Tekintsünk előre

Előre tekintve látjuk mennyi van még hátra?
Hátrafele menve vajon nem csalnak-e zsákba?
Izgatottan nézegetem, mit mutat a vérkép:
Hiába múlt el a húsvét, csak magas az érték.
Megnyugodtam, hogy rájöttem: baj már ebből se lesz.
Mert a csúnya számok mellett végig ott a kereszt.

-- Bp., 2014-05-30 9:10

Favágóképző: Csavarmenet

Világos.
Meg fogom próbálni.
Világos.
Bele fogok bukni.
Világos.
Fölkelek, és tanulok belőle.
Világos.
Kezdem újra.
Világos.

 (... és végül majd leteszem a fegyvert :)

Nem a számok miatt

Hanem csak úgy magamnak.

Itt a sarokban, félig-meddig eldugva, hogy láthassa, ha akarja, aki akarja. De az sem baj, ha nem akarja, és/vagy nem látja.

Azért nem baj, mert nem határoz meg.

Volt, amikor számított. Volt, amikor küzdelemmel teltek a napok, és egyre azon törtem a fejem, hogyan lehetnének a számomra fontos mutatók nagyobbak? Próbáltam így-úgy. Kilátszott a mesterkéltség.

Vagy nem látszott ki?

Elvirágzott a változás. Szüretre beérik, mint a szőlő.

Állítólag három oszlop tartotta a házat. Ha az egyikkel nem törődnek, és kidől, az vajon az oszlop hibája-e?  

Születés

Mindig küzdelmes, mindig fájdalmas, de szükségszerű.

Elkezdtem számolgatni, az elmúlt évek alatt hányszor születtem -- a hagyományos értelemben vett születésem óta? Belefáradtam. Híres újrakezdő vagyok.

Nem összetöröm, és újraragasztom, hanem otthagyom, és újat építek. Aztán észreveszem, hogy ebben is vannak darabok a régiből. Akkor már nem tetszik annyira, de azért csak építgetem tovább. Hátha ez jó lesz. Akkor aztán összetörik. Megint.

Ha felülről nézem, körforgás. Ha kicsit odább megyek, csavarmenet. Kifelé, vagy befelé tekeredik vajon?

Ami hátramarad a születés után, annak egy része elhal, elveszik. A másik részével viszont lehet kapcsolódni.

A kinti világ egy nagy kérdés. Tudni fogom-e, hogyan kell rá igent mondani? 

Kedves királylányom -- képriport

Fizetség fejében, no meg azért, hogy az ismét erősen eluralkodott képtelenséget egy kissé lazítsam, íme egy képriport a legkedvesebb lányomról. Majdnem kislányomat írtam, pedig olyan nagy már...

Az úgy kezdődött, hogy éppen szombat délután volt. Szokott ilyen lenni hetente egyszer, és ilyenkor a tárolóban felzokognak a bringák, ha nem járatja meg őket senki. Köztük ez a szépség is szomorú lett volna, ha nem visszük el a játszótérre.

Amíg azonban odaértünk, még ki kellett próbálni az elhagyatott tanpályát.

Végül, kisebb kanyarok árán, de mégiscsak találtunk egy játszóteret, ami nem volt uncsi.

Aztán hazafelé, még egy nagyobb kitérővel a lakótelepi mászó (nem tudom milyen névvel illetik ezt a térbeli alakzatot, de nem kocka. Talán hexaéder) is megvolt.

A végére pedig egy máskor, és máshol készült képet tartogattam, amin jól látszik, hogy szőke ugyan, de szépen gyógyul, és amellett, hogy takaros, még ügyes is!

Kissé vadóc, kissé kelekóla, de nagyon szeretni való. Ugye?

(Képek: saját. A minőségért elnézést kérek.)

Imádság ürügyén

Egyszer, amikor még Zsámbékon laktam, és még jártam templomba, hallottam az ottani gyülekezetben egy történetet. Már nem tudom, ki mesélte, és milyen alkalomból, de most eszembe jutott.

Az annekdotában szereplő idős hölgy rendszeresen vásárolt a patikában fogamzásgátlót. A patikusok hosszasan gondolkodtak rajta, hogy vajon mire kell ez a néninek? Mivel maguktól nem tudtak rájönni, hát megkérdezték.

-- Tudják, ezt én altatónak használom -- mosolygott a néni. Majd látva a gyógyszertári alkalmazottak arckifejezését, jónak látta megmagyarázni:

-- Este belekeverek egy adagot a lányunokám teájába, és utána nyugodtan alszom.

Mindezt arra mondta a történet előadója (elnézést a gyenge reprodukcióért), hogy az orvosság akkor is hat, ha az, aki beveszi, nem tud róla. Nekem pedig azért jutott eszembe, mert éppen arról írtam valakinek, hogy " gusztustalannak tartom, valakit azzal lerázni, hogy 'jó, majd imádkozom érted'".

Lehet ugyanis hosszabbítani az imalistánkat, de ez is csak egy jó eszköz az ördög kezében, hogy a lelkiismeretünket forgassa. A ránk bízottak köre ugyanis mindig korlátozott az erőnkhöz mérten. De visszatérve a gondolat menetéhez: az imádság akkor is használ, ha akiért imádkozunk, nem tud róla.

Erre én magam vagyok a legjobb példa. Nem tudom, hányan tartottak imádságban eddig, de most, hogy ez a védőháló kiment alólam, igencsak hullok lefelé, és még mindig van hova esni...

Ámokfutó üzemmód

Van más is, akivel előfordult egy ilyen átkapcsolás?

Elsősorban játékoknál figyeltem meg, de néha az életben is megtörténik, hogy úgy érzem, ennél most már csak akarattal lehet rosszabb, és ezzel egyidőben elkezdem tovább rontani a kialakult helyzetet.

Egyszer egy nagymamámnál töltött nyáron guberáltam valamit holmit, ami nekem nagyon tetszett, és ráadásul nagyon törékeny is volt. Annyira nem érhetett sokat, ezt gondolom, mert már arra sem tudok visszaemlékezni, hogy pontosan mi volt az. Arra viszont vissza tudok emlékezni, hogy amikor kiesett a kezemből, és természetesen eltört, akkor elmentem a kalapácsért, és tovább törtem.

Olyan is megesik velem, mint ahogy mindannyiunkkal, hogy esőben kellett menni valahová. De vannak olyan gyenge pillanataim, amikor már úgyis eláztam, és csupa víz a ruha, a cipő, és minden, ami alatta, benne van. No ilyenkor szoktam minden mindegy alapon beleugrani egy-egy pocsolya közepébe ahelyett, hogy átugranám.

Van más is, akivel előfordult egy ilyen átkapcsolás?

Innen jött a gondolat, hogy nekem írni kéne erről.

Már megint majdnem

Addig sikerült aggódni a jövendő dolgain, és borongani az elmúltakon, hogy felszólítást kaptam: fizessem be a csekkemet!

Nem vagyok én még annyira öreg.

Három év alatt ez már a második eset.

Aggódni kezdjek, vagy inkább félni?

A gyümölcs ára

"

-- Olyan az ember élete -- mondá az öreg --, mint egy óriási nagy mező. Némelyik perc virágnak felel meg. Van sok, mely nem egyéb, mint a fűszál. Más percek bódító növények vagy éppen mérgesek; de vagyon burján is, kinél több s kinél kevesebb.

-- S a válás perce, az mi? -- kérdeztem.

-- Lehull egy virág -- mondta az öreg, majd utána tette: -- Úgy lesz a gyümölcs, hogy lehullanak a virágok.

"

-- Tamási Áron: Hazai tükör

A meglepődés képessége

Azt szoktam mondani, hogy semmi nem történik hirtelen.

Vagy ha mégis, akkor nem figyeltem eléggé.

Mennyire kell figyelni?

Az attól függ.

Ötlet-szerűen húzogatom a figurákat a sakktáblán. Mivel gép az ellenfél, nem érzi személyes sértésnek -- velem ellentétben, -- ha úgy döntök, ez most rossz lépés volt. Visszavonom. Néha előfordul, hogy a nyitó lépésig visszavonok egy partit.

Nem csak azért, mert megtehetem. Inkább azért, mert nekem számít, hogy nyerjek.

Van olyan játék éppen elég, amiben vesztesként is muszáj tanulnom. Meg kell jegyeznem a hibákat, a hozzájuk vezető úttal együtt, és ... többé nem elkövetni. 

De nekem a sakk csupán szórakozás. Kikapcsolódás.

Ilyesformán néha meglep, amikor egy merészebb húzás után vége a partinak, mert mattot adtam.