Kedves Nagyfiunk!
Te vagy az első a családban, aki betöltötte a gyermekeink közül a 13. évét. Ez igazán szép eredmény egy olyan rázós indulás után, mint amiben neked részed volt 13 évvel ezelőtt!
Szép eredmény, hogy kisebb-nagyobb vargabetűk után mégiscsak egy általános Általános Iskolába jársz, mégpedig a legjobbak egyikébe itt a környéken! (Aki nem tudja, nem is sejtheti, micsoda kiváltság ez: Lázárosnak lenni!)
Szép eredmény lesz az év végi bizonyítványod is, és szép eredmény, hogy a kisebb-nagyobb elkövetett butaságok után visszatértünk egy rendes kerékvágásba, amiből elindulhat valami új. Valami nagyszerű!
Valami, amit mindannyian élvezni fogunk!
A képet azért választottam, hogy emlékeztessen: van célod! Van, amiért mehetsz előre. Van, amiért előre nézve átlendülhetsz a mégoly nehéznek tűnő akadályokon is! Szeretnénk ebben is segítő társaid, és barátod lenni! (Tudod, a barátok megmondják egymásnak azt is, ami nem tetszik.)
Ide is leírom, amit neked már olvastam. Egyetlen vers a kedvenc könyvemből, de neked most, a születésnapodon ezt adom útravalónak, és hiszem, hogy kitart egy életen át:
"
Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint
gyermek, úgy értettem, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem,
elhagytam a gyermeki dolgokat.
" (1 Kor 13,11)
A jó hírem az, hogy ez az átalakulás nem megy egy pillanat alatt. Isten bölcsen hagyott időt, hogy beletanuljunk, kipróbáljuk így-úgy, és megtartsuk, ami jónak látszik. Aztán alkalmazzuk.
Nem egyszerű idők jönnek az életedbe most. Nem lesz ez mindig egy diadalmenet, de abban biztos lehetsz: ahogy eddig szerettünk, úgy ezután is szeretni fogunk. A magunk kissé gyakorlatlan módján, kicsit ügyetlenül, néha nagyon türelmetlenül, de úgy szeretünk, ahogy csak téged lehet szeretni!
Boldog, szép napokat kívánunk a születésnapod elmúltával is!
Szeretettel:
Szüleid (nevében Édesapád)
