Ebben a folytatásos történetben egy hónapnyi blogot előre kitöltve leírom szándékom szerint a nyaralásunk történetét. Olyasformán, ahogy eszembe jut.
Pénteken annyiból állt a nagy készülődés, hogy mindenki kitakarította a szobáját. Szotyolát kölcsönadtuk unokatesónak a törpenyúl mellé. Majdnem megették egymást. A lényegi rész, a cuccok bőröndbe pakolása ehhez képest nagyon hamar megvolt, hiszen mindent jóelőre összegyűjtöttünk már, és a gyerekek is elég nagyok annak megértéséhez, hogy nem teherautóval megyünk nyaralni. Tudtuk a korábbiakból, hogy mi szükséges, és mi nem. Azért csak bepróbálkozott az ifjúság: Petinek például a felfújható cápa gyűjteményét mindenképpen el kellett hoznunk dacára annak, hogy kivétel nélkül mindegyik lyukas.
A pénteki elalvás a felfokozott várakozások miatt egy kicsit elnyújtottra sikeredett.
Nem úgy a szombat reggel, amikoris mindenki frissen, üdén pattant ki az ágyból -- legalább is így terveztük. Az előkecmergés, a szokásos értetlenkedés, az időhúzás és a nagy vitatkozás azonban ezúttal meglepő módon elmaradt. Mindenki tudta a dolgát, és nagyjából mindenki azzal is volt elfoglalva.
Janka lányunk például kifejezetten sokat segített! Nélküle nem tudtunk volna percre pontosan a tervezett időben elindulni. Csak amikor a terveket készítettük, még nem látszott, hogy ez lesz a nyár eddigi legmelegebb hétvégéje, illetve pont ezen a szombaton Balaton átúszás is lesz. De mielőtt még átjutottunk volna a Lánchídon, ahogy szoktunk, lezárták azt is, a Red Bullos bohóckodás miatt (elnézést kérek mindenkitől, aki másként gondolja!). Ennek megfelelően viszont az sem volt betervezve, hogy a 18-as kilóméterkőnél belecuppanunk a dugó végébe, és onnan három pikoradián per miatyánk sebességgel folytatjuk utunkat. A család ismét hálás lehetett (volna), hogy annak idején az autó kiválasztásánál a működő klímaberendezés elengedhetetlen feltételnek számított. A gyerekek persze igazi gyerek módján reagáltak, és kevés választotta el a járművet a szétszedéstől. De végül szintén a tervezett időre (dél) megérkeztünk a kijelölt, és jóelőre lefoglalt
szálláshelyre.
A szállásadónk korrekt, pontos, a szállás pedig pontosan olyan, ahogy le van fényképezve. Ami az információkból kimaradt, hogy a házzal pontosan szemben van egy vendéglő, ahol a nyaraló vendégeinek kedvezményes az étkezés, a két tulajdonos rokoni kapcsolatainak köszönhetően. Mi sajnos nem tudtuk első nap kipróbálni, lévén még nem volt nyitva.
Vasutas (sőt! fonyódi vasutas) szívemet jelentősen megdobogtatta, hogy 50 méteren belül vannak a sínek, és 1 km-en belül Balatonfenyves-alsó megállóhely. Ilyenformán az éjszaka, lábujjhegyen átlopakodó tehervonatokról is időben szerezhetünk tudomást.
A háztól 300 méterre levő szabadfürdő annak jó, aki vízben akarja tölteni a napot. Vagy gyorsan csobbanni egyet az üdítő habokban, aztán menni vissza ... ahova éppen kell. A síneken átérve, kb. félúton elkezdődik a susnyás, majd egy jobb napokat látott, rozoga stégen be lehet vágtatni az iszap közepébe. Úszni biztosan ideális, nekünk gyerekekkel nem annyira jött be. Annyira nem jött be, hogy amikor megláttam a stég végét, hátraarcot vezényeltem a kis csapatnak, akik nagy morgások közepette végül elhalasztották a fürdőzős terveiket vagy tíz perccel, mire a Fenyves-alsó megálló melletti fenyvesi szabadstrandig elértünk.
De miért is szaladok ennyire előre?
Dél volt, hogy megérkeztünk, ebéd meg sehol. A szemben levő étterem még javában zárva. Nosza! Fedezzük fel a környéket címmel, ... illetve ... mit szólnátok Fonyódon a
rendőrséghez? címmel ... majd odaérve Nem eszem kelbimbó levest, Pizzát akarok! címmel. Végül a
Hotel Balaton éttermében kötöttünk ki, ahol 950-ért adtak menüt (barackleves, rántotthús sztékburgonyával), és mellé ajánlották az előre behűtött, szénsavmentes ásványvizet. Kedves, gyors kiszolgálás, minden családtag számára elegendő étel, és ital. Megszerettük, köszönjük!
No de ott csapongtam éppen, hogy végre találtunk egy strand jellegű starndot. Itt is megvolt a stég végéről a sárdagasztás, de aki nem tudná, a déli part alapvetően homokos, és csak helyenként köves. Na azt meg nem kívánom senkinek, hogy egy óvatlan pillanatban egy magasabban fekvő kőbe csak úgy lendületből beletérdeljen mellúszás imitálása közben. Nekem volt ilyenhez szerencsém ... és még élek.
Nagyon jó volt! Úgy töltöttünk el másfél-két órát, hogy észre sem vettük!
Csak az esti vonat csoport szállingózása hívta fel rá a figyelmet, hogy most már lassan ideje lesz vacsora után nézni, mert ha
Fenyves egyetlen CBA-ja bezár...
Gyors vacsora, villámfürdés. Egy kis herce-hurca a fekvőhelyek körül, mert sok van. Alapvetően hat ágy, meg két kis ágy, meg még hely a pótágyaknak... szóval elfér itt két családra való ember is, ha összehúzza magát. Lassan viszont nekem is ideje lesz aludni egy kicsit...
Balatonfenyves, 2015-07-04 23:10
