Közgyűlésre készülve

Júniusban gyülekezetünk ad otthont az Egyházmegyei Közgyűlésnek. Kedden a -- szinte már szokásosnak mondható -- presbiteri találkozón erről esett a legtöbb szó. Nagy az izgalom, a készülődés. Sokmindent megért már a zsámbéki reformátusság, de ilyen még nem volt. Aki járt már közülünk ilyen közgyűlésen, elmondta az ott látottakat, hallottakat. A többiek figyeltek és osztottuk: ki lesz itthon (mindez hétköznap lesz, mi pedig nem mindannyian itthonról dolgozunk), kinek milyen feladat jut?
Azért különösen izgalmas ez a közgyűlés, mert idén kérvényeztük, hogy az eddigi missziói gyülekezeti státusból anyagyülekezetté válhassunk. Ha esetleg most úgy határoznának...
Azt hiszem, ezt a presbitériumot meg fogják emlegetni az itteni reformátusok. A gyülekezet 1947-es megalakítói közül néhányan még megérhették a templom alapkövének letételét. Kicsit kevesebben a templomszentelést is. Ha idén sikerül anyagyülekezetté válni, akkor még egy lelkészválasztás is van előttünk.
Mindez pedig csupán a jéghegy csúcsa!
Hosszan lehetne még írni minderről, de talán hagyok belőle máskorra is.

Egy kocsiban a múlttal

Gondolkodtam már rajta, hogy mit tennék, ha egyszercsak az utcán szembejönne velem a múltam. Ma reggel ez is megtörtént, és nem is viselkedtem olyan hülyén, mint ahogy számítottam rá.
A metrókocsiban, ahol utaztam, az ablak tükröződésében megláttam két volt kollégámat. Rájuk köszöntem. P. Gabi (illetve Gabó) és Sz. Bandi először nagyot néztek, hogy ki ez? Aztán felismertek. Kézfogások, "hogy vagytok?"-ok, kötelező "köszönjük, jól"-lal. Újabb kézfogások, és leszálltak.
Tíz éve nem láttam ezeket az embereket.
Már nem nagyon lett volna miről beszélgessünk. Jobb is volt így.

De megismertek!
(... és nagyon kíváncsi lennék arra, hogy ...)

Elvonulás

Miután jól elvettem a hozzászólásokhoz való kedvet úgy szóban, mind írásban, kitört a család további részén is a vírus. Balázs péntek éjszaka, mi Anikóval szombat éjjel voltunk nagyon oda. Petire ma jött rá úgy igazán. Reménykedem, hogy hamar elvonul.
Mint az orkán erejű szél, a nagy esők, és a szinte már szokássá váló délutáni zivatarok.
Pénteken kíváncsi voltam. Ma, így visszanézve azt kívánom, bárcsak ne tudnám.

Érdekes volt egy karosszékben a teraszon ülve nézni kifelé és merengni a világ változandóságáról, annak biztos tudatában, hogy pillanatnyilag többre nincs erőm. De még érdekesebb, hogy akkor mégis honnan lett?

Optimizmus

Az elmúlt éjszaka alig aludtunk. Jankát elérte a hányós hasmenés, Peti pedig nagyon nyafogott és reggelre olyan csúnyán nézett ki a szeme. Balázs álmára kellett vigyázni, mert ma írták a matematika évzáró felmérőt. Állítólag nagyon nehéz volt.
Ráadásul esik. Már megint.
Kíváncsian várom, hogy mindez hova vezet.

A nap képe

Gyorsan indítom ezt a képet a nap képe kategóriában. A cikk hozzá elolvasható az index-en.

Miről lehet tudni, hogy magyar vagy?

Ha több tejfölt használsz, mint ketchupot.
Ha a paprika legalább olyan fontos, mint a só és bors.
Ha valamelyik rokonod Attila, József, László, János vagy István.
Ha szereted a Túró Rudit, de nem igazán tudod elmagyarázni a külföldieknek, mi az, amíg meg nem kóstolták.
Ha külföldi barátaid megkérdezik, hogy hiszel-e még abban, hogy a Mikulás ajándékot hoz dec. 24-ről 25-re virradóra, - a válaszod némiképp zavart, hiszen a Mikulás nálunk dec. 6-án ajándékoz és amúgy karácsonykor a kis Jézus ajándékoz, és az ajándékok már 24-én este ott vannak.
Ha nem beszélsz teli szájjal.
Ha 5 percen keresztül tudsz egy levegővel káromkodni úgy, hogy nem használod ugyanazt a szót kétszer.
Ha az eljegyzési gyűrűd az ellenkező oldalon viseled.
Ha a vonat még el sem hagyta az állomást, de te már eszed a szendvicsed, amiben általában egy fél paprika vagy paradicsom van, és többnyire rántott hús, vagy fasírt.
Ha egy 79 km hosszú tavat magyar tengernek hívsz.
Ha soha nem mész el otthonról vizes hajjal, mert megfázol, és mindig viszed a hajszárítót, ha külföldre mész.
Ha tudod, mi az a pogácsa, dobos torta, kürtős kalács, főzelék, túrógombóc, és szereted is ezeket.
Ha a Micimackó és a Flintstone család sokkal viccesebb szinkronizálva.
Ha tudod, hogy a „fűzfánfütyülő rézangyalát” valójában egy káromkodás.
Ha van névnapod, és senki nem érti, mire jó az.
Ha gyümölcsöt használsz leveshez is.
Ha tudod, hogy minden zseninek vagy hírességnek van magyar kapcsolata, vagy csak szimplán magyar.
Ha mindenkinek elmondod, hogy a Rubik kocka magyar találmány.
Ha esküszöl arra, hogy a fokhagyma és a mézes tea kiűzi belőled a nyavalyát, kevesebb mint egy nap alatt.
Ha gyerekként folyton répát kellett enned, és arra a kérdésedre, hogy ”miért?”, a szüleid azt válaszolták, hogy „azért, hogy jobban tudj fütyülni”.
Ha nehéz elmagyarázni, hogy családnév az első helyen van, vagyis ez nem a keresztneved.
Ha amikor boldog szülinapot kívánnak neked, meghúzzák a füled.
Ha termálvíz vagy fürdő van a lakhelyeden, vagy legalább 10 km-en belül.
Ha tudod, hogy melyik nemzet adta a legtöbb Nobel-díjast a világnak.
Ha tudod, mi az a tepertős pogácsa.
Ha azt hiszed, hogy ha esőben állsz, megnősz.
Ha el tudsz beszélgetni idegenekkel a buszon vagy az orvosra várva intim dolgokról, de felháborodsz, ha az anyagi helyzetedről érdeklődnek.
Ha nem jó a normál méretű párna, mert vagy óriásinak, vagy nagyon kicsinek kell lennie.
Ha magyarul beszélsz külföldiekhez, de lassabban és hangosabban, hogy "értsék".
Ha madártejet eszel desszertnek.
Ha a mesék nem úgy végződnek, hogy örökké boldogan élnek, hanem hogy boldogan élnek, míg meg nem halnak.
Ha a nagyid azzal "fenyeget", hogy ne vágj pofákat, mert úgy maradsz.
Ha saját erős paprikát termesztesz az udvaron, vagy az erkélyen kis cserépben, hogy garantáld az erősségét.
Ha azt ecseteled, hogy ne egyenek görögdinnyét augusztus 15-e után, mert Lőrinc belepisilt.

Forrás: barikád.hu

Kedves Olvasó! Neked számít az, hogy magyar vagy?
Ha valakinek sikerül úgy magyarnak lenni, hogy közben ne vádolják magyarkodással, fajgyűlölettel és más hasonlókkal, az kérem, szóljon. Mondja el, hogyan kell! Mert nekem a "Valentin-nap" csak arról nevezetes, és azért fontos, mert akkor hallottam először dobogni az elsőszülött fiam szívét...

Idealista

Javíthatatlanul idealista vagyok.
Az vagyok, mert elhiszem, hogy van létjogosultsága az emberi kapcsolat azon formájának, amit házasságnak nevezünk. Megértem én, hogy az elvált szülők gyermekei nem szeretnének elválni, ezért aztán össze se házasodnak. Azokat is megértem, akiknek a szülei nem váltak el, csak pokollá tették egymás életét. Persze, hogy ilyen házasságokba nem kívánkozik senki, aki épeszű. (Egy kicsit csapongnak a gondolataim, de talán a végére összeáll majd egy képpé...)
Attól fogva, hogy Isten elkezdte megteremteni a világot, addig, hogy az embert is megteremtette, minden "igen jó" volt. Az ember, pontosabban Ádám teremtése után olvassuk az első "nem jó"-t a Bibliában: "... Nem jó az embernek egyedül lenni... " (1Móz 2,18) Itt kezdett elromlani.
Amikor megházasodtam, még én is azt gondoltam, hogy azért teszem, mert boldog akarok lenni. Később ért csak a felismerés, hogy a házasság és a boldogság nem járnak feltétlenül együtt. Egy ideig mondogattam, hogy "csak ne lennék ennyire boldog", amikor valami kellemetlen, vagy nehéz adódott a házasságunkban. Első renden a gyerekek körül. Ma úgy látom, ha mindenáron boldog akartam volna lenni, már túl lennék az első két válásomon.
Okos enged... -- tartja a közmondás.

Amíg mindezt leírom, esik az eső, fúj a szél. Az egész nap olyan reménytelenül, eredménytelenül, kilátástalanul csak kifolyik az életemből, mint egy marék víz. Nem is volna kedvem tovább élni, ha nem tudnám, hogy egyszer vége lesz ennek is. Bizony úgy látom, nagyon okosan van megteremtve olyannak a világ, hogy mindennek vége legyen egyszer.

Faláda palánta

Elkezdtem valamit. Nem olyan régen ajánlottam valakinek figyelmébe T. Emőke előadás-sorozatát a gyermeknevelésről. (A link azóta megváltozott. Beszéltem a webmesterrel, ez a mostani elég véglegesnek tűnik. De ki tudja?)
Bár egy kivételével minden előadáson személyesen is jelen tudtam lenni, mégis ismétlésként elkezdtem hallgatni őket. Újabb és újabb kincseket sikerült kiszedni a zajos, néhol nehezen érthető felvételekből.
Az egyik (műszaki hiba miatt csak nagyon kis részben felvett) előadáshoz fűzött megjegyzésekben talált linken elindulva megtaláltam az előadó honlapját, ahol egy másik előadás-sorozat is elérhető. Most ezeket is hallgatom. Buszon (metrón, villamoson nem, mert ezek nagyon zajosak), séta közben, munka közben, és alvás helyett is.
Még mindig nem találtam bennük olyan gondolatot, ami nem pontosan rólam, és nem pontosan nekem szólna!
Ha két szóban kellene összefoglalnom a véleményemet, az így hanzik: nagyon jó.
Ha három szóban, akkor ezt mondom: a világ kicsi.

Faládákat kellene ültetni, hogy legyen mibe vetni a magot.

Talált holmik

Ma reggel arra ébredtem, hogy lomtalanítani kellene a könyvjelzőim között. Az eset nem példátlan, a könyvjelzőim pedig valóban sokan vannak. A "megmentésükre" azt találtam ki, hogy bejegyzem őket ide, mielőtt törölném. Íme a lista:

1. Bárka Színház nem is gondoltam volna, hogy van blogjuk, de van.
2. tükrökön innen és túl:. egy kolozsvári magyar emberke blogja - enyhén irodalmi színezetű
3. Independence & Inner Freedom: kapcsolat egy HIV pozitív ember naplója. Jól el szoktam gondolkodni azokon, amiket leír.
4. Egy újabb bizonyítéka annak, hogy nem én vagyok a legszerencsétlenebb a világon: Misko élete DMD diagnózissal
5. Ha egy lakásról/házról meg akarom tudni, hogy a meghirdetett ára milyen arányban van egy szakértői értékeléssel, akkor az Ingatlan értékbecslő a barátom
6. Lackfi János - honlapja még egy irodalmi jellegű találatom
7. Ha egy angolul beszélőnek kell Budapestről beszélni, előtte érdemes felkeresni a Budapest Blog-ot. Bár mostanában már nem frissült.
   
8. Ez nem tudom, mi. Még csak nem is jópofa, de itt találtam: aaaah.dreamworld.hu
9. Ha még nem léptél be, kincset ér: Magánnyugdíjpénztár egyszerűen, gyorsan, Online!...
10. Egy ideje élni is alig van időm, nemhogy fusizni. Unatkozó informatikusoknak viszont jól jöhet a Fusi meló, Internetes Munka, Távmunka...
11. Magyar nóták : Gyere Bodri kutyám - dalszöveg - ez megintcsak nem tudom, hogy kerülhetett a könyvjelzőim közé. Talán éppen művelődtem...
12. Az egyszer játszható játékok kategóriájából egy szépen kidolgozott, magyar származású kaland: Morningstar - BubbleBox.com Free Online Games - adventure games
13. Mégegy játék. A csimpánz egyértelműen jobb, de ő ezért kapja a "fizetését": Lumosity Games - Chimp

Jó nézegetést!

Családos hétvége

Idén tavasszal Peti babánk viszonylag kis korára való tekintettel nem vállaltunk fel, hogy a teljes, három napos családos gyülekezeti hétvégén részt veszünk, hanem csak szombaton csatlakoztunk a társasághoz. Akkor viszont jó korán, már a reggelinél.
Mi ugyan reggeliztünk idehaza, de olyan szívesen kínáltak, hogy arra nem lehetett nemet mondani.
A reggeli utáni rövid áhítat után egy előadáson vehettünk részt, amivel egy családgondozóként dolgozó lelkész, Szarka Miklós szolgált. A gyerekekre ezalatt a helybeli óvodában vigyáztak avatott kezek, a nagyobbak pedig a sportpályán múlatták az időt az ifi vezetők felügyelete mellett. Az előadásra ugyan nem jutottam be, csak az első pár percre, mert utána Péter fiunk felébredt és kezdte zavarni a köznyugalmat, de video felvétel készült, amit már nagyon várok, hogy megnézhessek.
Ebédet az óvoda konyháján kaptunk. Finom volt és bőséges. Utána nem nagyon akaródzott kirándulni menni. Jobban vágytunk volna egy kis szundikálásra. De nem bántuk meg, hogy elindultunk a horgásztóhoz. Útközben ugyanis eleredt az eső.
Erre igazán senki nem volt felkészülve. Volt, aki az út mentén talált lapulevélből tett a fejére esővédőnek. A nagy részünk pedig behúzódott egy-egy fa alá. A nagyobb gyerekeink a társaság nagy részével együtt már jócskán előrement, mi pedig lemaradtunk a babakocsikkal. Két Peti és egy Balázs várta a fa alatt, hogy az eső elálljon. Közben kötöttünk fogadásokat Janka lányunkra. Nem az volt a kérdés, hogy vizes lesz-e, hanem hogy mennyire. Ezúttal sem okozott csalódást: belecsúszott a horgásztóba. Mire odaértünk, már ki is mentették, át is öltöztették. Rutinos szülők.
Alig értünk oda, máris indult a tókerülő csapat. Természetesen Balázs és Janka is meg akarta kerülni a tavat. Útközben horgászokat néztünk, vízből kiugráló halakat. Szarvaslest, vízszint szabályozó műtárgyat (úgy néz ki, mint egy nagy lefolyó és senki nem tudja, hova folyik onnan a tó vize). A tó másik oldalán fenyőerdő, égerfa ligetek és egy kis átfolyó, ami biztosítja, hogy a lefolyóba távozó víznek megfelelő utánpótlása legyen, amikor kell. Az átfolyóban rengeteg ebihal. Ilyet még én sem láttam, el lehet képzelni, hogy a gyerekeknek mekkora élmény volt!
Végül visszatértünk egy közös csoportkép kedvéért. Meglepetésként utána minden családot külön külön is lefényképezett a gyülekezet hivatalos fotósa. Nálunk ez nagyon érdekesen alakult, ugyanis a nap folyamán a családunkat lehetetlen volt egyetlen, öt méternél kisebb sugarú körben megtalálni. Erre a fényképre azért csak összefutottunk. Mintegy véletlenül.
Ha már együtt voltunk, gyorsan ki kellett használni az alkalmat: autóba mindenki, irány haza. Bizonyára jól elfáradtunk nap közben, mert hazafelé végig azon gondolkodtam, hogy ha én is aludnék, akkor ki vezetne?
Álljon itt végezetül egy kép. Nem fényképeztem sokat, ez sem a legjobb, de szerintem kifejezi azt a harmóniát, ami ma sokunk életéből hiányzik, és amiért érdemes végigküzdeni egy ilyen kirándulást még sajgó derékkal is.

Meghallgatás

"Hogyan lehet úgy imádkozni másért, hogy meghallgatásra találjon?" (Rebelle)

Az előző bejegyzéshez írt hozzászólásokból azt hiszem, lesz bőven csemegézni való, ha esetleg kifogynék a témákból. Ma sem erről akartam írni, de van mit mondanom, és esetleg érdekes is lehet (annak, aki szokta olvasni, meg akár magamnak is úgy 10 év múlva).
Első renden le kell mondanunk annak az igényéről, hogy Istent befolyásoljuk. Ő tudja, mit miért tesz. Ő tudja, hogyan használ ezzel az Ő ügyének. Az Ő gondolataiba nekünk nincs belelátásunk, se beleszólásunk. (Ez egyfelől félelmetes, másfelől meg nagyon jó így.)
Mióta szülő vagyok, azóta kezdem átlátni, átérezni, hogy mennyi mindent kérnek tőlem a gyermekeim, amit nem akarok megtenni, mert tudom, hogy nem használna nekik. Ők még nem tudják ezt belátni minden esetben. Azon pedig dolgoznom kell, hogy elfogadják: akkor is szeretem őket és a javukat akarom, ha éppen nemet mondok, vagy nem válaszolok.
Isten szeret minket. Akkor is a javunkat akarja, ha éppen nemet mond, vagy nem válaszol.
Az Ő sajátos humora, amikor ránk engedi, amit kértünk. Pontosan úgy, ahogy szerettük volna. Mert a javunkat akarja. Mert szeret. (Szerintem mosolyog rajtam, amikor pokolban érzem magam abban a tisztségben, amiért annak előtte annyit imádkoztam. De ezt akartam, hát tessék!)
Nem azért szeret, amiért olyan kiváló ember vagyok, nem azért, mert olyan sok jó cselekedetet vittem végbe, hanem mert csak. Sőt! Nemcsak hogy csak, de méginkább mégis!
Alattam pedig nem fogják lehalkítani a rezsót a pokolban csak azért, mert olyan jó embernek gondolom magamat. Akkor sem, ha olyan sokmindenkiért imádkoztam. Akkor talán fölösleges is? Istennek mindegy, hogy mi imádkozunk-e?
Ha manipulálni akarjuk, akkor mindenféleképpen. De én nem tudnék hinni olyan istenben, akinek én mondom meg, hogy mit csináljon!
Akkor miért kell mégis imádkozni?
Hálából. Mert fölismerem, hogy szeret. Mert fölismerem, hogy a javamat akarja. Mert tudom, hogy az Ő akarata nélkül egy szál hajam nem eshet a földre.
Másokért is?
Igen. Hálából. Mert őket is kaptam. Őket is a szívemre helyezte Isten, hogy legyen, akinek a sorsáért aggódjak. Hogy legyen, aki megoszthatja velem az életének a nehezeit. Végül még nagyobb hálából azért, mert vannak, akik engem is tartanak. Ott ahol vagyok. Az imáikkal.

Ez az én személyes bizony(os)ságom erről a kérdésről. Szívesen hallgatok/olvasok minden véleményt, azt viszont nem ígérhetem, hogy válaszolok is rá.

Finom pofonok

Az elmúlt hónap végén jelenségekről szerettem volna írni. Például arról a jelenségről, hogy manapság sokan választják a házasság nélküli együttélést, vagy élettársi kapcsolatot.
Erre tegnap kaptam egy esküvői meghívót. Persze, amikor megkérdeztem Viktort, hogy miért akar tulajdonképpen házasodni, csak az a szokásos, sokat sejtető bölcs mosoly volt a válasz...

Erősen hittem benne, hogy gondot fogok tudni viselni a családomról. Erre tegnap este, ahogy Petit betettem a kádba, hogy megfürdessem, megroppant a derekam. Még fáj, de már nem annyira, mint az éjjel. Legalább virrasztottam és imádkoztam. Volt miért. Volt kiért...

Örülök, hogy értem, értünk is imádkozik Valaki.

Ünneplő hétvége

Már alig vártam, hogy jöhessek végre dolgozni, és kipihenjem a hétvégét.
Szombaton, a munka ünnepén pihenésképpen felszántottam hátul a kertet. Pontosabban szántottam volna, de eleinte Robi barátom makacskodott. Később szembesültem azzal a ténnyel, hogy máshol döngölőgépet használnak a talaj ilyen mértékű tömörségének eléréséhez. Nálunk spontán képes volt kialakulni. Robika nyögött, sóhajtozott, aztán kiugrott a munkaárokból és elszaladt. Különösen kalandos volt ez az utóbbi megmozdulása, ugyanis a leállító gomb időnként nem működik. Végül mégis megküzdöttünk egymással. Én nyertem. Keserves a győzelem, még most is sajog minden csontom.
Vasárnap anyák napja. A templomban a gyerekek kedves, helyenként megható műsorral szolgáltak. Számomra mindössze három zsák bolha egy helyen tartása volt a cél. A legkisebb volt a legkönnyebb. Súlyban is, de egyébként is. Békésen szundikált, csak a közös énekléseknél nézett föl egy-egy kicsit. Szemmel láthatóan tetszik neki az orgona hangja.