Réka itthon

Az imára kulcsolt kezek hatalma? Isten gondviselése inkább. Újra egyesült a család, hazaengedték a Kislányt, Anyával együtt.
Mindannyian nagyon örülünk, de talán legjobban Anikó, hogy végre ágyban alhat, és nem a földön egy matracon. Mi pedig ha lehet, még jobban vigyázunk a mi törékeny kicsi kincsünkre.

Esti Rékácska Csillagocska

Köszönjük mindazoknak, akik gondoltak ránk!

A-láz-at

A lázat csillapítani kell. Most ez az éppen menő elképzelés gyermekorvosi körökben. Illetve, hogy a lándzsás útifű szirup allergizál.
Réka vasárnap este meleg volt, hétfőn lázas. Kedden látta az orvos. Azt mondta, hogy ez nem játék, és azonnal, saját autójával bevitte Anyát a lányával a kórházba. Ott azt mondták, ez nem játék, és azonnal bent is tartották.
Viszont kedden már nem volt láza. Sőt! A kúptól, amit kapott, egy kicsit még túl is hűlt...
A kórházban éppen teltház van. Az osztályra belépve, és a folyosóra kitett ágyak között cikázva az az érzésem: mindig is az volt. Ennek dacára azt mondták: egy láztalan nap után hazaengedik. (Holott az már megvolt.) Semmilyen lelet nem volt a kezükben, ami alapján továbbra is bent lehetett volna tartani. De azért csütörtökig lebegett a kérdés.
Gondolták: addig valamit majd csak találnak. Hát nem. A gagyi mérlegüktől eltekintve, ami három mérésre három különböző értéket mutat, nem tudtak másba kapaszkodni. Erre föl viszont azt tudták mondani, hogy keveseket eszik, így egy nappal megtoldották a bent tartózkodás idejét.
... illetve köhög. Három napja van összezárva ilyen-olyan turhás beteg másik gyerekekkel. Az volna a csoda, ha nem kapna el tőlük valamit. Szerintem csak erre várnak, hogy még egy kicsit bent tarthassák.

A család többi része, anyósom aktív közreműködésének köszönhetően jól van. Egyelőre.
De aki ráér, és szokott imádkozni...