Négy napja...

Negyedik nap telt el, hogy feladtam a korábbi állásomat.
Hétfőn még a régi céghez mentem be dolgozni (igazából csak leadni a holmimat, illetve még megbeszélni ezt-azt, ami később fontos lehet a maradóknak a továbbiakban). Kedden már az új helyemen kezdtem.
Kedves, barátságos csapatnak tűnik, habár van egy-két hiperaktív, hiperkritikus személy, de összességében és egyelőre működik minden. Betanulok.

Időnként ki kell lépni a komfort zónából, és valami újat kezdeni. Amikor már nagyon tudod, hogy ki kivel van, kihez miért lehet, vagy kell menni segítségért, és ki lesz az, aki majd elvégzi a te munkádat is, amikor éppen nincs kedved dolgozni, na akkor ideje lesz egy váltásnak.
Vagy valahogy így.
Amikor végzős voltam a fölsőbb iskolában, édesapám éppen elérte a nyugdíj korhatárt, és negyven év hűséges, kitartó munkájának eredményeképpen kapott a munkatársaitól egy lámpát, az államtól pedig olyan nyugdíjat, hogy az én akkori ösztöndíjam is több volt!
Akkor döntöttem el, hogy én nem egy céghez leszek hűséges, hanem a hivatásomhoz. Vagy ahhoz, amit akkor még annak hittem.
Sajnos bebizonyosodott, hogy nem vagyok elég jó villamosmérnöknek. El tengődhettem volna valami gyártósor mellett, és talán ennyi idő után már irodában ülnék (talán a sajátomban is), de az én életem másként alakult.
Voltam szakaszmérök, tervező mérnök, földmérő, víz-gáz és központi fűtés szerelő, kőműves segédmunkás, és betanított csomagoló egy szalag mellett a baromfi feldolgozóban. Mind csupa értékes tapasztalat.
Idén 10 éve belecsöppentem a szoftveriparba, és úgy érzem, hogy megtaláltam azt a hivatást, amihez már majd érdemes lesz hűségesnek maradni.
De nem az egyes cégekhez.
Volt egy cég, ahol hosszabb időt tudtam eltölteni, mert kb. két évente lecserélték a fejünk felett a cégtáblát. Most ide jöttem vissza. Sok minden megváltozott, például a cég neve ismét, illetve a tulajdonosi szerkezet is, de van néhány ismerős arc, és ez kapaszkodónak éppen elég.
Kedden reggel a régi-új kollégáim köszöntöttek: "Üdvözlünk újra itthon!"

... persze más változások is vannak készülőben, és ez jobban elfáraszt, mint amennyire szeretném, de azért igyekezni fogok tartani a lépést magammal, és az életemmel. Mert az emlékek fontosak, és kell rá időt szánnunk, hogy legyenek emlékeink!

Vegyes de végül jó

Szerintem legalább is helyes, és tiszta ügy előbb sorra venni mindazt, ami elbuktathat egy adott üzletet. Ebben a sorban csak valahol hátul kullogott volna az a felvetés, hogy az általunk kért átalakításra olyan irreálisan magas árat mondott, amiből látszott, hogy ezt ő nem akarja megcsinálni.
Szerencsére már az első hálón fennakadt, és ezért nem is kellett részletesebben kiteríteni a térképet, azonnal látszott, hogy ezen a helyen nincs út tovább.
Végül mégis úgy döntöttem, hogy kiteszem a vitrinbe a hátsó gondolataimat, és mindazt, amiről előzőleg úgy gondoltam, hogy semmi köze hozzá. Vannak emberek, akikkel többé nem fogunk találkozni az életben, és R. Attila nagy valószínűséggel ezek közé fog tartozni.
Azzal, hogy ismerünk egy nevet, máris szert tettünk némi kapcsolati tőkére. Mert fogunk még találkozni a barátaival, és az ellenségeivel is. Amint pedig az illető színt vallott, hogy kuruc-e, vagy labanc, egy teljesen más szintjén folytathatjuk a kommunikációt az addigiakhoz képest.

Ma esett az eső, és végül is nem bántam, nem bánom, hogy amit szerettünk volna, azt nem sikerült véghez vinni. Nem hihetjük, hogy minden simán megy. Valami csavarnak mindig elő kell fordulnia, különben nem elég izgalmas a történet.
A mi családunk életét hosszú téli estékre tervezték, kandalló mellé. Lesz mit mesélni, azt hiszem. Nekünk lesz.



Nem is kell ehhez több szó.

Ezt pont mára...

Egy alvó medvét felébreszteni nehéz.
Az emberek szintén hibernálódnak.
De kitűnik, hogy amikor felébrednek, az emberek rövid idő alatt sokkal többet tesznek, mint elvárható. Valóban, karácsony előtti héten őrületes mértékű a vásárlás. Választás előtti héten jelentős mértékű a rá irányuló figyelem. Egy Kickstarter utolsó napjai tettre késztetik az embereket.
Ha vársz addig, amíg egy piaci szereplő azt nem mondja "ideje kimozdulod a komfortzónádból", akkor épp most adtad át az irányítást olyasvalakinek, aki valószínűleg nem törődik azzal, hogy neked mi a fontos.
Sokkal nagyszerűbb kifejleszteni a képességet, hogy kiolvadjunk a hibernált állapotból, amikor eljön a mi időnk, rendszeresen.
Ez nem más napja, hanem a tiéd!

-- Seth Godin (http://sethgodin.typepad.com/seths_blog/2017/04/on-getting-worked-up.html, fordítás saját 2017-04-02)

Valóban ideje kimozdulni a komfort zónánkból! Még nagyon sokmindenről nem világos, hogy hogyan lesz, de ha a szándék megvan, majd idővel adja magát a mód is.
Megint nagyon érzem, hogy Valaki a tenyerén hordoz. Senki nem mondta, hogy síma út lesz! Senki nem mondta, hogy egyszerű lesz, és minden jól fog alakulni. De ez az év a változások éve. Miért ne térhetnék vissza újra, ezúttal azelőtt, mielőtt utolér a pásztorbot?