Tényleg irracionális?

A kép innen származik

"Dávid könyörgött Istenhez a gyermekért; böjtöt tartott Dávid, és amikor bement, a földön fekve töltötte az éjszakát.
Udvarának a vénei odaálltak melléje, hogy fölemeljék a földről, de ő nem akarta, és nem is evett velük semmit.
A hetedik napon meghalt a gyermek. A szolgák azonban nem merték megmondani Dávidnak, hogy meghalt a gyermek, mert ezt gondolták: Hiszen amikor még élt a gyermek, és szóltunk hozzá, akkor sem hallgatott a szavunkra. Hogyan mondjuk meg neki, hogy meghalt a gyermek?! Még valami bajt csinál!
Dávid azonban látta, hogy szolgái suttognak maguk között, és rájött Dávid, hogy meghalt a gyermek. Megkérdezte Dávid a szolgáit: Meghalt a gyermek? Meghalt - felelték.
Ekkor fölkelt Dávid a földről, megfürdött, megkente magát, ruhát váltott, majd bement az ÚR házába, és leborult. Azután hazament, és kérte, hogy tegyenek eléje ételt, és evett.
Akkor ezt mondták neki a szolgái: Miért tetted ezt? Amíg élt a gyermek, böjtöltél és sírtál, de amikor meghalt a gyermek, fölkeltél és ettél.
Ő így felelt: Amíg a gyermek élt, böjtöltem és sírtam, mert ezt gondoltam: Ki tudja, talán könyörül rajtam az ÚR, és életben marad a gyermek.
De most, hogy meghalt, miért böjtöljek? Vissza tudom-e még hozni őt? Én megyek majd őhozzá, de ő nem tér vissza hozzám." (2Sám 12,16-23)

Nem hittem volna, hogy megtalálom. A magam erejéből nem.

Kedves professzorom (aki egyébként engem iskolában soha nem tanított -- még) szavai jutnak eszembe, amikor egy-egy helyet keresek a Bibliában:

"-- Úgy egy centivel hátrébb..." (Zs.J.)

Butafon

A képet itt találtam a
Pinterest segítségével

Lassan ritkaságszámba megy az a telefon, amivel csak telefonálni lehet. Nem csak a vezeték nélküli, és a mobil telefonok között.

Erre akkor döbbentem rá, amikor sajnálni kezdtem a szüleimet, hogy nincs legalább egy üzenetrögzítőjük a telefonhoz. A vezeték nélküli készüléket komolyan fölvettem arra a listára, amin az ajándék-ötleteket tartjuk számon.

Édesapám térített magamhoz:

"-- Minek, fiam?"

Azóta is azt a darab műanyagot használják, amin van egy tucat gomb, és lehet vele telefonálni. Mást nem. Mert minek is?

A dolgok rendje

Ilyen az élet. Kevesen vannak, akik megöregszenek azon a munkahelyen, ahol először kezdtek el dolgozni. Én magam sem tartozom közéjük.

Emlékszem, milyen volt, amikor bejelentettem az akkori kollégáimnak a döntésemet. Előtte-utána micsoda küzdelmek, vívódások voltak kívül-belül. (A linket szándékosan nem tettem ide, aki tudja, érti.)

Igen, a kinti és a benti világ gyakran nagyon különböző.

Felmondott. Ilyen az élet. Nagyon kevesen vannak, akik megöregszenek azon a munkahelyen, ahol először kezdtek el dolgozni. Én magam sem tartozom közéjük.

Emlékszem, azóta hányszor sírtam vissza az ottani jó dolgomat. Az első munkahely...

Mondjuk én egy kicsivel tovább maradtam, de a jelenlegi munkámban ha valaki két évnél tovább van egy helyen, az illető már veteránnak számít.

Már nem üt akkorát. Ilyen az élet. Vannak egyáltalán, akik megöregszenek azon a munkahelyen, ahol először kezdtek el dolgozni? Én magam nem tartozom közéjük.

Azt tudom, hogy akárhova vetett a sors, mindig sok szeretettel gondolok vissza arra az időre, amit az első munkahelyemen töltöttem. Nagyon remélem, hogy ezzel B. sem lesz másként.

Ezzel a döntéssel egy kicsit megint padlóra küldött. Ilyen az élet. Felkelek, leporolom magam, és megyek tovább. Tudom, hol a helyem, tudom, mi a dolgom. Lassan az is kezd körvonalazódni, hogy meddig még.

Magam is épp elhagyni készülök egy közösséget, ahol fontos voltam, és szükség volt rám. Talán ezért is érint ennyire érzékenyen. Szomorú vagyok. De akinek nincs több könnye, az nem sír tovább.

Ez a dolgok rendje: az utak összefutnak, egy darabig együtt haladnak, aztán szétválnak. Elengedni tudni kell, a tudást pedig gyakorlat árán lehet megszerezni. Még akkor is, ha némelyik gyakorlat igencsak fájdalmas.

A hit nem-határai

A hit nem a megértésnél kezdődik.

A hit nem a megtérésnél ér véget.

Matek és megfontolás

3 x 3 tanács közlekedőknek (főleg Budapesten).

Azt gondolom, hogy kb. ez az, amit egy tőlünk különböző kultúrában nem lehetne ilyen nagyszerűen összefoglalva leírni anélkül, hogy az ne volna szégyen. Nálunk úgy látszik, nem megalázó arra kérni másokat, hogy viselkedjenek úgy, ahogy egyébként kellene.

Vagy mégis megalázó?

Hányan láttunk mostanában busz(/villamos/hév)megállókban dohányzó embereket? Hányan mentünk oda szólni, hogy amit tesznek az nemcsak modortalanság a többiekkel szemben, de ráadásul még büntetendő cselekmény is? (Bevallom, én sem mentem oda.)

Jó lenne belátni, hogy az élet társasjáték, nem?

Honnan tudod hogy 2011-ben élsz?

"

1. Véletlenül a micro-n ütöd be a PIN-kódodat.
2. Több éve nem pasziánszoztál rendes kártyával.
3. 15 különböző telefonszámod van egy háromtagú családhoz.
4. E-mailt küldesz a melletted ülő embernek esetleg ráírsz MSN-en.
5. Azt mondod, azért nem tartod a kapcsolatot a régi ismerősökkel, mert nem ismerőseid Facebookon.
5. Négy éve ugyanannál az íróasztalnál ülsz, de közben három különböző cégnél dolgoztál.
7. A főnököd nem tudná elvégezni a te munkádat.
8. Felhívod a családot, hogy tudd meg otthon vannak-e, miközben hajtasz be a garázsba.
10. Minden tévéreklám végén szerepel egy internetcím.
11. Ha elmész otthonról a mobiltelefonod nélkül (amit életed első 10, 20 ,30 ,40 évében nem is ismertél), pánikba esel és máris visszamész érte..
12. Reggel az első, hogy bekapcsolod a számítógépet, még mielőtt kimész kávéért a konyhába.

"

Én innen vettem (ebből ne tessék messzemenő következtetéseket levonni). Gyanítom, hogy az eredeti forrás más, de ezt nem jelölték a cikkben.

Aprónépi állapot

Péter fiam egyre nagyobb hisztiket produkál, amikor az esti fürdetés után eltávolítjuk őt a fürdőkádból. Kivételnek nem nevezhetem a műveletet, mert a kivétel erősítené a szabályt.

Egyre többet, és egyre szebben beszél, és nagyon jól utánozza a nővére hisztijeit, valamint a bátyókája kiakadásait. Ezen a téren is a legjobb mesterektől tanul.

Azt bezzeg nem lesi el a szüleitől, hogy hogyan kell szépen enni, és nem összemalackodni minden ételt, aminek csak a közelébe kerül.
Cserébe egyre szebben beszél (és egyre többet). Kezd az az érzésem kialakulni, hogy ha mindent meg akarnánk hallgatni, amit a gyermekeink mondani szeretnének nekünk, akkor legalább még egy élet kellene hozzá. Ma reggel is megkaptam Péteremtől, amikor beléptem a szobájába ("Jó reggelt, Apa!" -- helyett.)

-- Ne te jöjj! Anya jöjjön!

Balázsnak ... egy ideje ... van ... ... egy ilyenfajta ... modoros stílusa. (A ... ebben az esetben a beszédközi szüneteket igyekszik érzékeltetni.)

-- Apa, ... figyelj!

-- ... Figyelek.

-- Azt akarom mondani, ... hogy ... tulajdonképpen ... 

Itt kezdem el kaparni a falat, mert eltelt fél perc, és még mindig nem tudom, hogy igazából mit szeretne. Vagyis dehogyis nem tudom! Időt akar. Időt, ami csak vele töltök. Még ha csak fél perc is az. Vajon miért bosszant ez engem annyira?

Janka ha csak lehet, nem beszél, inkább morog, és mutogat. A beszédében a legváratlanabb helyeken, és helyzetekben beszúrva megtalálható az általában szó. Erről majd még el kell beszéltetnem vele, azt gondolom. Amikor viszont beszél, akkor nagyon aranyosakat tud mondani.

Mondtam neki, hogy most már ne nagyon barátkozzon az ovis társaival, mert jövőre úgyis iskolába megy, és az egy más közösség lesz. Erre végre nagy nehezen elkezdte a barátkozást.

Egyébként ha nem tudnám, hogy mennyi idős, azt is gondolhatnám, hogy kamaszodik. Az esetek többségében nem fogad szót, és a szobája jobban emlékeztet háborús csatatérre, mint lányszobára. Azért hozzá kell tennem, hogy ebben is van pozitív irányú változás.

Nincs azzal semmi baj, ha van egy terved

(A képet itt találtam)

Néhány évvel ezelőtt voltam egy előadáson. Mérő László tartotta. Multikultúrális vállalatokról volt benne szó, meg arról, hogy ki a főnök, és ezt egyes kultúrákban milyen módon döntik el.
Most mégis az jutott eszembe ebből az előadásból, amikor Mérő elmesélte milyen volt amerikai vezetőség alatt dolgozni. Mindig azt kérdezték: mi a terve?
Nem biztos, hogy haszontalan tudatosítani magunkban ezt a tervszerűséget. Vagy terv-szerűséget.
Kitérő: ma beszélgettem valakivel, és szóba került a hazai öngyilkosságok magas száma. Még mindig. Pedig a helyzet már sokat javult. Ebben stabilan az élen vagyunk! Újabb tényező, amiért érdemes magyarnak lenni. Újabb küldetés a ma emberének: ezt meg kell oldani valahogy.
Ilyen gondolatok mellett / között talált meg az alábbi szöszmény:
"
A tervek nagyszerűek.
De a küldetések jobbak. A küldetések túlélik a tervek bukását. Márpedig a tervek majdnem mindig elbuknak.
"
(szerző: Seth Godin, eredeti szöveg, fordítás: saját)

Hamvas kései utódja

Hamvas Béla elhatározta, hogy imakönyvet ír ateistáknak. Így született a Bor filozófiája.

Egy kései utód, bizonyos Penn Jilette, aki maltert ugyan nem hord, és nem kever, de Mózes babérjaira törve megjelentette az ateisták tízparancsolatát. 

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy bár lefordítottam (még csak nem is szó szerint), és közzéteszem ezeket a gondolatokat, nem tudok, és nem is szeretnék velük azonosulni, sem mindenben egyetérteni vagy bármilyen más módon saját véleményemként feltüntetni.

1., A legmagasabb eszmények: az emberi értelem, a kreativitás és a szerelem.Mindennél többre becsüld ezeket.

2., Soha ne helyezd a dolgokat vagy akár az eszményeket az emberi lények fölé. (Vesszünk össze, hogy Kindle, vagy iPad, napenergia vagy atom, Republikánus vagy Liberális stb. -- de ha ég a házad, megyek oltani!)

3., Azt mondd, amit gondolsz akkor is, ha magaddal beszélsz. (Ami eddig Istenre tett eskü volt, innentől egyszerűen önbecsülés.)

4., Szakíts időt a pihenésre és a gondolkodásra. (Ha vallásos vagy, ez lehet a szombat, ha nem, akkor egy nap, amikor kevesebbet káromkodsz.)

5., Légy jelen a családodban. Szeresd a szüleidet, a társadat, és a gyermekeidet. (A szeretet mélyebb, mint a tisztelet, és a szülők fontosak, de a társad és a gyerekek is.)

6., Tiszteld és védd az emberi életet. (Sokan azt gondolják, hogy a "ne ölj!" csak a saját falujukra vonatkozik.)

7., Tartsd meg amit ígérsz. (Ne fogadj örök hűséget, ha nem tudod megtartani.)

8., Ne lopj. (Ez a varázslásra és a viccekre is vonatkozik -- te tudod, ki vagy.)

9., Ne hazudj. (Hacsak nem vagy hivatásos szemfényvesztő. Ez vajon a politikusokat is felmenti?)

10., Ne vesztegess túl sok időt a kívánságokra, reményekre és az irigykedésre. Ezek nem visznek jóra.

Nos. Aki ért angolul, annak inkább az eredetit javaslom. Az én röpfordításom akkor érte el a célját, ha néhány gondolat megmozdul a Tisztelt Olvasó fejében.

Könyv vagy porszívó?

A képet itt találtam (Pinterest)

Belekerültem az örvénybe.

Annak idején, amikor indult, elhatároztam, hogy nem fogok részt venni benne. De egyre inkább minden arra mutat, hogy közeleg a pillanat, amikor már nem tehetek mást.

Igazából nem tudom megmondani, hogy miért szeretnék mindenáron kimaradni belőle? Szeretnék talán utolsó mohikán lenni? Az egyetlen ember a Földön, akinek még nincs FB fiókja? Számít ez egyáltalán?

Nem tudom, csak félek.

Talán attól, hogy túl sok időmet fogja elvenni? Ez csak rajtam múlik. Vagy legalább is ezt szeretik mondani azok, akik aztán hozzáteszik (kimondatlanul), hogy természetesen nincs más választás.

Talán attól, hogy túlságosan összekapcsolja az életemnek azokat a területeit, amiket eddig igyekeztem különválasztani egymástól? Nem jó összekeverni a munkát és a magánéletet. Nem jó összekeverni a hivatalos, a társadalmi és a magán szerepeket, és véleményeket.

Azt gondolom, hogy előbb-utóbb úgyis megadom magam, de még kitartok egy kicsit az elhatározásom mellett. Megvárom, amíg megérik az idő, és valóban felkészülten ugrok fejest ebbe a kalandba. Önként, mivel más választásom már nem lesz.

Ez persze nem igaz. 

Mindig van más választás!

Nagyapám, akinek nem adatott meg, hogy mikrohullámú sütőt, vagy számítógépet lásson életében, vagy dédapám, akit kinevettek azért, mert egyszer valakinek arról beszélt, hogy olyan szekerek fognak az úton járni, amik előtt nem lesz ló... ők mit szólnának az én országos nagy problémámhoz?

Egy séta a szigeten? Nem is hangzik rosszul. A könyvtáram nagy része is elolvasásra vár.

Aki kimarad, az lemarad.

Miből? Miről?

Addig kell rohanni a divatok után, amíg az ember lekési a saját életét?