A magyar egészségügy állapotát tekintve csak orvos kezébe ne kerüljön az ember! Vannak meglepően sokan, akik valami csoda folytán képesek és hajlandók minden extra ellentételezés nélkül is lelkiismeretesen, alaposan ellátni a feladatukat. Nem csak orvosok. Ez így most rettenetesen általános, de már maga a tény, hogy van, aki puszta kalandvágyból itthon marad, a hazacsábításra pedig súlyos milliárdokat költenek, aminek a hatására hat (6!) fiatal mégis hazatelepül... Szóval jobb a konkrétumokba nem menni bele.
Meg a váróterembe se.
A legnagyobb pöttyös lett, a másik fiú náthás. A kislányt oltják, a nagylány pedig éppen nagylány. Anyának csak a feje fáj időnként. Amikor ritkán van rá ideje.
Az életünk nem unalmas mostanában sem. De hát minden háznak megvan a maga baja. Érdekes olvasni, ki hogyan vágott neki a bőjtnek?
Van, aki a lelkét készíti. Van, aki a testét is. A többi meg kifogást keres, hogy miért nem? Nagy vonalakban.
Mi a miért nem kategóriában vagyunk éllovasok.
De nem a kakas kukorékolásától lesz hajnal!
(Magyarázat: újabban képernyő olvasóval nézem, olvasom a blogokat. A magunkét is. Keresem azt a formátumot, amivel könnyen meg tud birkózni az általam használt eszköz. Ne tessék megrémülni, reményben egy kísérletezősebb időszak jön. Mindezt a szövegtördelés ürügyén, és margójára szerettem volna köztudatni.)
Erőgyűjtés
3 hete
