Jankával kezdődött. Amikor egy felejthetetlen éjszakát követően (lám tíz év házasság hogy megváltoztatja egy ilyen kifejezés értelmét) Anikó felhívta az ovit, hogy Janka nem megy, mert kitört rajta a hányós hasmenés, szóval ekkor már gyanút kellett volna fogjunk. De nem tettük. Még akkor sem, amikor a vonal túlsó oldaláról közölték, hogy most ez a divat.
Két napig nem ment, aztán volt egy napot, aztán onnantól megint csak nem. Pedig már jobban volt. Aztán visszaesett. Most megint jobban van.
Balázs van rosszabbul. Rajta volt a sor.
Smecta, sodi-oral, orvosi szén és hiába főtt krumpli sem segít. Csak a türelmes várakozás arra nézve, hogy egyszer csak elmúlik. Közben pedig, hogy biztosan álljon, kaptunk 35 cm havat. Nehogy véletlenül valakinek megforduljon a fejében, hogy kórházba kellene menni! Mehetnénk az ügyeletre is, de ott úgyis azt fogják mondani, hogy vigyem a kórházba. Akkor meg minek az a kitérő?
Tovább nyugtatandó a kedélyeket tegnap este már én is émelyegtem és Peti is nyűgös kezd lenni. Mi szülők még tartjuk magunkat valahogy. Egyszerűen csak fáradtak vagyunk.
Hogy jó hírekről is beszámoljak, tegnap megértettem, milyen nagyszerű eszköz a hólapát, ha az ember családjának kenyérre van szüksége. Kalandos és tanulságos túlélni egy ilyen gyógyszertár-bolt-otthon kört egy szál autóval a szakadó hóban. Nekem sikerült. Utána versenyeztünk a kocsonyával, hogy melyikünk remeg jobban, de az aszpik nyert. (Nem is ettem meg.)
Kittitől kaptunk nemrég egy babamérleget, ami nem csak a súlyt méri meg, de mutatja a változást is az előző méréshez képest, így könnyebb meghatározni, hogy mennyiket eszik Péterünk. Tegnap este evett 40 g-ot, majd végigaludta az éjszakát.
Ma reggelre pedig 39 fok láza volt, de az legalább elmúlt a kúp hatására.
A mérlegről jut eszembe: tényleg nagyon jó! Egy pici rezgéstől már bekapcsol, így amint a közelébe érünk, már lehet is rátenni a babát. (Vagy ennyire hullámosra raktam a parkettát?)
Két napig nem ment, aztán volt egy napot, aztán onnantól megint csak nem. Pedig már jobban volt. Aztán visszaesett. Most megint jobban van.
Balázs van rosszabbul. Rajta volt a sor.
Smecta, sodi-oral, orvosi szén és hiába főtt krumpli sem segít. Csak a türelmes várakozás arra nézve, hogy egyszer csak elmúlik. Közben pedig, hogy biztosan álljon, kaptunk 35 cm havat. Nehogy véletlenül valakinek megforduljon a fejében, hogy kórházba kellene menni! Mehetnénk az ügyeletre is, de ott úgyis azt fogják mondani, hogy vigyem a kórházba. Akkor meg minek az a kitérő?
Tovább nyugtatandó a kedélyeket tegnap este már én is émelyegtem és Peti is nyűgös kezd lenni. Mi szülők még tartjuk magunkat valahogy. Egyszerűen csak fáradtak vagyunk.
Hogy jó hírekről is beszámoljak, tegnap megértettem, milyen nagyszerű eszköz a hólapát, ha az ember családjának kenyérre van szüksége. Kalandos és tanulságos túlélni egy ilyen gyógyszertár-bolt-otthon kört egy szál autóval a szakadó hóban. Nekem sikerült. Utána versenyeztünk a kocsonyával, hogy melyikünk remeg jobban, de az aszpik nyert. (Nem is ettem meg.)
Kittitől kaptunk nemrég egy babamérleget, ami nem csak a súlyt méri meg, de mutatja a változást is az előző méréshez képest, így könnyebb meghatározni, hogy mennyiket eszik Péterünk. Tegnap este evett 40 g-ot, majd végigaludta az éjszakát.
Ma reggelre pedig 39 fok láza volt, de az legalább elmúlt a kúp hatására.
A mérlegről jut eszembe: tényleg nagyon jó! Egy pici rezgéstől már bekapcsol, így amint a közelébe érünk, már lehet is rátenni a babát. (Vagy ennyire hullámosra raktam a parkettát?)