2014. június 18.

Szerviz bumeráng

Történt pedig napokkal ezelőtt, hogy valami történt. Nem tudni, micsoda, mert az egész olyan misztikus volt. Érthetetlen, de a tények tények maradtak: a porszívónk nem szívott többé. Hanem csak mi. Nagy hangja volt hozzá, de ennek dacára belégzés szintjén volt képes légáramlatot kelteni.
Szétszedtem, összeraktam, belenéztem a csőbe, kitisztítottam a gégecsövet. Eredményként csak eredménytelenséget tudtam felmutatni.
Már-már megnéztem, hogy mennyiért, és hol lehet új készüléket vásárolni, amikor szemembe ötlött, hogy hiába tavalyelőtt karácsonyi a vásárlás, erre a márkára bizony két év a garancia. Nosza, heves márkaszerviz keresés eredményeképpen a négy budapesti cím közül (csak egy van Csepelen,) kettő pedig alig 1 órányi tömegközlekedéssel megközelíthető.
Kisvártatva (alig 1-2 nap telt el) föl is hívtam az egyiket, ahol nagyon kedvesen fogadták a hívásomat. Érezni lehetett, hogy nem akarnak mindenáron rajtam meggazdagodni, mert úgy kezdte a jóember a vonal másik oldalán, hogy elmondta: mit nézzek át a készüléken, ami még okozhatja a leírt jelenséget, és ha ezek alapján közelebb jutok a hiba okához, akkor mi az, ami nem garanciális.
Például, ha az ú.n. HEPA szűrőt kimossa az ember, -- vagy az asszony, mert miért is ne tenné, hiszen mosható, -- és utána nem szárítja meg rendesen (a szakkifejezés a "porszáraz" állapot), és félszárazan összerakja, és elindítja, akkor a nedves szűrőbe úgy beül a por, hogy azt kirobbantani sem lehet többé, és a szűrő nem garanciális alkatrész. Mondom, beszélgettünk vagy fél órát, talán többet is, aztán megállapodtunk, hogy megnézem, és ha nem találom a hiba okát, akkor beviszem hozzájuk, és meglátják: mit tehetnek?
Este későn értem haza, meg kedvem se volt már nagyon. Ellenben ma reggel arra ébredt az egész ház, hogy Laci bekapcsolta a porszívót.
Mivel a filter (a szűrő) volt az egyes számú gyanúsított, ezért azt próbáltam kijátszani. Nem olyan egyszerű ám: ügyes kis kallantyú akadályozza meg a portartó tartály visszahelyezését abban az esetben, ha a HEPA szűrő nincs a helyén. Más nem lévén a kezem ügyében, egy szívószállal cseleztem ki a kifinomult szerkezetet, és lám: szűrő nélkül, ha lehet mondani, még gyengébben szív, mint szűrővel.
Vissza a filter, izzadás, remegés. Bekapcsolás. 
... és abban a pillanatban ...
Egy agyongyűrődött babaruha materializálódott a porgyűjtő tartályban!
Nem tudni, honnan kerülhetett oda, hiszen minden odavezető helyet (cső, gégecső, szívófej) többször szétszedtem, és átnéztem. Talán egy párhuzamos világból teleportálta ide a karmikus bosszú, vagy ... inkább nem talágatok. Istennek egészen sajátos a humora, és biztos vagyok benne, hogy ezúttal Ő is mosolygott.
Miután ugyanis a tartályból a Poci Maci pólója el lett távolítva, a szerkezet visszanyerte eredeti funkcióját, és képes volt porszívóként tovább folytatni működését.
A legjobb feleségem pedig azonnal megörülvén ennek, még a nap folyamán kimerítő tesztelésnek vetette alá a szerkezetet: kiporszívózta az egész lakást. A készülék a teszten átment, így további javítását egyelőre nem tervezzük.

Ezúton is köszönöm a szakszerviznek a telefonon nyújtott hathatós segítséget! Ebből ugyan nem fognak megélni rövid távon. Hosszabb távon viszont, ha elromlik valami itthon, ki fog elsőként eszembe jutni? ...

A számlát benyújtottam: egy része a hűtőszekrényben várja a fogyasztást, egy része pedig itt gyöngyözik előttem a korsóban. Saját kérésére fényképet nem közlök róla, mert szégyenlős...

2014. június 13.

De hiszen akkor...

Több új szokás kialakításán fáradozom.
A fáradozás helyenként szó szerinti, mert gyalog megyek. Naponta egyszer. Vagy a munkahelyemre, vagy onnan haza. Kicsit több, mint 6 km, és kicsit több, mint egy és negyed óra alatt szoktam meglépni. Ennyi időm van töltekezni, gondolkodni. Hallgatni.
Eleinte nem tetszett, hogy az utcán majdnem mindenkinek fülbebigyóval van betömve a hallójárata, de néhány év Budapest után be kellett látnom: életvédelmi funkciója van. Be van dugva a füle, világos, hogy nem hall semmit. Ezt a funkciót a füldugó megőrzi akkor is, ha világosan, egyértelműen, és jól láthatóan nincs bedugva a vége sehova. Több évnyi sikeres tesztelés után ezt biztosan állíthatom.
De mostanában be van. Nálam legalább is. Ugyanis rátaláltam erre az oldalra, ahol a Káposztásmegyeri Református Gyülekezet-ben elhangzott prédikációk nagy része elérhető. (Azért fogalmaztam ilyen óvatosan, mert nem tudom, hogy mindet odatennék. Ilyen formában viszont nem állítok semmi valótlant, hiszen a nagy rész lehet akár az egész is. Vagy attól kevesebb.)
Így jutottam el Zámbó András 2013-06-30-án elhangzott "Szereposztás a házasságban... és azon túl" című igehirdetéséhez (a hangfelvétel elérhető a már hivatkozott oldalon, vagy itt).
Érdemes az egészet meghallgatni. Az igehirdetés végén esik szó arról, amiért tulajdonképpen elkezdtem leírni mindezt. A választott igeszakasz a Péld 31,10. verstől "a derék asszony dícsérete" címen ismert. Ha valaki esetleg nem ismeri, olvassa el mindenképp! Férfi létére is! Miért?
Világi ésszel kicsit nyakatekert gondolkodás, de mi valójában Krisztus teste vagyunk. A férfi a fej, a nő a test, ahogy a prédikációban is elhangzik. Az Egyház feje Krisztus, az Egyház tehát a test, vagyis a női oldal...
Függetlenül attól, hogy a biológiai nemünk micsoda, mi vagyunk a derék asszony!
Te vagy, és én vagyok. 
Pontosabban annak kellene lennünk. Ugye?

2014. június 10.

Remet-e?

Kiszakadni a forgatagból.
Mindegy, hogy miért? Félelemből, vagy szabad elhatározásból. Esetleg Gondviselésből, "véletlenül".
Kiszakadni, és odafordulni.
Egymáshoz. Föntebbre, alább, és velünk egy szinten egyaránt.
Kiszakadni, és mosolyogni.
A görcsökön, a veszekedéseken, a félelmeken.
Kiszakadni, és odahallgatni.
Ismét elhangzott: "Ne féljetek!"

Papírról olvasni könyvet, beszélgetni, sétálni születésem megújult, megszépedett városában. Gyerekkorom templomaiban. Rácsodálkozni régire-újra egyaránt. Megmutatni az iskoláimat a tágra nyílt szemű, és értelmű utánpótlásnak.
Aztán hazatérni oda, ahova tartozom. Eltenni ezt a kis darabot emlékbe.

A mai névnaposokat pedig áldja, és őrizze a Szeretet!

2014. június 5.

42 cm...

... ennyinek mérték. Két arasz. 1780 g. Ennyi volt akkor.
Korán jött, de éppen akkor, amikor jönnie kellett. Akkor esett le rólam az első nagyobb szilánk. Azóta, 12 éve faragjuk, törjük, csiszoljuk, formáljuk egymást. Egyre jobb lesz.
Szalai Balázs Áron kb. 3 hónaposan, ebéd utáni alvás közben (saját kép)

Drága 12 éves nagyfiunk, Balázs Áron! Isten gondviselő kegyelme maradjon veled továbbra is!

(Kérésének megfelelően friss fényképet egyelőre nem teszek közzé.)

2014. június 3.

Én árok, te vársz...

Vajon milyen mély lehet
egy hét hallgatás?