. Régóta kacérkodtunk már a gondolattal, de aztán Anikó mindig vagy kész helyzet elé állított (hogy tudniilik megvette a karácsonyfánkat), vagy addig beszélt a fejemnek, amíg ezt magam tettem meg. Próbálkoztunk gyökeres fával is. A legdurvább kilengésünk egy cédrus-féle volt. 

Panelcsillag - II.

Idén viszont előre megfontolt szándékkal a későbbi éveken várható újrafelhasználhatóság, valamint az élő fák védelme érdekében, tudva, hogy ez a címszó merő hülyeség, de mégis egy műfenyő beszerzése mellett döntöttünk.

Ó műfenyő, ő műfenyő...

Hát... mű. Határozottan közelíti ugyan a tökéletes karácsonyfáról alkotott elképzelésemet, de például nincs az a megszokott fenyő illata, ami ilyenkor be kell(ene) lengje a teret, és meg kell(ene) változtassa a gondolkodásunkat, hogy egy pillanatnyi sértődés miatt ne üvöltözzünk egymással a karácsonyfa árnyékában.

A gyerekek karácsonyfája 

Hagyományosan a gyerekek idén is külön is díszítettek egy kisebb műfenyőt, hogy ők majd az alatt játszanak karácsonyosdit. Nekem nagyon tetszik, ahogy idén feldíszítették, és bár ez is műfa, de valahogy sokkal természetesebbnek hat, mint a nagyszobai. Tanulság az elkövetkező karácsonyokra: fenyőillatról minden áron gondoskodni szükséges. Ellenkező esetben oda az egész ünnep!

Valahogy az egész idei karácsonyunk olyan mű. Ahogy a fa azt számunkra meghatározza. 

Az asztaldísz Janka lányom műve

A teríték 

idén a lehetőségekhez mérten egyszerű volt. Szintén hagyomány volt az nálunk amíg Zsámbékon laktunk, hogy szenteste anyósomékat vendégül láttuk vacsorára. Ilyenkor a halászlé, és pár kötelező finomság, no meg a rengeteg sütemény el nem maradhatott az asztalról. 

Idén sógornőméktől kértünk halászlét. Az unokaöcsém és a sógorom lelkes horgász, így saját halból főztek nagy hozzáértéssel, igazán finom hallét. A mi kedves gyermekeink igazán bánhatják, hogy még csak meg sem kóstolták! Nem tudom egyébként mi van velük: a finomabbnál finomabb falatokra is csak fintorognak. Egyértelműen a szaloncukrot gyanúsítom, amit a karácsonyfa állagának megőrzése érdekében kezdetektől hagyományosan külön tálcán szolgáltatunk a fa környékén.

A zselés is finom

Karácsonyi ajándék

Ma nem erről akartam írni. A karácsonyfánkról, az ünnepi asztalról, meg egyéb hasonló csip-csup-ságokról szerettem volna beszámolni, ha már olyan blogokat olvasok, ahol ez téma. Gondoltam, beszámolok róla, hogy nálunk milyen (volt), hogy telt/telik a karácsony.

Ehelyett kaptunk egy SMS-t. Sz.-éktől jött, és Anikó többször nekifutott, mert nem tudta felolvasni a könnyeitől:

"

Sziasztok! V. Edit vagyok es ma 10 ora utan nemsokkal szulettem 1490g es 40cm-rel. Anya es en is jol vagyunk, de en meg egy ilyen kis furi dobozban lakom. Ha mar igy alakult akkor mi is Boldog Bekes Karacsonyt kivanunk nektek!

"

Nem nagyon szeretném ide keverni, de nekünk is volt egy hasonló esetünk 10 éve, és ilyenkor folyton az jut az eszembe. De ez nem is ide tartozik. Természetesen, ha valakit érdekel, szívesen elmondom, megírom, de nem itt. Talán Editkének is jobb lesz, ha legközelebb csak az esküvői meghívójának a megérkezésekor említem ezen a helyen. 

Az imákat mindenesetre és továbbra is köszönjük!

Utak

(Általában szenteste, az éjféli misére várakozva nem ilyesmiket szokott írni az ember. Aki mást várt, attól ezúton kérek elnézést!)

Egy éve ilyenkor indultam el azon az úton, ami oda vezetett, hogy van rajtam 30 kiló plusz, és ha nincs ez az évforduló, tulajdonképpen eszembe sem jut, hogy már nem dohányzom. Nem tudom, mióta? Azt tudom, hogy az utolsó szál cigarettát 2012. január 4-én fogyasztottam el. Utána még egy darabig az elektromos cigarettával pótolgattam a hiányt. Aztán valamikor (talán október tájékán?) egyik kollégám rákérdezett, hogy mi van az e-cigimmel? Akkor jöttem rá, hogy tulajdonképpen azt sem tudom, hogy hol van?

Az én szeretett plébánosom, Ignác atya (akinek egyébként volt ennél magasabb egyházi és világi rangja is, de amikor valaki megpróbálta ezeken szólítani, szerényen mindig kijavította az illetőt: plébános vagyok) egyszer azt mondta nekem, hogy nem egyszerű leszokni a dohányzásról, de bízzak, mert neki is sikerült. Nekem akkor még persze eszem ágában sem volt leszokni.

Most viszont hivatalosan kijelenthetem, hogy immár én is olyan dohányos vagyok, aki többé nem gyújt rá. Innentől már csak azt az egy szál cigit nem kell elszívnom.

A családom pedig szemlátomást örül ennek a változásnak.

Mindenesetre ahogy a mai esténket elnéztem, még bőven akad bennem lehetőség a további fejlődésre.

Áldott, boldog karácsonyt kívánok magam, és családom nevében minden kedves olvasgatónak!

Képesség

A nagyszülők egyik karácsonyi ajándéka évek óta hagyományosan az, hogy előhívatunk néhány, az adott évben készült fényképet. Ennélfogva végignéztem az előhívó helyek kínálatát és árait.

Számomra megdöbbentő mértékű a választék, ha a tisztelt fogyasztó szakítani szeretne a hagyományos papírképpel. Lehet fényképet kérni ruhára, táskára, bögrére. Jó pénzért még karácsonyfa díszre is.

A bögréről persze az jutott eszembe, hogy az én képemet ugyan ne szitázzák ilyen füles jószágra! Elég annak szegénynek, hogy szimplán köcsög.

A karácsonyfára fényképes dísz ötlete pedig határozottan felháborító és reakciós. Elképzeltem valakit, aki politikusok arcképeit teteti a karácsonyfa-díszekre... (... a bejegyzés innen következő részét a nem létező cenzúra egy nem létező cenzora törölte ...)

Mit jelent késznek lenni?

Peti tegnap már nem ment oviba, de csak a legnagyobb titokban nem, nehogy a két nagyobb tesója is megpróbáljon itthon maradni. Balázsnak kellett bevinni enni-, és innivalót, és osztályos nagy bulit csaptak a téli szünet kitörésének reményében (őket nem rémítgették a világvégével). Jankánál sokkal okosabban jártak el: elmagyarázták, hogy a keresztyén ember számára mit jelent a világ vége? Közben pedig karácsonyi ajándékokat készítettek arra az esetre, ha a várva várt Jézussal történő találkozás mégsem a mai napon lesz, hanem az idei karácsonyon még meg kell ajándékozzuk egymást.

Peti itthon maradt, így első kézből értettük meg Anikóval a tanácsot: "örülj, és adj hálát, hogy útban van!" Pedig még ma is takarítottunk gőzerővel. De készen vagyunk! Peti nagyon sokat segített.

Az angyalkodással is készen vagyunk. Minden a helyén várja, hogy sorra kerüljön.

Gyakorlatilag mindennel készen vagyunk, amit elterveztünk, hogy megteszünk még karácsony előtt, így most kisebb mértékű szorongással tekintünk az előttünk álló három napra, amikor a családdal, a gyermekeinkkel fogunk foglalkozni a mindennapi élet megszokottan kellemes rohanása helyett.

Tökéletesen bizonytalan helyzet!

Nem kell megtenni semmit, nem kell sietni sehova.

Attól félek, hogy az aprónépet már úgy elvadítottuk magunktól, hogy egyáltalán nem akarnak majd velünk játszani, beszélgetni, hanem beülnek reggel a tévé elé, és kapcsolgatják a csatornákat ész nélkül. Akinek pedig nem jut értelmes műsor, az kiharcolja magának az egyik számítógépet, és az előtt fog bambulni egy fülessel a fején (csak hogy ne legyen hangzavar). Félelmetes perspektíva.

Akkor mi most készen vagyunk, vagy nem?

Új világ

Szép is lett volna, ha a világ vége után nem következik azonnal egy új, ami pont ott folytatódott, ahol az előző abbamaradt, ezért aztán sokan, akik felületesek, vagy bambák, észre sem vették a változást.

Pedig ez már egy új világ. Szinte mindegy, hogy melyik nap melyik percében, melyik pillanatban változik. Az a fontos, hogy változzék! Az a fontos, hogy minden pillanatban törekedjünk egy kicsit jobbá lenni.

Sokat segít a jobbá lételben, ha sikerül a gondolatainkat megváltoztatni (metanoia, lásd még ezt is). Egy ilyen gondolat-változtatós gyakorlat, amikor ugyanazt az objektív valóságot értelmezzük másként:

-- a pohár félig üres

-- a pohár félig tele van

-- a pohár készer akkora, mint ami szükséges

Mindezen gondolatokat ez a bejegyzés váltotta ki belőlem. Nem kell eszeveszetten kattintgatni, ugyanis a közzétevő engedélyének mellőzésével szemtelen módon azonnal idemásolom a teljes szöveget (csak idézőjelek között, mert ugye forma...)

"

Van aki gyönyörű. Van akin észre kell venni. És van aki attól szép, hogy hasonlít egy csúfra, akit szeretek... (Fodor Ákos)

" (forrás)

(kb. így néz ki az, amikor én szeretettel gondolok valakire :)

Egyre közelebb

Egy jó kérdésben benne van legalább a fele válasz.

Neked mi a kérdésed így advent vége felé?

Világvége előtt két nappal

Még nem tudom, hogy most vége lesz-e a világnak, de már nagyon kíváncsi vagyok rá. Alig győzöm kivárni!

Több ez részemről, mint egyszerű kíváncsiság. Tudni szeretném, mi lesz a bankhitelemmel a világvége után. Tudni szeretném, hogy akik most vannak kórházban egy műtétre, vagy éppen szülésre várakozva, azok hol fogják tölteni a karácsonyt, ha közben lesz még egy világvége is?
Több ez, mint kíváncsiság: felháborodás. Hogyan képzelhetik egyesek, hogy okosabbak tudnak lenni a Mindenható Istennél?!
Jézus nem azért nem mondta el, hogy mikor lesznek az utolsó idők, mert meg akart kímélni bennünket. Még csak nem is azért nem, hogy addig jól viseljük magunkat, és ezáltal nyerjük el az örök üdvösséget (szerintem). Azért nem mondta el, mert Ő sem tudta, hogy mikor lesz! Ezt meg is mondta nyíltan.
Ez esetben viszont hiábavaló, fölösleges és nevetséges minden emberi erőfeszítés, ami a világ végének óráját van hivatva kideríteni.

Milyen lehet Isten szemében hallgatni a kocsisokat megszégyenítő beszédeket, amik kijönnek a szánkon (utána aztán azzal eszünk -- belegondolt már ebbe valaki)? Milyen lehet Isten szemében látni a szent és áhítatos arc mögött látni a világ Teremtőjének Gondviselő Szeretetével kapcsolatosan fölállított kérdőjel-sereget? Vagy látni, hogy bár Istenben bízunk, de azért a puskaport szárazon tartjuk, mert hátha...

Sz.-t állandó megfigyelés alatt tartják. Nem mehet sehova, de a pici a hasában nőtt egy kicsit. Szteroidot kapott, vagyis elkezdték érlelni a kis tüdejét. Minden nap, minden óra, minden perc számít, amit még pociban tölthet a jövevény, úgyhogy megüzentük neki, hogy kapaszkodjon erősen. Anikó készül látogatóba, én pedig támogatom ebben a szándékában.
Advent van, várakozunk.
Még nem vagyunk azon a ponton, amikor elégedetten hátra lehet dőlni, de az eddigi imákat ezúton is köszönöm az ő nevükben. Ha valakinek még van ereje összekulcsolni a kezét ebben a nagy készülődős rohanásban...

Közben a deszkák között

Lefekvés! Minden játékot a polcra!

Jó ám néha megállni és visszanevetni az idétlen vicceikre! Nagyon jó, hogy folyamatosan útban vannak! Amikor pedig a képen is látható kis ember minden különösebb ok nélkül odabújik, és egy cuppanós puszi mellé kapok egy gyöngysort kacagásból és habnak a tortára egy "Szeretek, Apa!" is elhangzik, akkor nem érdekel, hogy milyen fárasztó, nehéz, és kapkodós egyébként. 

Akkor csak szedem kifelé óvatosan a szemem sarkából az öröm könnyeit.

Érdekes következtetés

Most, hogy a saját bőrömön megtapasztaltam, már nem tartom furcsának, sem érdekesnek. Egyszerűen logikus. Ahogy az Ige a Logosz.

Ha Isten mindenható, és

ha Isten szeret téged,

akkor Isten ott, akkor, és úgy szól hozzád, ahogy akar.

Nem kell elmennem a templomig (vannak, akik szeretnék bezárni Istent egy épületbe, hogy azon kívül nyugodtan művelhessék a maguk kis stiklijeit), nem feltétlenül kell kinyitnom a Bibliát, még szent, áhítatos arccal sem kell imádkozni (Istené az ítélet. Ő tudja, miért mondom). 

Csak kihallani a szót a mindennapi élet zajából.

De vajon ismerjük-e, meghalljuk-e AZT a hangot?

Utánírás: jó, hogy eddig csak kevesen olvasták, így volt rá mód, hogy egy kicsit gyúrjak rajta. 

Kinek milyen karácsony?

A feleségem barátnője kórházban van, a negyedik babájukkal, veszélyeztetett terhesen.

Ma délután beszéltünk vele telefonon. Az örökké vidám, kedves hang ezúttal árnyéka sem volt önmagának a fáradtságtól és az aggodalomtól. Mégis, amikor megkérdezték, hogy mit tudunk segíteni, csak egyet kért:

-- Imádkozzatok!

 

Vajon milyen karácsonyuk lesz?

A békés, boldog karácsony kinek jár alanyi jogon?

Ha már december...

Tényleg harmadik vasárnap lenne? Nem leszünk készen. Mivel is? ...

Három éve a szöveget már egyszer idemásoltam, és most újra szembetalálkoztam az érzéssel:
"
A kis Jézuska itt van a közelben, 
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen, 
S ne csak így decemberben.
" (Juhász Gyula: Karácsony felé)

Update: itt egy azóta törölt videó volt behivatkozva, de a világ változik. ...

A szépség oldalai

Gyönyörködtetnie kellene, de csak elálmosít. Bevásárlóközpontok csillognak körülöttem.

Ebben a relaxált zombi állapotban néhány jól irányzott felirat is könnyen konzumidiótává változtat.

Utálja-e valaki a hóesést csak azért, mert utána biztos a latyak?

Jobb-e, ha eső esik inkább?

Lucázás - másként

Van abban valami sors-szerű, hogy minden Luca, akit csak ismerek az adventi időben ünnepli a névnapját. Mindenesetre remélem, akkor is boldog névnapjuk volt, ha ezt én úgy külön nem is kívántam.
Szinte pótlásképpen a nap végére hadd álljon itt egy adventi vers, amit innen kértem kölcsön a közzétevő szíves engedelmével.


Minden Advent kegyelem: vétkem jóvátehetem.
Minden Advent irgalom: Isten úr a viharon.
Minden Advent érkezés: átölel egy drága kéz.
Minden Advent alkalom: győzhetsz saját magadon!
Minden Advent ítélet: így kellene, s így élek!
Minden Advent remegés: Isten felé epedés!
Minden Advent ima is: Uram, fogadj be ma is!
Minden Advent szeretet: Betlehembe vezetett.
Köszönd meg hát a csodát: A Világ Karácsonyát!

Köszönöm!

Lucanap előtt

Ha legény lennék, már válogatnám a fát a Luca-székhez, de ma még csak tucatnap van.

Peti hosszan tartó súlyos köhögés után ma ment először oviba. Én vittem. Úgy eltűnt a csoportban, mint a villám. Biztosan azért, nehogy meggondoljam magam, és hazavigyem.

A Gabriellákat pedig éltesse az Isten bokáig!

Nem minden a pénz

Változó, hogy ki mit gondol erről, és általában, ha nagyon meg akarom osztani a  társaságom véleményét, akkor ilyen kérdéseket vetek fel.

Most viszont egy teljesen más összefüggésben, találtam egy napjaink problémájára nagyon rávilágító mondat-töredéket:

"

ne fogjuk a pénz hiányára, ha nem akarunk energiát belefektetni

" (Farkas Máté)

Királyság

"Ha te lennél a király, mi lenne az első, amit megparancsolnál?"

Ez jutott eszembe megnézve az alábbi videót:


Többször megpróbáltam már kicsiben kezdeni a királyságot: uralkodni magamon. Néha sikerül.

Kis ideje barnára cseréltem a piros kabátomat, nehogy valaki összetévesszen a Mikulással. (Ő is szakállas, és időnként tele van a puttonya. :)

Ékezetek

Jancsinak is, Encinek (Juliskának :) is fontos lett a nevében az ékezet. (Nem ők azok, de aki akarja, tudja. Mert másoknak is fontos mostanában magyarnak látszani.)

Különösen azóta, mióta nem dolgoznak itthon.

Lám-lám. Okosan így kell ezt.

Akit nem sikerült meggátolni, vagy műtéti úton megszakítani, azt elkergetjük innen.

Kinek, minek, kiknek kell itt a hely?! A miért egyelőre nem érdekel.

Tudja már valaki hogyan kell magyarnak lenni? (Nem csak annak látszani!)

Valahogy egyszerűen.

Advent I. vasárnapja: koszorú

A mi koszorúnk idén szerény lett, egyszerű, és mégis nagyon szép.

Anikó ezúttal az oviba is készített egy koszorút, de ezen még nincs gyertya. Azért egészen jól el lehet képzelni, hogy milyen lesz teljes pompájában.

Az újságpapírért külön kérek elnézést, ez hivatott szimbolizálni a koszorú félig kész állapotát.

Van azonban egy másik koszorúnk, ami nem mindig látható, de ma este együtt volt, együtt voltunk öten az asztal körül. Elcsendesedtünk Lukács evangéliuma fölött. Imádkoztunk, énekeltünk, hálát adtunk Istennek az újabb adventért.

A reménnyel teli várakozás ismételt lehetőségéért.