Nyaralás - második és harmadik nap

Ülepszik szépen az emlékek hada és nagy szerencsémre rendelkezésre áll a sok fénykép, ha az agy kihagy. Fényképekről szólva: bár mennyiségileg lényegesen több képet készítettem, a minőség azonban sokat romlott. Talán azért, mert van hely bőven a memóriakártyán. Többször mertem ugyanazt lefényképezni valamelyik kép csak jó lesz felkiáltással - persze nem lett jó. Hiába, a játékszer csak játékszer és nem professzionális fotóapparát. De vissza arra a hétfőre.
Anyósomék a lányokkal akkor látogattak meg minket először. Unatkoztak otthon. Meg is jegyeztük, hogy jövőre messzebb kell menjünk, hogy ne jöjjenek utánunk folyton...
A másik strandra mentünk, ahol sekély a víz és jó nagy homokozó van a parton. Itt bátran el mertük engedni a gyerekeket, hadd éljék ki a vízzel kapcsolatos összes vágyukat.
Sikerült elveszíteniük a frissen vásárolt Micimackós homokozóvödröt, de ezt igazából senki sem bánta, csak az a párszáz forint, amibe került. Aki megtalálta, éljen vele boldogan!
Csónakázás (felfújható gumicsónakkal), felfedezés a mélyvízben (a gyerekekkel és karúszóval), úszás, fürdőzés, lángos, kávé, bodzaszörp. Mi kell még a boldogsághoz?
Fényes napunkra nehezedett néhány kissebb árnyék is. Balázs hasmenést kapott. Nem túl durvát, de kellemetlen volt a fürdőnadrágjait cserélgetni folyton. Végül már más megoldáshoz folyamodtunk, ami miatt nem mehetett a vízbe. Ezt ő nem értékelte nagyon.
A másik árnyék az aznap estére beígért vihar. 2006. augusztus 20-a óta minden lehetséges alkalmat megragad a meteorológiai szolgálat a pánikkeltésre. Ezúttal is csak vaklárma volt. Legalább is Agárd környékén, de anyósomék is rendben hazaértek.
Éjszaka esett és még reggel is hullott némi harmat, ezért úgy határoztunk, nem megyünk sehova. Jó döntésnek bizonyult. Évek óta ez volt az első nap, amikor mertünk végre semmit tenni. Hagytuk a gyerekeket a kempingben futkározni, játszani a többi gyerekkel. Mi pedig a többi felnőttekkel beszélgettünk. Találtunk néhány sorsot, ahogy utólag Anikóval megbeszéltük.
Ebéd után ugyan aludtak egy kicsit a gyerekek, de amikor felébredtek a helyzet tarthatatlanná vált: már nem tudtak mit kezdeni magukkal. El kellett mennünk valahova! A fagylalt fogyasztással egybekötött bevásárló séta tűnt a legalkalmasabb elfoglaltságnak, lévén dél táján kisütött a nap és egészen jó idő kerekedett. Egy nehéz helyzetünk adódott, amikor Balázs és Janka lecövekelt egy játkék (ajándék) bolt kirakata előtt és megmutatták, mit szeretnének, ha vennénk nekik. Nem volt egyszerű, de úgy gondolom, a lehető legjobban jöttünk ki ebből a helyzetből. Hazafelére már nem maradt sok energia a srácokban. Balázs azon duzzogott, hogy miért nem vettünk neki semmit. Az üzlet persze zárva volt már és ez sokat segített a helyzet megoldásában. Ha nem tudtuk volna, hogy azért ilyenek, mert fáradtak... Itthon ezek a helyzetek más kimenetelhez szoktak vezetni.
Vacsora előtt lementünk még hátra a strandra homokozni egy kicsit, megnézni a naplementét és hattyúkat etetni. (Ezt vasárnap este is megtettük.)
Aznap sem kellett hosszú mesét mondanom, hogy elaludjanak rajta...

Nyár, tetején szalicillel

Nézd: kezdődik az ősz már. Fut vonatunk ki a nyárból.
Elmúlt - észre se vettük - boldog időnk, csak a fákról
kezdtek hullni a jelző, elszáradt levelek, hogy
értsük biztosan: elmúlt. Ujjunk közt leve elfolyt
markoltuk szorosan bár, két kézzel, de hiába.
Várj csak! Nedves a kéz még. Gyűjtsük cseppjeit egybe!
Zárjuk jól el agyunkban - páncél dunsztos üvegbe,
mert télen, ha befőttet kívánunk, ugye mással
sem lesz jobb izü, mint kis forró és puha nyárral.

Íródott valamikor 1994. nyarán-őszén. Dallama is van, ha megtalálom (és el nem felejtem), majd közzéteszem.
(2009-09-06-án javítva: lemaradt a j betű! Bocsányat.)

Mielőtt még hamu

Villanásnyi varázslatok
Fizika és kémia csupán
mondhatná valaki joggal.
De ha egyszer szép!
De ha egyszer szép...
Nem a fizikától, nem a kémiától,
nem a biológiától. Nem tudom, mitől?
A rakéták öngyilkos rohanása
az ég felé, amit soha nem fognak
elérni, és ezt ők is jól tudják.
A szétrobbanásuk előtti pillanat,
amikor arra gondolnak (talán):
örülni fognak nekik, mert
szépek lesznek.
Egyszer.
Aztán sötétség, csend.
Utcaseprők lepik el a környéket.
Ez a tüzijáték.
Versek.
Életünk, szerelmeink.

Ez pedig egy kis emlék 1996. augusztusából. Mennyi minden más volt akkor még...

Janka mesél

Ma ebéd után, elalváskor Janka is mondott egy (két) mesét. Olyat, amit ő talált ki. Csiga Zsókáról szólt, aki elindult, ment és sokmindenkivel találkozott. Egy mókás mondat nagyon megnyerte a tetszésünket a meséből. Így hangzik: "Csiga Zsóka nagyot szólt... Aztán delfin szag lett." Balázs azóta is ezt mondogatja és nevet tele szájjal.
Azt hiszem, új családi szállóige született.

Fáziskésésben

Mint azt korábban már írtam, a töki körhinta baleset egyik súlyos sérültje egy ismerősünk. Az pedig a lustaságomra jellemző, hogy egy hét elején megtudott hírt miért csak pénteken jegyzek le. Ha már e helyen említettem, hogy áttételesen ugyan, de személyesen is érintettek vagyunk a balesetben, akkor írjam le a jó hírt is. A sérült ismerősünk már itthon van.
Újra meg kell tanulnia mindazt, amit eddig tudott. Mozogni, beszélni, írni, olvasni...
De jól van. Él. Szülei mindent megtesznek, hogy gondoskodjanak róla. Mi pedig segítünk, ha tudunk.
Hálát adhatunk, hogy nagyobb baj nem történt. Ha az egyik leszakadt gondola megindult volna a koncertre várakozó tömeg felé például...
Sok a kérdés, nagy a hallgatás. Itt-ott mormol csak néhány imára kulcsolt kezű ember...

Érzések...

Komoly csapás volt a lelki világomra, amikor rá kell döbbennem, nem minden és nem mindenki van azért, hogy jól érezzem magamat. Fájdalmas a felismerés miszerint a többi ember is érző lény, nem csupán kellék az én boldogságomhoz. Eszköz. Tárgy.

Az érzékek, érzések, érzelmek gyakrabban csapnak be, mint gondolnád.

Amikor ezt írom, fáradtnak és kedvetlennek érzem magam. Pedig a tennivaló sok. Egy részét persze a gépek elvégzik helyettünk.
A gépek és a szenvedélyek, amelyek "kényünk-kedvünk szerint állnak rendelkezésünkre és nem zavarnak minket személyes életükkel". Talán ezért van, hogy időt és pénzt sem sajnálunk például olyan gépekre, amelyekkel időt és pénzt takaríthatunk meg.
Amikor ezt írom, fáradtnak és kedvetlennek érzem magam. Pedig a tennivaló sok. Ennek pedig örülök, mert akkor vagyok igazán erős, amikor erőtlen vagyok és lemondok a magam erejéből való boldogulás lehetőségéről.

Nyolc éve

Ma történetesen házassági évfordulónk van. A nyolcadik. Ebből az alkalomból jutott eszembe Pálhegyi Feri bácsi egy házaspári csendeshéten elmondott mondata. Viccnek szánta, de nagy igazság van a mélyén:
Csak a házas ember tudja, mi az igazi boldogság -- de akkor már késő!

Bomba!

Manapság divat bombát találni. Bomba van itt, bomba van ott. Kiürítés, kitelepítés, nagy hókusz-pókusz, aztán kiderül, hogy megint csak egy rézüst...
... mindeközben Balázs fiam legurult az ágyról. Mire beértem, már vissza is mászott. Úgy álmában. Megakadályozandó, hogy ismét leessen, most keresztben fekszik az ágyában. Így viszont a fejét veri állandóan a falba. Semmi sem tökéletes. Viszont ez is nagyot szólt.
Félreértés ne essék: a tűzszerészek munkáját nem szeretném lebecsülni. Időzített bombán ülünk. Aki ezt nem tudta eddig, most már az is kezdi megérteni. Kérdés inkább az, ha robban, kit talál el?
... és egyáltalán! Tartsd távol magad a politikától ... amennyire csak lehetséges.

Nyaralás - Előzmények, megérkezés, nulladik nap

Előzmények: tavaly fölvetődött a gondolat, hogy végre - hat év után - megérdemelnénk már egy nyaralást. Érdekes kísérletnek ígérkezett megnézni, hogy tudunk együtt működni, mint család? Az experimentum minden tekintetben sikeresen zárult tavaly, ezért idén már nem is volt kérdéses, hogy megismételjük, hátha tanultunk valamit az egy évvel ezelőtti eseményekből.
A szállás Agárdon már tavaly is megelégedésünkre szolgált az elfogadható áron nyújtott színvonalas szolgáltatásával. Ami viszont nagyon megfogott benne, és ami miatt úgy éreztük, ide vissza kell jönnünk, az a hangulat. Nem az épületek, vagy a szoba berendezése, hanem a társaság hangulata. Szerintem telitalálat a közös konyha: ez nagyon összehozza a társaságot. De más egyéb is. Maga a "tanya" egy zárt hely minden oldalról. Nyugodtan szabadon lehet engedni a gyerekeket. Magukban sem, másban sem tesznek kárt. (Bár ők ebben nagyon találékonyak. A mieink például szétszabtak egy sátrat, amíg ott voltunk ... ) Ha pedig éppen nem érünk rá rájuk figyelni, mert annyira belemerültünk egy beszélgetésbe, azonnal akad valaki pótanyuka, vagy pótapuka, aki törődik az aprónéppel. Ilyen reklám után ha titokban tartanám a Pákász Tanya Kemping nevét, akkor nagy hibát követnék el. (A tulajdonossal folytatandó levélváltásig linket nem teszek, de Google jó barát :-)
Mintegy utolsó tőrdöfésként meg kell említenem, hogy a szállás árában benne foglaltatik az állandó strandbelépő is az egyik nagyon kultúrált, gondozott és ittasellátóval is gazdagon felszerelt strandra (ami történetesen pontosan a kemping háta mögött terül el), vagyishogy az elhatározástól a vízig öt perc sem kell...
Az esemé... átfordult az óra és a nap. Semmi különleges nem történt, de ma van a nyolcadik éve annak, hogy összeházasodtunk. Szóval az események pontos ... és boldog névnapot minden Klárának! Csak nem akar befejeződni az a mondat, miszerint az események felidézésében segítségemre van az a több, mint háromszáz fénykép, ami e röpke egy hét leforgása alatt készült, s amelyeken hihetetlen a mennyiség ellenére ötnél kevesebb alkalommal vagyok felfedezhető, lévén szerény személyem készítette e fotók nagy részét. Mint azt mindebből gondolni lehet: a minőséget próbáltam a mennyiséggel kompenzálni. Ha már jó nem lehet, legalább legyen jó sok. Azok között talán akad néhány említésre méltó is majd. Tíz legalább. Remélem.
Megérkeztünk vasárnap délután. Becuccoltunk egy rövidke szobaválasztási akció után, majd azonnal belepróbáltuk magunkat a vízbe. Kipróbálásra került még a strand játszótere. Nagy örömmel vettük tudomásul, hogy a tavalyi kedvenc, a lovacskás forgó még mindig megvan. Megnéztük a hattyúkat, a naplementét, és Emmi babát a kempingben. ... nem emlékszem, mit vacsoráztunk, aztán a gyerekek futottak még egy kört, mielőtt zuhany és zuhanj az ágyba következett volna. A többieknek. Én ugyanis az emeleten aludtam, ahogy tavaly is. Szeretem a magaslati levegőt. Ezúttal azonban egy kicsit melegem volt és még furcsákat is álmodtam olyan buszról, amit én vezetek és mindenről lepattan, aminek csak nekihajtok vele. Előre még csak ment a vezetés, de tolatni sokkal nehezebb volt...
Ez a rész viszont már átvezet a hétfő reggelbe, amit most nem írok le, lévén összefolyik az ujjaim alatt a billentyűzet.

Otthon Édes, otthon...

Már meg is jöttünk. Nyaralás történt velünk a héten. Három nap strand, három nap pihenés, egy nap utazás és aklimatizálódás. Röviden összefoglalva ennyi.
Bővebben majd később.
Az emlékek és a fényképek feldolgozása folyamatban van.

Reszkess, Agárd!

Jövünk már nyaralni...
Amikor ezt írom, gyakorlatilag a fél életünk bőröndökbe csomagolva izgatottan várja már, hogy befér-e a csomagtartóba, vagy nem. Holnap ebéd után indulás.
Pillanatnyilag még az sem tart vissza, hogy gyakorlatilag az utolsó fillérjeinket használjuk el erre a nyaralásra. A fő, hogy jól érezzük magunkat, utána meg majd csak lesz valahogy. (Úgy még sohasem volt, hogy valahogyan ne lett volna. Nekem egyszer volt úgy, hogy most aztán már sehogyan sem lesz, de akkor is csak lett valahogy.)
Közben fát rendeltünk télire előrelátólag, hála a gázáremelésnek.
Két kicsi kiabálónk még nem is sejti, hogy milyen lesz. Még mi sem. Talán ha tudnánk, már rég vissza is jöttünk volna. Augusztus mindenesetre a nyaralás hónapja nálunk.
Mindenkinek szép nyarat!

Amit a cenzor törölt

Amit itt olvasol, az rólunk szól. A családomról és rólam. Érdekes kísérletet végzünk: megpróbálunk ebben a világban élve boldogok lenni és együtt maradni.
Sikerül-e?
Vedd és olvasd olyan szeretettel, ahogy írtam.

Kaszakő

Pénteken már nem dolgoztam, így délelőtt elmentünk bevásárolni. Jó sok mindent vettünk, de Anikónak még mindig nincs kapucnis kabátja. Megint abban a kékben jön nyaralni, amit tavaly is hozott.
Már csomagolunk. Két koffer tele cuccal és én még el sem kezdtem összeírni, mi mindent szeretnék elvinni magammal. Orion jönni fog, telefon is, bár idén biztosan ritkábban csörög majd, mert kivettem a céges telefonomból az átirányítást...
A gyerekek elfáradtak. Hazafele bóbiskoltak az autóban, ezért aztán itthon már nem is akartak aludni. Pedig kellett volna. Balázs nagy nehezen elaludt, én is szunyókáltam egy kicsit, de Janka folyton fölébresztett.
Pihenő után nekiálltam füvet nyírni. Közben fölkelt Balázs és elkezdett botrányos módon viselkedni. Anikót legalább is jól felpaprikázta. Akkor leültettem egy kicsit és beszélgettünk. Nem sokat, de eleget ahhoz, hogy megnyugodjon.
A fűnyírás éppen készen lett, még arra sem volt időm, hogy leüljek, szusszanjak egy kicsit, máris jöttünk föl vacsorázni. Májpástétomos kenyér uborkával. Mindannyian jóízűen falatoztunk. Anikó kis bűntudattal, mert éppen le szeretne dolgozni pár kilót - így nyaralás előtt mindig rájön és nem hiszi el nekem, hogy ő a legszebb nő a világon - legalább is számomra.
Vacsora után volt egy kis színfolt a ma esti alvásra készülődésben. Mivel Balázs ma délután mezítláb járkált az udvaron, szálka ment a lábába. Ezt szerettük volna kivenni egy tű segítségével. A tű láttán kedves fiunk bepánikolt - és nem hagyta.
Villanyoltás után még beszélgettünk egy kicsit.
- Balázs, szeretsz te engem? - kérdeztem a nap történéseinek fényében.
A válasz egyértelmű és határozott volt:
- Igen.