Szenteste

Janka egy szép nagy babaházat kapott. Eleinte nem akarta elhinni, hogy "csak" ennyi, ezért lelkesen segített kibontani a többi csomagot is, hátha akad még valami. Akadt is, de "csak" egy könyv. (Ez a könyv idáig még nem jutott szerephez, de biztosan fog, hiszen a szerzője a közelmúltban elhunyt Bálint Ágnes.) Később, amikor belátta, hogy nincs más, már örült és kezdett játszani a babaházával.
Csakhogy Balázs olyan átéléssel játszott a Thomas-os készletével, amit kapott, hogy nemsokára a húga is ott volt vele és igyekezett valami fondorlatos módon részt venni a játékban. Az ő egyszerű eszközeivel persze. Vagyis elvett/elvitt mindent, ami csak a keze ügyébe került. Aztán átrendezett. Ekkor cserét ajánlottam: Balázs megnézheti a babaházat, Janka pedig a Thomas-os pályát.
Teljes csőd: egyszerre két ellenséget szereztem.
Anikó egy szép blúzt kapott, én pedig öt pár zoknit (és egy könyvet, mert a feleségem tudja, hogy szeretek olvasni).
A gyerekek mostanáig játszottak a játékaikkal, azt kell mondjam, minden nagyobb gond - irigység vagy veszekedés nélkül. Egy ideje azonban nem hallok hangokat a gyerekszoba felől. Lehet, hogy mind a ketten elaludtak...
Szokás szerint meghívtuk vacsorára anyósomékat. Igazán kedves tőlünk, ha már az ő házukban lakunk, hogy évente egyszer, szenteste mi készítjük el a vacsorát. Anikó kitett magáért: volt göngyölt hús, rántott hal, mindenféle apró, krokett-szerú kis töltött gombóckák és persze mindenhez a hozzá illő köret. Én is készültem: sör, bor, pálinka, ásványvíz, üdítő behűtve. Ki mit kér. A gyerekek az üdítőnek hamar a végére jártak. Mi "nagyok" indításnak röviddel koccintottunk, majd boros és sörös részre osztódtunk. Az előbbit magam képviseltem, úgyhogy muszáj volt meginnom a kibontott üveg egri merlot-t egyedül. Utána persze már söröztem inkább, mert bort ne bontson föl az ember, csak ha jó oka van rá.
Egyszóval tisztelettel jelentem mindazoknak, akik kívánták: a szenteste áldott békében telt el.
Janka ugyan nyafogott egy kicsit, amikor a lefekvés szóba jött. (Az egy kicsi nála kb. fél óra folyamatos bömbölést jelent.) De mint följebb már írtam: egy ideje csönd van a gyerekszobában is.
E helyről kívánok Békés boldog karácsont mindenkinek!
(Adós vagyok még az ezelőtti bejegyzés pásztorjátékának a szövegével. Elérhető itt.)

Esti áhitat

Immanuél.
Velünk az Isten.
Ez volt a tiszteletes úr ma esti igehirdetésének fő gondolata.
Valóban velünk az Isten. A huszonhárom fős gyülekezetből mára derekasan fölfejlődtünk itt Zsámbékon. Építettünk egy templomot, és nem sok választ el attól, hogy missziói gyülekezetből anyagyülekezetté váljunk, vagyis magunk tartsuk el a lelkészt és az egyháznak minden más szolgáját a harangozótól kezdve a hittanáron keresztül a takarítóig. Isten művelte ezt velünk. Öt éve egyszercsak idejött egy fiatal ember. Azt mondta, ő lesz az új lelkész. Akkor jött haza Hollandiából. (Később a gyülekezetünk néhány kiválasztott tagja megláthatta, mit hagyott ott miattunk.) Tele volt (van!) ötletekkel, tele energiával. Rajta keresztül a gyülekezet új életet kapott. Minden és mindenki megújult.
Pedig nem is akart pap lenni. A nővérétől hallottam egyszer, hogy amikor megtért, sokáig a saját családja sem hitte el. A feleségével és a gyermekeivel igazi hitvallók. Nem szavakban, hanem az életükkel.
Ez a céljuk: nem csak szavakkal, hanem tettekkel elénk élni, hogy van megváltásunk. Jézus megszabadított bennünket az ördögnek minden hatalmából és megőriz.
Az akkori sváb parasztház helyén ma új templom épület áll. Ő magának is épített már egy házat a szomszéd faluban ezzel egyidőben. Mindennel képes volt szembe menni. Az akkori presbitériummal, amely majdnem megvonta tőle a bizalmat, az egyházi fejlebbvalóival, akik nem látták érettnek a gyülekezetünket egy templom építésére. Aztán valahogy mégiscsak letevődött az az alapkő és valahogy mégiscsak használatba vettük az új templomot. Szinte napra pontosan az alapkőletétel után egy évvel.
Idén pedig az első igazi karácsonyunkat ünnepeljük. Nem megtűrt vendégként, hanem olyan gyülekezetként, amely templomot épített Isten dicsőségére.
A szentesti áhitat egy ének és egy rövid igehirdetés után ünneplőbe fordult: vers, ének, pásztorjáték dícsérte az Urat. Ez utóbbiban magam is szerepet kaptam, én lehettem a farkas. Nem túl szimpatikus figurája ez a szereplő a darabnak, és a megjelenésemkor még harcedzett gyerekeimnek is meghűlt a vér az ereiben, de aztán már nem féltek többé. (Egy kicsiny gyermek fakadt sírva mindössze, tőle azonnal bocsánatot kértem.) A pásztorjáték után a szokásos karácsonyi csomag kiosztására került sor a gyermekek nagy örömére. Ha marad még csomag, azt elvisszük a rászorulóknak és azoknak, akik az ünnepek alatt nem tudtak eljönni a templomba.
Áldott, boldog karácsonyt kívánok mindenkinek, aki olvassa!

Karácsonyi bevásárlás

Mindenkinek elege van már belőle?
Orsinak hála ismét, van mit közzétennem e tárgykörben:

"Mit csináljunk a bevásárlóközpontban, amíg kedves párunk a karácsonyi bevásárlást végzi?

• Állítsuk be a vekkerórákat, hogy 10 percenként csörögjenek.
• Rejtőzzünk el a ruha-állványokra akasztott ruhák közé. Ha valaki odaér hozzánk, amikor válogat, kiáltsunk rá: "Engem válasszon! Kérem, engem válasszon!"
• Amikor valamit bemondanak a hangosbeszélőn, vegyünk fel magzat-pózt, és sikítsuk: "Jaj, NE! Már megint azok a hangok!"
• Hagyjunk magunk után nyomot a vécéig kiöntött narancsléből.
• Állítsuk át az összes rádiót egy polka-csatornára, kapcsoljuk ki őket, majd mindet állítsuk maximális hangerőre.
• Hívjuk ki a többi vásárlót párbajra csomagolópapír tekercsekkel.
• Rakjunk sorba M'n'M drazsékat.
• Ha valaki megkérdezi, hogy segíthet-e valamiben, kezdjünk el sírni, és kérdezzük meg: "Hát miért nem hagynak maguk békén?"
• Nézzünk bele közvetlenül a biztonsági kamerába, és használjuk tükörnek, miközben az orrunkat turkáljuk.
• Cseréljük ki a táblákat a férfi és női vécék ajtaján.
• Szökkenjünk összevissza, mint egy dzsungelharcos és közben dúdoljuk a Mission Impossible dallamát.
• Menjünk be a próbafülkébe és teli torokból üvöltsünk ki: "Hé'! Idebent elfogyott a vécépapír."

Egy kicsit megint húzni kellett belőle, de csak a szalonképesség javítása érdekében.

Karácsonyi pásztorjáték

Idén is készülünk egy kis színdarabkával a karácsony-szentesti ünnepség fényét emelni. Idén is megkerestek, hogy volna-e kedvem szerepelni. Idén is igent mondtam. Idén is sokat tépelődtem, mielőtt igent mondtam volna. Végül idén is sikerült rám szabott szerepet kapnom: én leszek a farkas. Azért testhez álló a szerep, mert igazából semmi keresnivalója egy farkasnak egy pásztorjátékban, ha nem esz meg senkit. Hacsak a végére meg nem szelídül. ...

Jobban vagyunk

Vagy mindenki szimulál. Legalább is az elmúlt napokban sikerült a takarítás nagy és látványos részét elrendezni.
Hogy a lépcsőház és egyéb kapcsolt részek nincsenek kitakarítva? De hát betegek vagyunk, vagy mi a szösz. Anikó legalább tudja, hogy mi baja van. Balázs is tudja, ő még gyógyszert is kapott ma a doktor nénitől. Jankának az a baja, hogy mindenki másnak baja van, és vele nem foglalkozik senki. Ettől aztán válogatott csacsiságokat követ el, csak hogy egy kicsit magára vonja a figyelmet. Nekem meg a vén csontjaim hol itt, hol ott fájnak. Ma egy kicsit komolyabban megrémültem, mert úgy kezdett el fájni a fejem, mintha tényleg volna valami bajom is. (Mi lesz, ha egyszercsak nem használ már a szilvapálinka? - Áttérünk a barackra :)

Az imádság ereje

Ma este Anikó már annyira jól volt, hogy az elmúlt napok gyakorlatától eltérően ő is beült a gyerekszobába az esti imádság idején. Hagyományosan Janka szokott először imádkozni, ha szeretne, így most is ő kezdte el:
- Jézus! (rövid gondolkodás, majd teljesen más hangon:) Anya, beteg vagy még?
- Még igen, kislányom - jött a válasz Anyától.
- Akkor Jézus gyógyítsd meg Anyát! ... Ámen.

"Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének."
(Ady Endre: Karácsony - részlet)

Kiút

Anikónak "tüsszentős" (sic a'la Janka) mandula gyulladása van, de már szépen gyógyul. A többiek is jól érzik magukat, csak most van megint egy olyan időszak az életünkben, amikor elkezdhetnének végre jobbra fordulni a dolgok.
Addig nem félünk semmitől, amíg magunkon nevetni tudunk!

Honnan tudod, hogy fenlőttél?

Nem fűznék hozzá kommentárt, csak Orsinak köszönöm, hogy közzétette!

"1. A növényeid egészségesek, de nem tudod elszívni őket.
2. Több kaja van a hűtőben mint sör.
3. Reggel nem lefekszel, hanem felkelsz.
4. Meghallod a kedvenc zenédet a Sláger Rádióban.
5. A hírcsatornát nézed.
6. A barátaid megházasodnak és elválnak, nem pedig összeállnak és szakítanak.
7. A nyári vakáció három hónapról három napra zsugorodik.
8. A farmer és póló már nem számít rendes öltözéknek.
9. Te dörömbölsz a falon, mert a szomszédban bömböltetik a gyerekek a zenét.
10. Idősebb rokonaid a füled hallatára disznó vicceket mesélnek.
11. Nem tudod, mikor zár a Mc´Donalds.
12. A kocsid biztosítása csökken, de a havi részletek nagyobbak .
13. A kutyádat kutyakonzervvel eteted, nem hamburger maradékkal.
14. Megfájdul a hátad, ha a fotelben alszol.
15. Nem szunyókálsz délutánonként.
16. A vacsora és a mozi maga a randi, nem pedig a bevezetése.
17. Nem gumiért, hanem aszpirinért mész a patikába.
18. A reggelit reggel eszed.
19. Továbbra is a számítógép előtt ülsz egész nap, de nem játszol.
20. Ha egy ismerősödnek gyereke lesz, nem szörnyülködsz, hanem gratulálsz.
21. Kétségbeesve keresel ezen a listán legalább egy jelet, ami nem igaz rád.
22. És amikor nem találsz, vigyorogva elküldöd a barátoknak, mert tudod, hogy ők se találnak..."
Vagy beleírod az egészet a blogodba :-)
(Szerző ismeretlen)

Betegek vagyunk

Kezdődött azzal, hogy a gyerekek elkezdtek köhögni. Aztán Balázsnak hasmenése lett, de egész hétvégéig tartó. Kapott rá gyógyszert és elmúlt. Ő már nem is köhög. Csak Janka.
Anikó két napja gyengélkedik. A gyomra émelyeg, a torka is fáj és ennek tetejébe még láza is van.
Én nem panaszkodom. Nem érek rá. Dolgozom inkább lázasan...

Les Fleurs du Mal

Nem tanulok franciát, valahonnan mégis földereng: a romlás virágai. Charles Baudelaire, aki szent kíváncsisággal figyelte saját megőrülésének folyamatát.
A munkahelyemen is kinyílnak lassan a romlás virágai. A csapatunk oszlásnak indult. Még semmi különös nem történt, látszólag megy a szekér. Az egyik kolléga, aki korábban velünk dolgozott, fölmondott. Másik kettőnek is szinte biztos helye van már máshol, már csak a feltételekben kell megegyezniük. Ketten maradni akarnak még. Egy kicsit biztosan.
Nekem pedig, mint a mérleg nyelvének és mint a helyes működés felelősének, valahol le kell tennem a garast. Tény, hogy nagy munkaterhelésnek voltunk kitéve ebben az évben. Helyenként magánéleti válságokkal is megsúlyosbítva. Egyre több és több teher rakódott, rakódik ránk. Ki tudja, meddig lehetne ezt még bírni...
Szerintem nem sokáig. Keresek tehát. Újra, mint már annyiszor.
Tudom, hogy van, aki segít megtalálni a helyemet.
Tudom, hogy van, aki helyreállít.

Idézetek napja

Ma úgy látszik, az idézetek napja van. De nehogy szó érje a ház elejét, hogy már megint elferdítem, kiforgatom és lényeget, értelmet adok egy idézetnek, mint a múltkor, ezért nem idézem a szöveget, csak egy hivatkozást.
http://www.szelidszo.hu/magazin/?p=203
Anikó kapott ma egy ismerősétől egy szép karácsonyfa illattal átitatott könnyfakasztó lánclevelet, amelyben a történet mesélője pénzt ad egy kisfiúnak, akinek a testvére meghalt egy autóbalesetben, az édesanyja pedig kómában fekszik, karácsonyi ajándékra.
Úgy látszik, ez lassan jelenség lesz: karácsony megható történetekkel.
"... Isten Igéje pedig elvégzi a maga munkáját."

Korunk tiszta esze

"Egyszer egy csomó író, festő, zenész összebúslakodék: miért nincsenek olvasók, nézők, hallgatók? No, szereztek pecsétet, pénzt, sátrat, rakás nyolcadikos gyereket, hogy őket majd kitanítják. De nem ment, mert a gyerekek nem ismerték a betűket. Szereztek hát helyettük ipari tanulókat. Ezek nem is voltak kíváncsiak a betűkre; ők már mindenképpen az uralkodó osztályhoz fognak tartozni. Megpróbálkoztak ezután gimnazistákkal. Úgy vélték, hogy a legjobb az alapoknál kezdeni, például a logikánál. Nosza, megkérdezték az egyik harmadikos leánykát, aki ÉS újságot is szokott lapozni.

- Embert ölni bűn?

- Igen.

- A magzat ember?

- Ember.

- Az abortusz bűn?

- Nem.

- Látsz itt valami ellentmondást?

- Nem.

No, ez itt abbamaradt. Ha abba nem maradt volna, a magyar nép is szaporodott volna."

Czakó Gábor-Banga Ferenc: 77 magyar rémmese

Reggel-öt-ty

Azért nem nyitunk ab-lakot
hogy ki ne sz-állj amíg hallgatok
szűrőn át gőz-öl az ébredés
egy ilyen egy napra pont ke-vés

fázunk mind-ig-az álmokat
őrizni nem nagy ál-dozat
ránk hajolnak a mód-szerek
és fel-izgatnak módfelett

forrón cukrosnak kép-z-elem
keserű barna ezt ébredem.