Mikrotörténelem

A telefonomnak van egy nagy átka: összegyűjti az SMS-eket, és úgy lehet látni őket, mint egy beszélgetést. Persze a hozzá tartozó körítést így is csak emlékezetből lehet pótolni. 

2012-12-12-én, a tucatnapon Balázst az iskola a Fővárosi Nagycirkuszba vitte. Oda kellett érte menni. Ekkor zajlott a következő írásfolyam:

17:16 Én: Mentő állt meg a bejáratnál. Állítólag valaki leesett a lépcsőn. Ha Janka itt lenne, már aggódnék...

17:18 Anikó: Szólj, ha kijöttetek

17:24 Én: Egy órája állok itt, és nem történt semmi érdekes eddig, csak megjött a mentő. Fölhívlak majd. Kb. 45 perc, mire hazaérünk, ha minden megy simán.

Nem Balázs volt. De nem is baj.

2012-12-24. Mindenki Karácsonyra készült. Kivéve Jankát, aki jónak látta, hogy valamilyen okkal el kelljen őt vinni az ügyeletre (talán egy Kruppos roham, vagy egy erős hasfájás ürügyén).

09:42 Én: Nyolcan vannak előttünk. Már hárman utánunk... Szerintem jókor jöttünk.

Az ügyeletes orvos hülyeségnek nevezte, hogy láztalan, köhögő gyermeket beteszek a váróterembe, ahol a jó ég tudja, milyen vírust nem fog összeszedni. Tényleg?

2013-05-27. Ez egészen friss. Balázst Csepelre vittem az ortopéd orvosához, mert innen három villamosmegállónyira is rendel ugyan, de oda a kedves háziorvosunk elvi okok miatt nem hajlandó beutalót adni. 12:30-ra volt időpontunk, és nem késtünk el.

13:13 Én: Szia! Gondolkodj rajta, hogy hogyan oldod meg a délutánt! Még nem voltunk bent, és a mintavételnél is vannak ezren.

13:30 Én: Már voltunk bent. Most röntgenre várunk. Műtéti határeset a jobb lába. Röntgen lelet függvényében...

13:40 Anikó: Csak nyugi, most ez a legfontosabb. Janka dolgozata 19 pontból 17.5

14:00 Én: Most derült ki, hogy nincs röntgen. Ma már nem is lesz... Orvos kezébe ne kerülj! Várunk M.-re ismét.

Már nem figyeltem oda, amikor a főorvos úr harmadszor kért elnézést a történtek miatt. A mintavételt soron kívül intézték, így nemsokára új bokarögzítőnk lesz, és még a tesókat is sikerült begyűjteni az iskolából/oviból. 16:11-kor otthon volt mind a három gyerek. Anikó pedig el tudott menni a szülői értekezletre.

A beszélgetések, és a történetek szerkesztett változatát tettem közzé. A közölt szövegek az eredetileg leírtaknál, jobban tükrözik a mondanivalót.

 

Favágóképző: a mérce

Ha elmondani nem tudod, nem tudod.

Ha megmagyarázni nem tudod, nem érted.

Ha nem tudsz vele játszani, nem szereted.

Mégis lehet a tiéd. Akár egészen is.

Tudatosság

Nincs abban semmi furcsa, ha az ember a blogjában az adott hónap 2., 4., 8., (és 16.) napján jelentet meg egy-egy bejegyzést (, a többi napokon pedig csak azért, hogy nehezebb legyen felfedni a szabályt).

Az is csak a véletlen események furcsa összecsengése, hogy a két nagyobbik gyermek születése közötti idő 1024 nap.

De a *.js-re, ami a Janka Sárából jön, és a *.pl-re, ami a Péter László rövidítése, már ép ésszel más magyarázat nincs, mint hogy apuci betegesen sokat forgolódik (sz)ámítógépek környékén. 

Diplomám szerencsére olyan tudományágból van, ahol kevesebb a kontár (de itt vagyok azok közt is elsőnek magam). 

Szóval nincs ebben tudatosság semmi. 

Van, aki érti?

Akadt egy bántódásom

Joggal várod-e el hogy ne fájjon

és ne vérezzen

miután rám támadtál a kisbaltáddal

Erőszakos vagyok amiért a bal szememmel

próbálom megrongálni a jobb kezedben

tartott balta fokát

Ha eltörik, majd összeragasztom

nem akarom hogy szomorú légy.

Akadt egy irigyem...

... ami annyira szokatlan, hogy még nem döntöttem el, mit kezdjek a helyzettel.

Ami az első vizsgálatok után látszik: az illető csak a mostani állapotomat irigyli, és nem azt az utat, amin keresztül eljutottam idáig.

Nem lesz ez így sokáig. Addig kell megbecsülni, amíg van!

Akadt egy gondom...

... amivel nem tudok mit kezdeni. (Ez a kezdet annyira közhely már, hogy egyszerűen nem hagyhattam ki. Megvárom, amíg a nyelvművelők lelki egyensúlya helyre áll, mielőtt a panasz-áradat kitör belőlem -- is.)

Több, mint tíz év után elhatároztam, hogy életem nagy szerelmét, a gyermekeim anyját, a feleségemet, és a legjobb barátnőmet egyszerre viszem el színházba. (betoldás:) Aztán eszembe jutott, hogy a gyerekek nevelőjét, és a házvezetőnőnket is vinnem kell, különben valaki megsértődik. (betoldás vége) Nem az a probléma, hogy így többe kerül a jegy...

... hanem hogy addig ki vigyáz a gyerekekre? 

Nagymamák, és nagynénik az adott időszakra tömött naptárral rendelkeznek. Egyelőre nem mertem átvenni a jegyeket, de a rendelést lemondani sem.

Annyira ismerős valahonnan a mai dátum. ... Nem volt egy ilyen tavaly is?

Akadt egy újabb követőm...

... ezzel a blogot felvállaltan is követők száma megduplázódott.
Ezt a felelősséget nem tudom, képes leszek-e elhordozni? Vagy egyszerűen nem hordozok semmit, hanem csak írok tovább, ahogy eddig is. Szeretettel, mert annak olyan a természete, hogy "...adhatok belőle, nekem csak annál több lesz..." (W.S.)
Mindenesetre köszönöm azoknak, akiket köszönet illet!

Mostanában jobban odafigyelek arra, hogy milyen újdonságok vannak az életemben. Sorozatot is tervezek róluk ezen a helyen, Akadt egy ... címmel. Máris akadt egy első rész.

Ha már megigértem

Ennyit az én ígéreteimről, meg arról, hogy bennem mennyire lehet megbízni. Gyakran mondom, hogy bennem nem kell megbízni. Lám, mennyire igazam van!

Az a tapasztalatom, hogy vannak azon szerencsések, akik alapértelmezés szerint megbízhatóak, a többieknek pedig kemény munkával kell megbízhatóvá válni. Kell, mert emberek közötti kapcsolat csak ideig-óráig építhető félelemre.

Úgy látom, hogy a félelemre épülő kapcsolatok addig maradnak fenn, amíg a félelem tárgya jelen van.

A bizalomra épülő kapcsolatok addig maradnak fenn, amíg a bizalom jelen van.

A szeretetre épülő kapcsolatok addig maradnak fenn, amíg a szeretet jelen van.

Ezen a világon minden változásnak van kitéve. Úgy is lehet mondani, hogy minden elmúlik egyszer. A jó is, de a rossz is! Csak ki kell várni. Szándékosan nem folytattam a sort az Istenre épülő kapcsolatokkal. Ott ugyanis az én tudományom megáll.

Káposztásmegyeren, ahova mostanában gyakrabban járunk templomba, egy sorozat indult nemrég a vasárnapi igehirdetések között a házasságról ennek első, második, és harmadik része már elérhető, letölthető hangfelvétel formájában. Bátran ajánlom azoknak is, akik még, vagy már nincsenek házasságban, mert olyan kérdéseket (is) boncolgat, amelyek ebben a körben is érdeklődésre tarthatnak számot.

Itt az írás félbemarad, hogy üresség legyen benne. Mert az üresség teszi használhatóvá a dolgokat.

Villanások

Viharok vonulnak el felettünk. Dörög, villámlik, esik az eső. Aztán kiderül -- még az ég is --, és a megtisztult légkörből boldogan lélekzünk nagyokat.

Az elmúlt napokban felgyülemlett néhány későbbi megfontolásra is alkalmas szöszmény. Köznyugalom megzavarására alkalmas tartalom következik!

-- Szeretsz te engem legalább úgy, mint saját magadat?

-- Ha a felebarátom lennél, így tennék, de te a feleségem vagy.

-- Öltözz fel gyorsan! Ne vacogj itt! Vacogni ráérsz azután is, amikor már felöltöztél.

-- Ha segíteni akarsz, előbb kérdezd meg, hogyan segíthetnél!

-- Apa, hogyan segíthetnék?

-- Ne lábatlankodj itt!

Péter fiunk rohamléptekben növekszik.

A cumisüveg is inkább nekem okozott lelki törést (minek a cumira süveg?!), de azóta már az alváshoz sem használ cuclit a fiatalember. Az elmúlt éjjel pedig pelenka nélkül aludt! Ez félig-meddig szükségből volt, mert elfelejtettem újabb csomagot venni, és félig-meddig mondható csak sikeresnek, mert mielőtt bármihez fognánk le kell járjon a mosás.

Anikó ma anyák napja alkalmából egész napos kimenőt kapott. Kezdem érteni, miért nem gyakoriak a gyermekeiket egyedül nevelő apák. A kevés kivételnek pedig minden elismerésem!

Isten éltessen minden Mónikát és Flóriánt! -- és ne csak ma.

Csillapítás

Dönthettem volna másként.
Olcsó manapság az ember, aki elég bátor reggel belenézni a tükörbe helyettem...

Mindennek és mindenkinek megvan az ára.
Mennyibe kerül vajon egy új gerinc?