Márciusi csoport

Isten éltessen mindenkit így márciusban!

Azokat, akiknek valami évfordulója van ilyenkortájt, méginkább.

(Akinek pedig arca van, azokat különösen is!)

Vizit és hűség

Balázs ma volt ellenőrző vizsgálatokon az agyrázkódásával kapcsolatban. Elmúlt, de nem nyomtalanul. Legalább is reméljük, hogy van még nyom, amit ki lehet nyomozni. Például az iskolában arra nézve, hogy mi is történt pontosan?

Gyakran vagyok elégedetlen a munkahelyemmel. Nagyon gyakran érzem szakmai szempontból állóvíznek, és már többször el kezdtem írni a "miért fogok felmondani" című listát. A másik oldalról cégek és fejvadászok egymással versengve leveleznek/telefonálnak az általuk jobbnál jobbnak mondott ajánlataikkal.

Aztán jön egy esetmegbeszélés, mondjuk szerdán délután fél ötkor. Más embernek ilyenkor szabadságot kell kivennie, nekem elég megírni egy levelet, amiben gyakorlatilag közlöm, hogy mikor fogok eljönni aznap a munkahelyemről. Egy héten akár több, egymást követő napon is.

Mindennek megvan az ára. Mindennek, és mindenkinek megvan az ára. Van, akinek harminc ezüstpénz. Az első két mondatot egy gazdasági nyomozó barátom szokta mondani. Még azt is hozzátette: vigyázz, hogy olcsón ne add magad! (Pár éve az illető gyanús körülmények között eltűnt. A családja halottnak hiszi, a hivatalos tájékoztatás szerint viszont "ismeretlen helyen tartózkodik".)

Nem divat ma hűségesnek lenni. A nagy lángolás elmúlik, a hétköznapok szürkeségét állóvíznek érezzük. Legyen az munkahely, gyülekezet, házasság. Nem divat ugyan, de mindenképpen érdemes. A jó kapcsolatért ugyan meg kell dolgozni minden esetben, de nem lehet ezt a fajta munkát összevetni egy teljes újrakezdés gyötrelmeivel. Elköltözésünk után emlékszem, milyen nehéz volt visszajárni Zsámbékra a gyülekezetbe. A mostani gyülekezetünkbe való betagozódásunk nehézségeivel összehasonlítva viszont egyenesen könnyűnek látszik néha. Az igazság kedvéért meg kell jegyeznem, hogy Újpest Belsővárosban nagyon vendégszerető, befogadó és türelmes gyülekezetet találtunk. Élő gyülekezetet, élő hitű vezetőkkel.

Szeretnék hűséges lenni. Nem tudom, mikor éri meg, és mikor nem. Ez egy döntés. Döntés, amin a munkahelyem, a kollégáim sorsa, a házasságom, a családom sorsa... és még hosszasan sorolhatnám, hogy mi fordul meg. Vagy áll meg.

Soha még ennyire nem volt szükségünk segítő kezekre! Segítő, imára kulcsolt kezekre. Köszönjük mindazoknak a segítséget, akik az elmúlt héten mellettünk álltak! Isten neve pedig áldassék mindörökké!

Véletlen

Véletlenül pont ma került elém, és a cikk megírásának pillanatában még nem néztem végig. Olyan sok mást lehet tenni egy órán keresztül. Mert hogy a film hosszú. A címe Székelyruhában az Európai Parlamentben.

Ma ifjakat ünnepelünk.

Forradalmak ma is zajlanak. Kisebbek, nagyobbak. Ez a kis csoport Szentegyházáról szintén forradalmár.

A hátam mögött a TV arról számol be, hogy melyik politikus mit mondott a mai nap alkalmából, hogy ki hol gyalázta egymást, és hogy végül az emberi méltóság győzött, és tettlegességgel nem mocskolták be az ünnepet. Most ott tartunk, hogy már ennek is örülni kell.

Te légy-e?

Csak egyszer élhetsz
de ha jól éled
egy élet
elég lesz.

(Adam Marshall idézve és kissé műferdítva. Tessék elolvasni a címet visszafele is! ;)

Nagyon hosszú nap

Tegnap bementünk.
Holnap kijövünk.
De most éppen ma van...

Akinek van olyan...

Akinek ilyen van, az előbb-utóbb sorra kerül:

Akinek ilyen van, azt bent is tartották:

Nekem nagyfiam van, Balázsnak meg agya van, az agyának pedig rázkódása van. A doktornak véleménye van, amely szerint egy napra bent kell tartani őt megfigyelésre. Anikónak pedig van egy széke, amin eltöltheti az ágy mellett az éjszakát.

Istent pedig majd ébren tartom az imádságaimmal, hogy egész éjjel vigyázzon rájuk! (Aki akar, segíthet.)
Saját képek a helyszínről.

Dicsvágyónak

Dicsvágy emészt? Áhítja lelked
A koszorút a hírnevet?
Tisztább gyönyör szeretve lenni:
Légy rajta, hogy szeressenek.

Mit ér fejednek a borostyán,
Ha már kihullt, vagy ősz hajad?
Mihaszna hogyha emlegetnek,
Ha már pihensz a föld alatt.

Szerető szívek hő verése
Hideg dicsőséggel fölér:
És illatosb a szeretetnek
Virága, mint minden babér.

Ne hidd, hogy hatalom, dicsőség,
Fény, pompa boldogítanak.
A tenger el nem oltja szomjad,
Hanem a tiszta, kis patak.

Szegény vagy, bármiképp csodálnak,
Ha senki, senki sem szeret
Azért ne hideg ércbe kőbe:
Szívekbe írd be képedet.

Óh ne mulasszad el szeretni,
Amíg van kedves embered:
Mert elmúlik az élet és a
Sírban szeretni nem lehet.

(Reviczky Gyula)

A gépelés saját, forrása Szenthelyi-Molnár István: Emberek! Az élet szép! című könyve (Szent Gellért Egyházi Kiadó, 1994 -- ISBN 963 8273 15 1). Ezt azért tartom fontosnak megjegyezni, mert a MEK-nél egy másik szövegváltozat olvasható.

Csöppet sem mellesleg pedig Isten éltessen minden Ildikót közel, s távol -- így utólag is!
Kéretik átadni annak, akit illet.

Péterünk pörög

Nagyon eleven a kisember mostanában. Hangos, szemtelen és örökmozgó. El kellett rontanunk két gyereket, hogy a harmadikra megtanuljuk: ez így van rendjén.

A képen éppen azt magyarázza nekünk, hogy ő tulajdonképpen nem is tudja, mi az a rácsos-lekváros süti...
(saját kép pár perccel a bejegyzés megírása előttről)

Igazi, szeretnivaló kis csibész!

Kör?

"
Keresünk segítőket, hogy

segíthessük a keresőket...
"
Isten áldja meg az igyekezeteteket, testvéreim!

hívd meg istent vacsorára!

Kedvcsinálónak az első bekezdés:
"
vasárnap egy izgalmas gondolatmenetet „kaptam el” a gyülekezetben, amelyen azóta is sokat rágódom. „ahogyan a családi vacsoránál nem hagyják ki az apát a beszélgetésből, ugyanúgy, mi sem hagyhatjuk ki istent, a mi mennyei atyánkat az életünk folyásából.”
"
A folytatás egy szimpatikusan rövid, de annál gondolatébresztőbb bejegyzésben itt olvasható.

Elhatárolódás

A családom és a magam nevében teljes mértékben elhatárolódunk attól a személytől, aki Szalai László néven verseket ír(t), amelyek a poet.hu oldalain (és esetleg más onnan hivatkozott helyeken) olvashatók.
Ha igaz, amit a fiatalember önként közöl magáról az adatlapján, akkor az ő születése, és az én első verseim között pár hónap csupán a különbség.
Persze az a tény önmagában, hogy valaki többet élt, mint mások, nem mentség semmire. A verseket pedig el fogom olvasni. Mert hátha mégiscsak rokon...
Ha máshogy nem, lélekben.

Van kiút?

A legutóbbi megszorító intézkedések hatására kikapcsolták az áramot az alagút végét jelző lámpánál.

(Sajnos a forrás a nagy sötétben elveszett, de magamtól ilyet nem találnék ki...)