Elszigetelési kísérlet

Szegény szolgáltató hiába fáradt, hogy teljesen elszigeteljen bennünket a külvilágtól. Látszólag eredményes volt a próbálkozása: se telefon, se TV, se internet egy álló napon át! Kíváncsi leszek, mennyivel számláznak kevesebbet jövő hónapban... Van egy tippem.

Újra meg újra rá kell jönnöm, mennyire internetfüggővé váltam az elmúlt évek alatt.

Persze kihagyták a számításból a mobilnetet. Gyenge kezdők! :D

(Apró vicc: jelentsük be a problémánkat az ingyenesen hívható hibabejelentő számon! A szám valóban ingyen hívható a szolgáltató saját hálózatából. Ami éppen rossz, és én ezt szeretném bejelenteni. Ha nem rossz, nincs mit bejelentsek, ugye? Világos ezen a ponton föladta.)

Csak festék, csak festék!

Egyedül az építőipar olyan szerencsétlen iparág, ahol folyamatosan megpróbálják az almát a körtéhez hasonlítani, és a szoba berendezési tárgyai közé bekategorizálni az udvaron álló kerekes kutat.

Már pontosan tudom (két tizedes jegyig kerekítve), hogy mekkora falfelületet szeretnék befesteni. De azt senki nem mondja meg nekem, hogy ez mennyibe fog kerülni. Azt lehet tudni, hogy egy vödör festék mennyibe kerül, de azt nem, hogy hány vödörrel kell majd? Pedig a felületet már kiszámítottam. Az internetes keresőim tanácstalanok, vagy tele vannak hülyeséggel. A festő ismerősök esetében csak az utóbbi. Nekem egy számot mondjanak, hány vödör festéket vegyek?! A rizsával próbálkozzanak a kínaiaknál!

Szerintem az lesz ennek a vége, hogy az általam kiszámított értékeket megszorzom egy K empirikus konstanssal, és veszek három vödör festéket.   

Háziaskodom

Anikó elment a nagyokkal gyermeknapozni, mi pedig Petivel itthon maradtunk, főztünk, takarítottunk, pakolásztunk. Fél egy körül értek haza megázva és éhesen.

A lecsónak már hírmondója sincs, pedig Balázs nem is evett. Nem azért, mert keveset főztem, és nem is azért, mert ki kellett dobni...

Lelkészválasztás

Vasárnap lelkészválasztás lesz Zsámbékon.
Mindenki tudja, mi a dolga?

Veszteség

Ahhoz, hogy valaminek a valódi értékét felismerjük valóban el kell veszítenünk?

Ezért engedte meg Isten, hogy elveszíthessük a vele való kapcsolatunkat?

Furcsa gondolat. De legalább is vitára indító. 

Szerintem nem számít, hogy én minderről mit gondolok. Vagy bárki más mit gondol. Aki ismeri az Igazságot, csak mosolyog a vergődéseimen... 

Mit mondjak a fiaimnak?

Balázs nem bírt magával, és a tanév vége előtt nem sokkal szerelmet vallott az osztály egyetlen lány tanulójának. A lány nagyon aranyos volt, és nem gázolt a fiam lelkébe, de őszintén megmondta, hogy neki már "van pasija".

Vajon mit mondjak az én elszontyolodott kicsi báránykámnak vigasztalás gyanánt? Mit mondjak, hogyan mutassa ki, ha szeret valakit? Mit mondjak, hogyan viselje a visszautasítást? Miért tisztelje mégis a lányokat, asszonyokat, nőket?

Ha bántanak, ha elutasítanak, ha magukhoz akarnak láncolni, ha kínoznak és gyötörnek is ezer meg ezerféle módon: tisztelem a nőben az anyát. 

Aki most, aki volt, vagy aki majd lesz. 

Rövidesen aztán beszélgetnünk kell a méhecskékről, meg a virágokról is...

Távgyógyítás

Kabát Elemért kétségbeesve hívta az édesanyja. 

Elmondása alapján megnyomhatott valami gombot a TV készülék távirányítóján, amitől azóta csak a rádió szól a tévében, és nem a műsor.

Mindezt egy üzleti tárgyalás kellős közepén. Elemér tárgyalópartnere a beszélgetés végén elismerőleg megjegyezte, hogy kevés embert hall ilyen tisztelettel beszélni a szüleivel. Az üzlet megköttetett, Kabáték legkisebb fia pedig szinte azonnal el is felejtette a telefonhívást a mindennapi élet sodrában.

Két nappal később egy cetli fogadta a hűtőszekrény oldalán: "Anyukád két napja nem alszik, mert nem tudja, miért nem hívtad vissza!"

Rohant a telefonhoz. Még nem volt késő: még nem hívták ki a szerelőt. A beszélgetés első tíz percében sikerült a problémát távgyógyítással megoldani, telefonon keresztül. Meglett az a gomb, amit mégegyszer meg kellett nyomni, hogy a TV ismét TV legyen, és ne rádió.

Elemér úgy emlékezett vissza minderre egy kicsit később, hogy ritkán beszélget mostanában ilyen jót az édesanyjával. Talán gyakrabban kellene elromlani annak a tévének...

Osztódás

Vajon hány példányban kellene léteznem, hogy mindenhol ott legyek, ahol kell(ene)?

Vajon ezek közül mennyi várna éppen valamire?

Hány évet loptak már el az egyetlen életemből, akik várattak?

Ne legyünk tolvajok!

Ez most megint olyan azonnalos lett...

Közművelősen

Ma megszületett a lakásunk első közműve, amit a nevünkre írtak, a gázátalány. Volt lepattanós kísérletem is, de a java még hátra van.

Nagyon szeretem, hogy minden szolgáltatónak más féle és fajta papírok halmazára van szüksége, és amikor már azt gondolom, hogy minden nálam van, akkor elnézést kérve közlik, hogy nekik csak a tényleges bejegyzés számít, a széljegyzetek sajnos nem jók.

Nagy levegő, tovább.

A rövid bejegyzések hete megtanított arra, hogy tiszteljem mások idejét, és ne öntsem senkire vég nélkül a butaságaimat és az életünk banális fordulatait. Hacsak nincs rá jó okom.

Azonkívül röviden írni néha még könnyebb is, mint hosszan. Amennyire tőlem telik, folytatom a megkezdett sorozatot.

Másodszor...

... jártam abban a lakásban, amit megvettünk.

Amikor először jártam ott, beleszerettem. Most, hogy a kulcsokat átvenni, a mérőórák állásait fölírni voltam, kiábrándultam egy kicsit. Bizony sok munka vár még itt ránk, mielőtt beköltözhetnénk.

Aztán hazaérve, Anikót egyedül találtam otthon, így őt is elvittem, és együtt is körülnéztünk a közös lakásunkban. 

Nehéz elhinni ezekről a falakról, hogy egy család életének a keretei lesznek. A feleségem viszont már többször bebizonyította, és ehhez nagyon ért, hogy a falakból otthont varázsoljon a maga titkos tudományával.

Zima strassze

Aki képes volt az eddigi küzdelmeimet kérdés nélkül végigolvasni, az sem lepődik meg talán, ha egy történet végére pont kerül, és ettől szépen kikerekedik. A jól értesültek már amúgy is tudták, csak valami miatt nem akartam nagydobra verni, hogy vettünk egy lakást Újpesten. (Újpest új, a lakás régi, de még így is újabb, mint Újpest. Van, aki érti?)

Nem, nem gazdagok vagyunk, hanem hitelképesek. Nem, nem őrültünk meg, de ha továbbra is itt maradunk 40 négyzetméteren, akkor ez előbb-utóbb bekövetkezett volna.

Az illetékes Földhivatal malmainak őrlési sebességétől függően nemsokára közművek átíratására, azután pedig lakhatóvá tételre és költözködésre kerül sor. 

Minden jel szerint mozgalmas nyarunk lesz.

(Aki jól figyelt, és nem beszél franciául, az már azt is tudja, hogy Újpest mely csodálatos részén lesz új otthonunk.)

Ügymenet

Jobban vagyok, már csak nevetem a történéseket.

Az egyik iroda ügymenete és a másik iroda ügymenete nem idomul egymáshoz, így most én lettem a labda ebben a pingpong mérkőzésben. A jó hír, hogy még mindig nem volt holtpont, csak meglassultak a folyamatok mindkét oldalon.

Ideális világban elképzelhető ingyen ebéd, sima ügymenet ... 

Azonnalok

Turkálva a Bibliában fellelt azonnal-ok között, megtaláltam ismét a finom figyelmeztetést az előző bejegyzésem indulatára. Péld 12,16:

A bolond bosszúsága azonnal kitudódik, az okos pedig leplezi szégyenét.

Olyan sokat kell még tanulnom! Hálás vagyok, hogy ilyen türelmes, szerető Mennyei Atyám van!

Szabados Ádám blogjában olvastam ezt a bejegyzést. Nincs mit hozzáfűzzek.

Ki(f)akadás

Nagyon fáraszt a várakozás.

Nekem várnom kell.

Mindenki másnak minden nagyon sürgős, és most azonnal intézzem el ezt, meg azt. Hogy kéne hozzá még valami? Várjak csak...

Nem!

Nem várok! Nem akarok várni!

Áldás az a 85 azonnal szó az Újfordítású Bibliában. (Intő jel: a Júdás csókjánál is van egy azonnal . Mk14,45 Jó lesz újra átgondolni ezt az azonnalságot.)

Hánykolódás

Janka tegnap hányt az oviban. Ma Balázs volt a soros, az iskolában húzta meg a taccsvonalat. Még szerencse, hogy a rokonságban volt mozgósítható személy, aki érte ment, mert mi Anikóval éppen bankoltunk.

Szépen alakulnak az ügyeink. A doktornő egyik gyermeknél sem lát semmi katasztrofálisat, így egy nap megfigyelés után közösségbe bocsáthatók.

Most már azért nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ebből, mert Marx halott, Lenin halott, és én sem érzem túl jól magam gyomortájt.

Tudja valaki, hogy mi kell ahhoz, hogy az emberből közjegyző legyen? (Ez az új karriercélom, ha úgy tetszik :)

Rövid bejegyzések hete

BAndi panaszkodott, hogy olyan sokat írok. Nincs ideje elolvasni. Erre föl gondoltam ki, hogy ez a hét a rövid bejegyzések hete lesz.

Ahogy szombat a bontás és az építés napja volt, úgy a mai nap -- az izomlázé.

Először azt gondoltam, valamilyen sorlimitet is magamra vehetnék, hogy ténylegesen korlátozzam a leírtakat. 3, 5, 11 sor? Ez utóbbiról jutott eszembe a szonett, ebből pedig az egyik nagy kedvencem, Shakespeare 75. szonettje. Tudom, hogy csak a félműveltek nem írják úgy, hogy LXXV, de én csak annyira vagyok művelt, mint a tavaszi szántóföld, és még az angol eredeti sem tetszik.

Építés és bontás

Szombaton Zsámbékon házat bontottunk. A református templom melletti telken álló házat.

Meglepően sokan összejöttünk az alkalomra, és az idő is kedvezett nekünk. Nem volt sem túl hideg, sem túl meleg. Nagyot is haladtunk: mindent, amit emberi erővel meg lehetett tenni, elvégeztünk. Egy kicsit talán többet is. Most kell jönnie a munkagépnek, ami a falakat ledönti, és a teherautókra felpakolja.

Azért van még teendő, néhány apróság függőben maradt.

Egy gyülekezeti tagunk hagyományosan a munkálatok elkezdésekor elkezdett főzni, és délre elkészült a finom halászlé. Azért jó ez a hagyomány, mert közösséget teremt. A közös munka is, amikor látják a gyülekezethez szorosabban nem tartozók, hogy nem csak vasárnap vagyunk testvérek szépen kiöltözve, hanem a porban, piszokban és szálkák között is megtesszük a magunkét. A lelkészünk például már komoly terveket készített arra nézve, hogy ha vasárnap nem tudja az áldáshoz felemelni a kezét, akkor kit fog megkérni, hogy tartsa két oldalról. Ez is egy fajta közösség.

Más minőségű közösség, amikor ugyanezek az emberek délben abbahagyják a munkát, és egy közös asztalhoz telepedve, beszélgetve elfogyasztják a helyben készült ebédet.

Házat bontottunk (mellesleg közben a templom épület folyosóján ruhaosztással egybekötött adománygyűjtés is volt megint), de nem házat bontottunk, hanem gyülekezetet építettünk.

Ők

Az ifjúságból, múltak májusából
Ragyognak szőke, barna lányfejek.
Tavaszi mámor, rózsaszínű mámor
Száll szívemre, mely szürke és beteg.

Múltak arany ködében épen, szépen
Mosolyognak az édes lányfejek,
Szerettem őket, megdaloltam őket
És - nem csókoltam egyiket se meg!

Juhász Gyula
(forrás itt)

Melegvíz

Ma reggel nagy öröm ért. Folyt a csapból a meleg víz.

Miért öröm ez? Mert tegnap este valamiért elfogyott a melegség a vízből. Ennélfogva a gyerekek hűtőfürdőnek is beillő hőmérsékletű vízben fürödtek.

Ugyan nem(csak) emiatt nem aludtam, de óránként ellenőriztem: fűt-e már? Nincs más visszajelzés sem az éjszakai áram kapcsolásáról, sem a hőtárolós vízmelegítő működőkésességéről, csak az az egy piros lámpa az elején. Amikor ilyen minimális a megszerezhető információ, a nem szokott használni a lelki nyugalmamnak. Ügyesen trükköztem: megnéztem a biztosítékokat a lakásban, és az automatánál is.

Amikor eljött az ágyba kerülés ideje, még egyszer megnéztem. Nem világított.

Az esti imádságban nem múlasztottam el megemlíteni ezt az aprócska tényt azzal, hogy mennyire nyugtalan vagyok emiatt. Nem is magam miatt aggódtam, hiszen én voltam katona és tudom milyen pezsdítő érzés hideg vízben zuhanyozni reggel. De a családom, akik rám bízattak, nem biztos, hogy örültek volna, ha pont ma, egy hétfő reggel kezdjük meg az ő katonai kiképzésüket.

Így is volt elég (tegyük hozzá: a szokásos mértéket meg nem haladó mértékű) nyafogás és balhé a reggeli indulás körül. A reggeli készülődés azonban egy olyan téma, ami vagy változni fog, vagy hamarosan megérik a lejegyzésre. Kitérő lezárva.

Miben bízzak? Abban, hogy a minket körülvevő gépek egyenként helyesen működnek, és összességében sem rontják el egymás hatását? Abban, hogy az emberek, akik körülvesznek azt is gondolják, amit mondanak? Vagy az egyedül A Gondviselőben?

Én tudom a magam válaszát.

Erre tanított ma reggel a meleg víz.

Neveden szólítottalak

Vannak a zsámbéki gyülekezetnek olyan tagjai, akik nem járnak vasárnapról vasárnapra templomba, nem húzzák le látványosan Istent az égből, de egy-egy gyülekezeti alkalom szervezésében, kivitelezésében jelentős részt vállalnak. Gondolom, ezzel a mi gyülekezetünk nincs egyedül, máshol is fordul elő ilyesmi.

A szombati családos napon döbbentem rá, hogy némelyik ilyen gyülekezeti tagunknak bizony nem jut eszembe azonnal a neve. Kínos volt egy kicsit.

A közvetlenségnek, a bensőséges kapcsolatnak nagyon komoly fokmérője, hogy valakinek tudjuk-e a nevét, vagy nem. Tudjuk-e nevén szólítani őt?

Tudunk-e szeretni valakit, akinek a nevét nem tudjuk? Bizonyára igen. De innentől még mélyebben ragad meg Ézsaiás könyvének 43. fejezetéből az 1. vers. (Biblia: Ézs 43,1b)

Nem kevés, ami rettent mostanában. Ne féljek! Ezt most megint jól megkaptam.

Megosztás

Megkérdezték: mikor van időm írni ezt a blogot?

Nem tudom már, hogy pontosan mit válaszoltam, de elgondolkodtatott a kérdés. Nálam a véleményem, a gondolataim, a tudásom megosztása nem időtöltés, hanem életforma. Nem tudok, nem tudnék máshogy létezni ebben a világban.

Persze annak jó oka van, hogy miért nem mentem tanárnak annak idején. Egy szóban kifejezve: türelmetlenség.

Ki tudja aztán a jövőt? Nemrég hívtak egy hazai egyetemre előadni. Még nem tudom, mit fogok mondani, ha konkrétumok jönnek szóba. Egyelőre nem zárkóztam el. Más volna, ha ebből kellene megélnem. Akkor már lehet, hogy nem szeretnék ennyire mindent megosztani. Nem tudom.

Tény, hogy régebben több hobbim is volt, amik mind lekoptak rólam az évek során. Egyedül a számítógépekkel való foglalkozás maradt. Viszont amióta ebből élek, egy ideig nagyon jó volt, hogy a hobbim és a munkám ugyanaz. Egy tegnapi felismerésem alapján azonban új hobbim van: a családom.

Lehet, hogy már családfüggő is vagyok?

Pocsékba ment nap

(Reggel felkeltünk, és a szokásos cécó közepette elkészültünk.) Elmentünk Perőcsénybe családos napra. Ilyeneket a mi gyülekezetünkben szoktunk tenni az évek során, így az összeszokott mag viszonylag könnyen magával ragadja az újonnan érkezőket. Akik mindig hoznak valami új színt a társaságba.

Eredetileg családos hétvégét szerettek volna a szervezők, de nagyon sokan csak egy napra tudtak volna akkor is eljönni, ezért döntöttek végül a családos nap mellett.

A lelkészünk Perőcsényből származik, és idekerülése óta gyakorlat, hogy ottani otthonában vendégül látja a gyülekezet tagjait. Évente akár többször is. Amikor éppen felújították a házat, többen is voltunk ott segíteni, tenni valami hasznosat. Ennélfogva nagy többségünk olyan biztonsággal, és bizalommal mozog Perőcsényben, mintha csak itthon/otthon lennénk. (Ez már hányadik otthonom is? Félek megszámolni...)

(Odafele, mivel mi nem Zsámbékról mentünk, -- ahonnan már "bekötött szemmel is" odatalálnék, -- derekasan eltévedtünk több alkalommal. De minden kezdet nehéz...) Mi az autóban reggeliztünk. Így is készültünk, ezzel az indulás tervezett, és tényleges időpontja közötti eltérést ügyesen korrigáltuk, és az eltévedések nagy részét is. Gyakorlatilag a reggeli áhitatra érkeztünk, vagyis a nap kezdetére.

Délelőtt, amíg a gyerekekre értő és szerető kezek vigyáztak, mi felnőttek beszélgettünk a "keresztyén gyermeknevelés" kérdéseiről. Például arról, hogy ki mondja meg, mit reggelizzen a gyermekünk (és hogyan)?

Csak néhány gondolatot ragadnék ki itt fontossági és időrendi sorrend felállítása nélkül.

Elhangzott például, hogy a gyermeknevelés Istentől kapott feladata a keresztyén embernek. Ennek során a gyermek számára meg kell teremtenünk a biztonság érzetét, saját fontosságának felismeréséhez hozzá kell segítenünk a kis embert (például azzal, hogy szánunk rá időt, és rendelkezésére állunk, amikor igényli). Közvetítenünk kell továbbá egy állandó értékrendet. Nem csak a szavainkkal, hanem a tetteinkkel is. Nemcsak a nyilvánosság előtt, hanem akkor is, amikor azt hisszük, hogy senki sem lát, mert a gyermekeink olyankor is látnak! Mindent észrevesznek. Egyszóval hitelesnek kell lennünk. Számomra nagyon fontos volt továbbá, hogy követhető példát (magatartási és kommunikációs mintákat) kell a gyermekek számára mutatnunk.

Bizonyítás nélkül elhangzott az a tétel, miszerint a gyermek élete a szülők egymás közötti kapcsolatát tükrözi. Ezen azt hiszem mindenki elgondolkozhat...

A velős, mély és őszinte beszélgetés után összeszedve az aprónépet áttekertünk Nagybörzsönybe, amely a következő zsákfalu a 12-es út ugyanazon oldalán. Itt éppen falunapok dúlnak a hétvégén, így nagyon határozottan kellett állítanunk a települést védő polgárőrnek, hogy mi nem a falunapokra érkeztünk, mert ellenkező esetben azonnal félretereltek volna a mezőn rögtönzött parkolóba.

Elsőként kemencés lepényt ettünk a Börzsöny patak partján, a vízimalommal szemben. A nagybörzsönyi vízimalom elég híres ahhoz, hogy megnézzük. Gyermekeink itt fáradtak el először a kiadós ebéd után bizony jól esett volna egy kis szunyókálás. Az ebéd nagy tanulsága, hogy ötven léleknek a hatvan lepény pontosan sokkal több, mint a kellete. De vízimalmot néztünk, és utána aki akart gyalog, aki akart kocsival elindult a nagybörzsönyi erdei vasúthoz. Itt nem kevés pénzért és jó sok idő alatt felviszik az embert a hegy oldalába egy vonatnak látszó képződmény segítségével, ami maga a csoda. Csoda, hogy nem esik szét az egész. Egy kalandnak megtette, de többé ilyesmi azt hiszem, nem fog velünk előfordulni. Vagy nem ezen a vonalon.

Peti legalább aludt egy hatalmasat, de többünkre erősen rátelepedett az erdei levegő. A kaland végére Janka annyira elfáradt, hogy már mindentől csak nyöszörgött, meg jajgatott. Már majdnem hazajöttünk, amikor hirtelen kitalálták, hogy mégis inkább menjünk vissza vacsorára Perőcsénybe.

Nem bántuk meg. Nagyon jókat beszélgettünk, a gyerekeket pedig nyugodtan őrizet nélkül hagyhattuk a hatalmas, füves udvaron.

Végül haza kellett jönnünk. Ez már jóval rövidebb ideig tartott az odaút tapasztalatait felhasználva. Jelen pillanatban pedig mindenki (engem kivéve) békésen alszik az ágyában, és bizonyára szépeket álmodik.

Nekem még van dolgom. Először is le kellett írni mindezt, mielőtt elfelejtem. Másodszor pedig imádkozni kell... 

Különben tényleg pocsékba megy ez a nap, amelyen nem tettünk semmi különöset. Csak "élveztük egymás társaságát".

Valószínűtlenségünk kortalan hullámain

Ghymes-t hallgatok.Újra meg újra. Nem tudok tőle elszakadni. Vagy inkább betelni nem tudok vele?

A hegedű szavába belegondolva: mennyi mindennek kell pontosan egymáshoz illeszkedni ahhoz, hogy a hegedű megszólaljon? Mennyi féle anyag, milyen megmunkálási mozzanatok egymásutánjából kikerülve, egymáshoz hogyan illesztve, milyen zenész lelkével találkozva hozza létre azt a csodát, amit mi a hegedűszó kifejezésbe bedobozolunk?

Ma reggel Szabados Ádám blogján egy elsőre meglepő bejegyzés fogadott: Dömdödöm és a Logosz. De lehetne akár a Lyukas zokni is. Egymás nélkül nincs értelme: a zokni lyuk nélkül nem lyukas zokni, a lyuk zokni nélkül nem is létezik. Vagy nagyon valószínűtlen.

A felismeréseknek meg kell legyen a saját kora, de a felismert igazságok kortalanok. Az a baj az igazságokkal, hogy idővel túl sokan lesznek. Elkezdenek egymásnak -- némelyik még saját magának is -- ellentmondani. AZ IGAZSÁG pedig csöndesen mosolyog velünk.

A múlt lassan elporlik. Egy-két nagyobb kő marad csak belőle. A múltnak megvan a saját kora, de a gyermekek szemében a huncut csillogás örök. Mint a hegedűszó.

IKU

Isten Kísérjen Utaidon!

Naposak

Turkálva a lomok között, amiket az elmúlt években felhalmoztam a különböző számítógépek különböző tárolóin, találtam egy táblázatot. Nagyon egyszerű, mindenféle varázslást nélkülöző kis táblácska, de nekem fontos számok vannak benne.

Illetve voltak, mert már egy részét átírtam.

Például a táblázat készítésekor Péter fiam neve még zárójelben szerepelt. (Érdekes, hogy Balázs kezdettől Balázs, Janka kezdettől Janka, és Peti is akkortól fogva Peti, amióta tudomást szereztünk a jöttükről.) Megtudtam, amit azóta egyszer már elfelejtettem, hogy 2009.09.23-ára voltunk kiírva Petyával. (Nem is tévedtünk olyan sokat, csak két napot.)

Megtudtam még továbbá, hogy ha pontosan tíz nap múlva kerül a táblázat a szemem elé, akkor Pepe életének 600. napját ünnepelhetnénk. Szerintem most, hogy ez kiderült, csak megünnepeljük valahogy. Olyan szép kerek szám.

		Apa	Anya	Balázs	Janka	Peti
	...napos ma	13557	12825	3255	2231	590
Apa	13557	0	732	10302	11326	12967
Anya	12825	732	0	9570	10594	12235
Balázs	3255	10302	9570	0	1024	2665
Janka	2231	11326	10594	1024	0	1641
Peti	590	12967	12235	2665	1641	0

Elvetemült egy táblica, de csak sikerült bepasszítani. Adatvédelmi okokból nem közölhetem, hogy kinek mi a születési dátuma, mert akkor valaki még megköszöntene bennünket a szülinapunkon (mivel az ötből három egy héten belül van. :)
Aki tudja, az pedig magára vessen!


A Mónikákat pedig Isten éltesse bokáig!

Három dolog, amit tanulok éppen

Kommentár és különösebb körítés nélkül:

Ric Elias: 3 dolog, amit megtanultam, miközben a gépem becsapódott

Forrás: TED.com (A kinézetért elnézést kérek, de így remélhetőleg a magyar felirat is jön hozzá.)