Új itthon

... mert a mi nyughatatlan formánknak nem elég egy évben egy költözés.
Dunakeszi.
Ezúttal hosszabb időre.
Mindennek új szaga van, és mindent szokni kell. A gyerekek egy kivételével új iskolában. Nekik is szokni kell.
Időnkből, és idegeinkből lehetne több is. Csakúgy, mint derekunkból.

A továbbiakat innen folytatjuk akkor.
Ez a bejegyzés a biztos jele annak, hogy a számítógép is össze lett rakva, és már internet is van, habár még nem olyan formában, és nem úgy, ahogy el lett az képzelve, de azért már mutatkozik valami.
Ez a kezdet folytatása. Szeretem az őszt! Tele van izgalommal.

Buda Ferenc:
Fekszem csak egymagam

Jajgatva sír a szél
nyugalmát nem leli
ágak szikár hegyén
Október lángjai

Szőlőszemek között
parányi pók lapul
holtában ím a lomb
repülni megtanul

Ahány még fönn marad
lehull mind reggelig
hulltukkal életem
tetézve megtelik

Szemembe por szitál
talpamra sár tapad
fölszedni sem tudom
szétrongyolt sátramat

Juhokkal sík mezőn
járnék én boldogan
vernék izzó vasat
ha adnál jó uram

Fekszem csak egymagam
aludni nem tudok
néznek rám szótlanul
elhamvadt csillagok

Forrás: PIM