Ezt az írást valamikor 2012-ben követtem el. Akkoriban biztosan volt valami napi jelentése, de szerencsére a blogger okos, és hiába volt odaírva neki, hogy tegye közzé 2012-09-17-én hajnalban, nem tette meg. Ennek okán aztán most van/volt rá lehetőség, hogy egy kicsit szalonképesebbre pofozhassam, és habár még mindig nem tudom, mi volt az eredeti szándékom ezzel az írással, vagyis hogy mit szerettem volna mondani vele, de ... mindegy. Itt az írás, olvassátok (szándékoltan ferdítve
ezt)!
.. ... .. ... ..
Persze, hogy jobb!
20%-kal nagyobb, keskenyebb ugyan, de magasabb is. Jobban idomul a kézhez. A képaránya jobban közelíti a varázsszámokat.
Továbbá megállítja a foghullást, a kopaszodást, enyhíti a menopauza lefolyását férfiaknál és korlátozottan még az örök élet problémáját is megoldja. (De csak egy időre.)
Csodaszer, amire csak eddig kellett várni. Innentől már mindenki számára elérhető!
Elérhető.
Csak engem bánt ebben az egyszerű szóban a finoman bújtatott feltételes mód?
Egy kattintásra van. (Erről, amikor megkérik, hogy mutassa be, általában kiderül, hogy egynél többről van szó. Gyakran jóval többről. De a kínlódássorozat végén az önelégült mosoly kíséretében kimontott "és akkor csak ide kattintok"-ra nehéz bármit is mondani.)
Elérhető.
Nem olyan régóta nekem is van okosnak mondható telefonom. Majdnem három éve vártam az alkalmat, amikor végre megjelenik a piacon egy megfelelő ár/érték arányú termék, amivel -- nem utolsó sorban, -- esetleg még telefonálni is lehet. A varázs nem tartott örökké. Szerencsére ezen is van kikapcsoló gomb.
Éltem nélküle három évig, és még azelőtt is több mint harmincat.
Vajon mi késztet arra, hogy ne tartsam fejben, ami eszembe jut, hanem azonnal megmondjam annak, akire tartozik? Instant kávé, instant kakaó, instant leves, instant víz...
Öregapám soha életében nem telefonált.
Igaz, hogy csak nyolcvan évig élt. Igaz, hogy amikor megdrágult a cigi, akkor kettévágta a szálat, de ő akkor is negyvenszer gyújtott rá naponta. Igaz, hogy a gyomra jó részét kivették. Igaz, hogy nyolcvan évesen, ahogy szedte a pálinkának valót, leesett a szilvafáról...
Orvosok kezébe került, és vége is lett hamar. Pedig akkor még nem volt fiatal, tehetséges egészségügyi miniszternőnk... sem.
Ezek után a világ egyik legnagyobb titkának tűnik fel előttem, hogy hogyan élhetett túl az én nagypapám két világháborút, ha közben azt sem tudta, mi az a mobiltelefon?
Nem fanyalogni akartam. Persze, savanyú a szőlő, mondják a magukat az újdonságok elkötelezett híveinek tartó konzum-idióták, de olyan mértékben fejlődni a technológia nem képes, ahogy én azt folyamatosan megélem. Például a régi (három éves ócskavas) telefonom 50%-kal lett könnyebb csak attól, hogy kivettem belőle az akkumulátort!
