Gyermeknap

Uhh. Most van egy kis időm a következő busz indulásáig. ...
Vasárnap gyermeknapi rendezvényen voltunk. A sógornőm invitált meg minket az ő cégének bulijába. Ő szervezte és mondhatom, minden nagyon jó volt.
A gyerekeknek három óriási légvár, kisvonat, quadok és számtalan kézműves foglalkozás. A színpadsátorban koncert, színi előadás, rajzverseny-díjátadó. Nem volt sok, nem volt kevés.
A kaja is nagyon finom volt és laktató. Egy kicsit ugyan hosszú volt a sor eleinte, de aztán intézkedtek.
A gyerekek nagyon elfáradtak. Nem kellett nekik hosszan meslélni, hogy aludjanak.
Remek - és kevésbé remek - fényképek készültek. Remélem, lesz időm valamikor elkészíteni néhányat és ide is feltenni belőle.

... most mennem kell.

Minták

Minta szerű életünk időnként darabjaira hullik, átformálódik és a mi felelősségünk, hogy újra összerakjuk-e? Ugyanazokból az elemekből építjük-e fel, mint a régit, vagy valami teljesen újba kezdünk bele?
Amikor a régi formák már tarthatatlanná válnak, amikor semmi nem jó úgy, ahogy van, amikor az állapot egyetlen megtartója a megszokás, akkor vannak ezek a kicsi forradalmak.
Hogy mi felé törekszünk, az persze azon múlik, hogy mit hoztunk magunkkal? Milyen elképzelésünk van arról, amit el szeretnénk érni? Van-e egyáltalán, vagy csak a jelen nem-jóságának felismerése hajt? (Ki tudja, merre...?)
Őszinteség. Magunkkal szemben. Sokat segít.
Őszinteség. Másokkal szemben. Nem a bántó, hanem a jókor mondó fajta.
Őszinteség. Istennel szemben.
Szeret!

Átmenet

Ezen a földön minden csak átmeneti. Az emberek élete is az.
Szülők, nagyszülők, (akiknek megadatik: dédik), gyermekek, unokák, (akiknek megadatik: dédunokák), barátok, ismerősök hosszú sorokban az emlékezés templomában.
De jó, amíg van, kihez szólnunk!
De jó, amíg van, aki törődik velünk!
Becsüljük meg az időt és ne veszekedéssel töltsük el! Becsüljük meg azokat akiket ismerünk és szeretünk, mert talentumok ők a mi számunkra. Valamit ő rajtuk keresztül közöl velünk Isten az Ő szeretetéből!
Tükrök ők.
Ne törjük össze a tükreinket.
Ha pedig elmegy egy közülük, gondoljuk meg, hogyan sáfárkodtunk ezzel a talentummal. Ne sírassuk azt, amit, akit már nem hozhatunk vissza. Viszont tanuljunk belőle!

Templomszentelés - visszaemlékezés 1

Elsőre csak a fáradtság.
Az elvégzett munka utáni jóleső fáradtság, amely nem nyert levezetést a szokásos sörözésben-borozásban, hanem még utolsó lendülettel egy vasárnapra való takarítás, majd hazamenetel és alvás.
Itthon jött ki rajtam az idegesség. Rosszul voltam. Talán mindenki meg tud nekem bocsátani, akivel összevesztem. Talán mindenki be fogja látni, hogy jobb volt így, és hogy az adott helyzetben nem tehettem mást, mint amit tettem.
Az énekkar pocsékul szerepelt. Nem is csoda. Alig készültünk, volt, aki egyetlen próbára sem jött el, csak az előadásra. Persze, hogy belekezd a másik versszakba, hiába beszéltük meg, hogy fordított sorrendben énekeljük.
Van egy fölszentelt templomunk!
Olyan hihetetlen!
Ma pedig az istentiszteleten olyan családias volt a légkör és a hangvétel, hogy sokan bizony sírva fakadtunk. Megköszöntük Lajosnak, amit tett és tesz ezért a gyülekezetért. András volt olyan erős, kiállt és elmondta. Aztán Lajos kért egy kis időt, mert nem tudott megszólalni.
Mindenható Atyánk legyen velünk, ahogy eddig velünk volt, úgy ez után is!

Orgonakoncert

Túl vagyunk a szenteléssel kapcsolatos első takarításon és az azt követő orgonakoncerten. Jan van der Rée, akiről megtudhattuk Lajos bevezetőjéből, hogy buszsofőr és senki nem tanította orgonálni igazán meglepte a népes - közel (talán kicsit több is, mint) száz főből álló - közönséget. Néhány saját feldolgozás és egy klasszikusnak számító, bár kevésbé ismert Bach darab előadása után általunk is ismert zsoltár dallamok csendültek fel. Némelyikbe a gyülekezet is bekapcsolódhatott énekszóval, ezt a kiosztott énekeskönyvek lehetővé tették.
Befejezésül a magyar Himnuszra írt fantáziát adta elő Jan van der Rée és az őt fogadó vastaps hatására még ráadást is adott.
Élményekben gazdagon, lelkünket az orgona hangja által Istenhez közelebb emelve térhettünk haza, hogy illendően felkészüljünk a következő napi templomszentelési istentiszteletre, amelyen szintén a művész foglal helyet az orgonánál.

Templomszentelés

Ma este volt egy megbeszélés a templomszentelési szertartás lefolyásával kapcsolatban. Lajos ezer dolgot művel már megint és életemben először úgy látom, hogy neki is sok. Ami azért nagy szó, mert négy év óta először történik ez.
Lesz tehát hosszú gyülekezés, nemzeti színű szalag átvágás, kulcs átadás, bevonulás. Utána istentisztelet, majd templom szentelő közgyűlés.
Első teendő: erről jegyzőkönyvet kell majd írnom.
Az énekkar a közgyűlésen szerepel.
Második teendő: Még a gyülekezés folyamán az ajtóban állva meg kell akadályozzam, hogy bárki bemenjen a lelkészeket kivéve, akiket a gondnok fogad.
Harmadik teendő: az énekkar szereplése után levonulni a többiekkel és visszaállni az ajtóba, hogy senki ne távozhassék addig, amíg meg nem szeretetvendégeltük.
A többi most hirtelen nem jut eszembe.
Holnap jótékonysági orgonakoncert is lesz. A művész úr Hollandiából már itt van, és gyakorol erősen. Holnap Jánosra és Kr. Zsuzsira maradtak. Zsuzsiénkál reggeliznek, majd sétálnak egyet. Feltehetőleg a lámpamúzeumot fogják megnézni ebéd előtt. Ebéd a Hegyaljában, majd a tiszteletes úréknál egy másik holland csoporttal találkoznak.
Negyedik teendő: Mivel a koncert este hétkor kezdődik, előtte öt órától templomtakarítás.
Ötödik teendő: A koncert után át kell rendezni a berendezést, hogy szombaton már csak d.u. 1 órára kelljen odamenni, a feltétlenül szükséges előkészületek megtétele végett.
Hatodik teendő: Templomszentelés után ott kell maradni, berendezkedni a vasárnapi istentiszteletre.
Huh!
... és ez még csak az, amire emlékszem.
Rendeltek sörsátrat. Már áll. Hatalmas. Party Service fog az ételekről gondoskodni. Az üdítők megrendelését Pistire bíztuk. Remélem, sikerrel járt. Süteményeket az asszonyok sütnek. Sárika és Annuska ma egész nap sütöt. És milyen finomakat! (Kóstoltam, tudom, mit beszélek :-)
Lesznek, akik lezárják az utat, lesznek, akik a parkolóban irányítják az érkező autósokat, lesznek, akik vigyáznak az óvatlanul elhozott gyerekekre...
Isten mindent szépen elrendezett. Hálát adhatunk, hogy ehhez minket is eszközül használ!

Balázs 4

Tegnap azért nem írtam semmit, mert jóformán nem is találkoztam a fiammal.
Ma este sikerült végre a nagy rohanásban egy pár percet a gyerekekkel foglalkoznom. Balázs is, Janka is nagyon aranyos volt. Örültem, hogy ilyen okosakat kérdeztek:

1. Hogyan lesz a kis pióca?
2. Hogyan készítik a piócakrémet?

Ezeket meg kell néznem a weben! Google jó barát...

Ki fog derülni?

Időnként csak úgy kiderülnek a dolgok.
Az ég is időnként csak úgy kiderül.
(Magamban itt most neveket is mondok...)
Istenem, ne hagyj minket egyedül!

VAJONMITHOZOTTASZÉL
AHOLNAPBÚJKÁLAFÁKKÖZT

Jó tesztelő

Mi teszi jó tesztelővé az egyszerű embert? Ahmed Omar így írt erről az agile-testing listán:

1. Professzionális pesszimizmus
2. Tudásvágy
3. Részlet-orientáltság kritikus és professzionális szemmel

Megoszlanak erről a vélemények, de a személyes vélekedésem az, hogy pesszimista emberek nem léteznek. Csak jól értesült optimisták. Mindamellett nem bízhatunk senkiben: amit nem te magad végeztél el, az nincs elvégezve!
A tudásra lehet vágyni, de a tudás olyan, mint a lufi. Minél több levegő - értsd: tudás - van benne, annál nagyobb a határfelülete az ismeretlennel. Továbbá nem lehet minden mértéken felül belepumpálni, mert egyszercsak kipukkan és akkor a bent és a kint nincs többé! (Határtalan tudás/tudáshasadás/nekem egyszerűen csak elmebaj)
A részlet-orientáltság könnyen jelenthet a részletekben való elveszést is. Ez egy veszélyforrás, aminek a megelőzéséhez kell a kritikus, professzionális szem kiválogatni: melyik részletekben érdemes elveszni...

Balázs 3

Tegnap, vagyis ma hajnalban már nem volt erőm följegyezni, hogy a család elmondása szerint Balázs igen szépen tornázott a Juli nénivel.
Kaptak póni családot. Már egy hete ezen nyúznak bennünket a hugával együtt és tegnap végre megkapták. Az esti rövid beszélgetésünk alkalmával elmondták, hogy nagyon örülnek neki. Janka aranyos volt, azt mondta, nem örül a pónijának, mert az már el is veszett. Amikor megkérdeztem, hogy melyik veszett el, akkor aztán megmutatta: "Ez itt, ni!"

Problémakezelés

Az emberek nagyrésze, ha kap egy problémával kapcsolatos kérdést, válaszol rá. Elmondja a véleményét. Lényegében megoldja a problémát a másik helyett.
A bölcsebbek visszakérdeznek és a kérdéseikkel segítik megtalálni a választ.
Az igazán bölcsek pedig hallgatnak.

Énekkar

Ma Orsi egy kicsit szétszórtabb volt, mint lenni szokott. Nemcsak a kulcsát hagyta otthon, de a hangvilláját is. Még jó, hogy ő legalább eljött. Sárikáért beugrottam, így mi értünk oda elsőnek. Editke és nemsokára Kinga egy kicsit később csatlakozott hozzánk, majd Orsi és Ica néni, végül Répa ért oda kerékpárral. Neki jutott eszébe, hogy hozni kellene már a kulcsot és bemenni. Át is ment érte Jánosékhoz, ahonnan Mártikával együtt jöttek vissza.
Akkor bementünk és gyakoroltunk.
Május van! Érzi minden csontom. Szerelmes május. Még mindig szerelmes vagyok az életbe, szerelmes vagyok a feleségembe, szerelmes vagyok a gyermekeimbe! Magába szippant a pezsdülő élet lüktetése. Csodálattal nézem Kinga pocakját: túl van már a félidőn, nemsokára az ő napjai is betelnek, mint Erikáé, aki már el sem jött. Neki 15-ére van jelenése Zsuzsival. Reményeink szerint András nem lesz éppen Bécsben, vagy más egyéb "fontos" helyen.
Már javában énekeltünk, amikor megjött Zsuzsa, aki ma konfirmált. Még istentisztelet előtt tudtun beszéni néhány szót és el tudtam mondani, hogy mennyire örülök a döntésének. Tudom, hogy ez nála egy hosszú folyamat eredménye volt és e tekintetben is hálát kell adjak Istennek, aki türelmesen kivárta a maga idejét. Akkor aztán jött és félresöpört minden akadályt!
Utolsónak Gabika jött meg, aki már két hete be van rekedve, de azért próbált velünk... énekelni. Ahogy néztem, az a furcsa érzésem támadt, mintha nemsokára róluk is elkezdenének szivárogni a pletykák a negyedik gyermeket illetően. Ahogy Szabóékról a múlt héten: most jön a hetedik testvér!

Balázs 1-2

Tegnap nagy lelkesen fölírtam, hogy pozitívumokat fogok keresni a fiam viselkedésében és abban a pillanatban el is felejtettem. Álljon hát itt pótlólag a tegnapi kedves történetem a maival kiegészítve:
Tegnap (vasárnap és pünkösd lévén) templomban voltunk. Az egész családot sikerült magammal vinnem. Keresztelő volt és az én két gyermekem a lelkész hívására közel ment, hogy lássa: mi történik ilyenkor pontosan. Balázs fiam is ott állta körül a keresztelendő kislányt és annak rokonait. A beszélgető gyermekeket udvariasan figyelmezette, hogy maradjanak csöndben, a szája elé emelt mutató ujjával. Istentisztelet végén pedig, amikor a gyermekek vissza szoktak jönni, hogy ők is részeltessenek az áldásban, Balázs helyét elfoglalta a többi gyerek. Akkor, hívásomra odajött hozzám és nyugodtan végigállta a Himnuszt és az áldást. Nagyon büszke apukája voltam akkor.
Ma pedig a vacsoránál szorgoskodott a fiam. Ő vitte az asztalhoz az elkészült és tányérra szedett tojásrántottát. (Azt hiszem, az elkészítésben is segített, de erről az anyukájával még nem beszéltem.) Az egyik tányért ugyan elejtette, de szerencsére nálunk tisztaság van és a földről is lehet enni. No meg nekem is kellett, hogy jusson valami kis rész abból a finomságból...

Konfirmáció

A hagyományoktól eltérően, de a hagyományoknak megfelelően ma volt gyülekezetünkben a konfirmáció. Négy ifjú (két fiú, két lány) és egy felnőtt (asszony) testvérünk vált a Református Egyház úrvacsorázó közösségének tagjává.
A lelkész igehirdetésében a szeretet fontosságát hangsúlyozva kiemelte: lehetnénk most máshol és foglalkozhatnánk mással is. Ehelyett mégis templomba jöttünk és úgy döntöttünk: időt szakítunk Isten egyházára. Ő is azt kívánta, én is azt kívánom: maradjon így! A mai istentiszteleten 158 fő vett részt, a gyermekeket leszámítva. Legalább 100 fő számára került kiszolgáltatásra az úrvacsora sákramentuma is.
Egyedül Istené a dicsőség!

Előkészületek

Templomszentelésre készülünk. Az egész gyülekezet. A meghívottak is.
Van, akit név szerint meghívtunk, van akit nem. Ebből sok sértődés és több-kevesebb botrány is származott. Kezd felhígulni a gyülekezet. Illetve van egy átrendeződés a sorainkban.
Egyre több új arcot látni, ami jó. Mindenki jön valahonnan, hozza magával az évek alatt felgyülemlett szokásait, megszokásait, elvárásait. Még ez is jó.
Azonban mi, akik már réginek számítunk és azt hisszük, elértünk valamit, féltékenyen tekintünk ezekre az emberekre. Az ő újdonságaikra. Milyen szemmel nézhettek ránk is, amikor újak voltunk itt? ...

Segítséget kértünk. Balázs és Janka viselkedése elviselhetetlenné vált. Nem hogy nem fogadnak szót, egyszerűen figyelmen kívül hagyják, amit mondunk nekik. Durván megfogalmazva két állapotuk van: a rosszalkodás és az üvöltözés. Utóbbit teljesen mindegy, hogy mi váltja ki. Ha éppen nincsenek csendben, akkor üvöltenek. Azt vettük észre, hogy a gyermekeink képtelenek emberi hangon beszélni. Vagy nyávognak, vagy követelőznek és fenyegetnek. Ha pedig nem teljesítjük valamely kérésüket, azonnali hiszti következik, amelyben a legvégsőkig képesek elmenni.
Tegnap volt szerencsém egy megvert, megalázott, kétségbe esett, de a butaságához makacsul ragaszkodó ötéves gyermekkel szembetalálkozni. Sajnos érintett vagyok a problémában, de ha nem lennék, ez az eset akkor is nagyon elgondolkoztatna.
Mindemellett a beszédük is egyre mocskosabb, pedig tőlünk nem nagyon hallhatnak ilyesmit. Észre sem veszik és már fröcsök a szájukból a mocsok és az egymást bántó, megalázó szörnyűségek! Mi lehet ez?
Honnan jön ez? Mivel lehetne ennek véget vetni? Ki fog válaszolni a kérdéseimre? Ki fog minket megszabadítani ebből a nyomorúságból?

Elhatároztam, hogy minden nap összeírok valamit, amire büszke lehetek úgy a fiam, mint a lányom kapcsán. Amire jó lesz visszagondolni évek múlva is. Majd meglátom, meddig lesz hozzá anyagom.