Beszélgetések

Egyik reggel a feleségemnek a szomszédasszony elpanaszolta, hogy majd csak januárban lesz konyhabútoruk. Kinek mi fontos. Mi még mindig a régi TV-t nézzük, és a garázsbeállónk sincs letérkövezve.
Konyhánk viszont van. A mosogató majdnem hamarabb tudott üzembe kerülni, mint ahogy itt kezdtünk lakni, és nem sokkal később már mosogatógép vette le a vállunkról a hat emberre mosogatás gondjának nagy részét. Szorosan ezek mögé felzárkózva érkezett és helyeződött üzembe a tűzhely, és még se szekrényünk, se polcunk nem volt sehol máshol, de enni már tudtunk.
Kinek mi fontos.

Advent van, és végre tudunk őszintén beszélni egymással. Kimondani, amit gondolunk. Végre van tér, és lehetőség egy kicsit együtt lenni, és nagyon jó, hogy erre igény is van!
Féltem ám nagyon, hogy amikor mindenkinek meglesz a saját kis birodalma, oda fog visszavonulni, és nem fogja érdekelni a család többi része. De nem így lett!
Kinek mi fontos.
Merjük vállalni, amit gondolunk, és merjük elmondani egymásnak, és végre értjük egymást, nem csak sértődünk. Mert van lehetőség tisztázni a félreértéseket.

Ez nem Budapest. Más. Meg kell egy kicsit lassulni. Bele kell egy kicsit szokni, hogy egy óra alatt el lehet jutni a város túlsó oldalára gyalog. Nem megy zökkenőmentesen, de nem is várta senki hat év fővárosi lét után, hogy egyszeriben, varázsütésre minden a helyére kerül.
Kinek mi fontos.

Nekem a beszélgetések. Szeretek beszélgetni, és lassan meg is tanulok.
Remélem.
Kinek mi fontos.

Ismerkedés...

... a várakozással. Advent. Várunk.
Két éve is vártunk. Jött. Itt van köztünk, és kagylót szed nekem a Dunaparton.

... önmagammal. Erőnek erejével csöndben maradok, és alig győzöm lejegyezni, hogy mennyi minden jut ettől eszembe. Olyasmi, amit a múló pillanatban odavetett szó elkent, futni hagyott volna.
Például nehezen viseltem, amikor a "mindjárt", a "majd", a "nemsokára", és ehhez hasonlókat hallottam, ahhoz képest, hogy az igény, a szándék "most" van (volt, de ezt olyan furcsa volna így egymás után írni). A csend tanított meg arra, hogy igenis kell az embernek megtanulni késleltetni a szükségleteit. Aki pedig erre tanít, nem bosszantó, hanem áldott!

... a világgal.
A csönd nagyon sok kaput nyit meg. Ilyenek jönnek be rajta, mint ez az alapfokú csoda. Képek, hangok, érzések, amiket végre nem szorít ki sem a zaj, sem a saját locsogásom. Vannak még megoldhatatlannak látszó feladatok, de ahogy közeledem, egyre több szörnyű árnyékról derül ki, hogy jól megvilágított hangyáról van szó.

... mindazzal, ami nem fér a képbe.
Sem a csönd, sem a zaj nem tudja elnémítani a szüleim csendes sóhajtásait. A magukra hagyott szüleim csendes sóhajtásait.

Arcok, életek. Idővirágok a szívemre írva.
Nehézségek. Látás, erő, fájások itt ott.

Ismerkedés az elengedéssel.

Nem idő, nem kedv kérdése

... hanem odafigyelésé.

Advent.
Ezúttal el se lehetett téveszteni, mert az új szomszédok szép sorban kirakták az eresz alá az ilyen-olyan fényjátékokat, a kapukra koszorú, az ablakokba csillag került.
Szinte már feszélyezve éreztük magunkat, hogy nálunk nincs semmi dekoráció.
Illetve dehogynincs! Van adventi koszorúnk. Ezúttal koszorú formájú.

Nekem régi, és makacs gondolatom, hogy belsőleg készüljünk inkább, mint külsőleg. Ezúttal végül a feleségem kedvéért elengedtem ezt a hozzáállást, és lett egy kis fényfüzérünk a garázskapu fölött.
Innentől viszont nem volt megállás. Elszaporodtak az ablakokban a manósipkák, sőt! még a nappaliba is jutott egy, zanótból.

A teljes képhez hozzátartozik a hirtelen ötlettől vezetve felszerelt fényfüzér a manósapka fölé.

Kicsit még ügyeskedni kellett volna, hogy szívet formázzon, de vidékre jó lesz így is -- ahogy a volt menyasszonyom mondta pesti lány korában.
Vannak továbbá ilyen izék a nappaliban a függönyre fölszerkesztve, hogy az is szép legyen.

Ugye, szép lett?

Tündérek járnak közöttünk. Az egyik ilyen tündér a feleségem, akinek a keze nyomán a házból, ahol lakunk, lassan, titokban otthon lesz. Meleg, tágas otthon, ahova beférnek a kiscsikók, a kiskakasok, a csirkék... de még a vén szamarak is.
Tiszta Betlehem! Ehem...

A dekoráció mellett pedig például gyakoroljuk már, hogy hogyan férünk el egy asztalnál ennyien. Azt hiszem, ezt még kell azért gyakorolnunk, de végül menni fog.

Áldott karácsony-várást kívánunk mindenkinek!