... lenne úgy az élet, ha csak úgy elballagnának az ovisok, és előtte, utána, közben nem történne semmi.
Lehetne könnyesen búcsúzni az épülettől, az emberektől, akikkel három, sőt négy évig összekötött a ... nem is tudom, hogy micsoda?
De nem lehet, mert vendégek jönnek, és fényesre kell nyalni a lakást, hogy utána összejárhassák a sáros cipőjükkel. Amikor pedig minden ragyog, akkor még el kell menni vásárolni, hogy senki semmiben ne szenvedhessen hiányt, és még egy hónap múlva is az ezokból felhalmozott tartalékokból éljünk.
Ezúttal nem így történt, és ezért Anikónak külön hálás vagyok.
Utána sem lehet búcsúzni az óvodától, mert megyünk kirándulni! Gyöngyös-Mátrafüred-Sástó, ha röviden össze szeretném foglalni azt az egy napos, varázslatos utazást, kisvasutazást, túrát a szemerkélő esőben, majd ebédet a szakadó esőben fedél alatt, kilátó nézést, és utána az önfeledt játékot, ami a hazautazást megelőzte. Tényleg csodálatos volt. Így szeretnék visszaemlékezni a JMK ovira!
Közben pedig... Beigazolódott az az álláspontom, hogy nem kell a gyerekből virágkiállítást csinálni a ballagása alkalmából. Mindenkinek meg lett mondva, hogy virágot ne hozzon! Szerencsére volt néhány szülő, és rokon (nem a mi családunkban), aki nem így tett. Ezeken remekül lehetett mutatni, hogy micsoda nyomorúságba dönti a nagy halom virág a szerencsétlen "ünnepeltet". Az ünnepség alatt is esett egy kis eső, de elállt. Jó okot szolgáltatva a család nagy részének, hogy hazameneküljön. Mi Petivel még maradtunk egy kicsit, mintegy ráhangolódásképpen a következő napi kirándulásra.
Nekem a karácsonyi ünnepségen nőtt a szívemhez ez a kis közösség, és ... nagyon fognak hiányozni!
Jobban ezek után, szombaton Petivel elmentünk lámpát venni. Elvégre iskolás nem lehet meg asztalán álló lámpa nélkül. Utána elmentünk egy gyorsétterembe.
Elsétáltunk odáig. Janka is jött velünk. Egy háztömbbel az odaérésünk előtt jutott eszében Jankának, hogy pont azt az éttermet, ahova igyekszünk, pont nemrég, pont bezárták a vendégek között szaladgáló egerek miatt. Ami azt illeti, tényleg be volt zárva.
Ekkor, illetve hazafele séta közben érlelődött meg Jankában a szándék, hogy ne jöjjön velünk tovább. Mivel Peti viszont nagyon akart, ezért a másik irányban próbálkoztunk, és degeszre ebédetük magunkat. (A csöpögő vécétartály már az előtt felhívta magára a figyelmet, hogy elindultunk.)
A délután azzal telt, hogy "csak ültem ott". Nyomokban próbáltam meccset nézni, de úgy látom, erre nem sok reményem van.
Este azonban, mintegy utolsó, napi jócselekedetként, megpróbáltam meghúzni a vécétartály csavarját. Abba is maradt a csöpögés. Egy időre. Később azonban erősebb formában jelentkezett, majd mikor megpróbáltam a folyás helyéhez közelebbi csapot elzárni, még egy zuhannyal is megörvendeztetett. Nem énekeltem zsoltárokat, amíg megtaláltam, hogy a drága fuser hová rejtette a főelzáró csapot.
Ahhoz, hogy a tömítést ki lehessen cserélni, kell egy másik tömítés. De nem tudom, hol vannak, pedig van három dobozzal! Állandóan pakolnom kell ide-oda, mert hol itt van útban, hol meg ott. Na most sem lett meg, viszont megoldottam más módon.
Jelenleg nem folyik. (De azért most odamegyek, és megnézem ... nem folyik.) Kemény éjszakánk lesz, és áldom a nagy eszét annak, aki kitalálta a vasárnapi zárvatartást, de jobban azét, aki végül eltörölte, mert így holnap el tudok menni a boltba cserealkatrészekért, és ki tudom dobni az egész csöpögő, rozsdás, elzárhatatlan rémséget!
... de éppen ebben van a kihívás!
