Volt, amikor nem lehetett róla beszélni.
Volt, amikor mindenképpen beszélni kellett róla, ha vinni akartad valamire.
Volt, amikor kötelező lett megünnepelni.
Volt, amikor felhasználták, hogy balhézzanak, és azóta ez is mást jelent.
Nekem meséltek róla azok, akik megélték.
Vajon én kinek fogom elmesélni?
Vajon szabad lesz-e elmesélni, hogy már megint, és hányadszor, és mibe húznak bele, hogy utána fülük farkuk behúzva végignézzék, amíg a vérünket adjuk azért az ügyért, amiben akkorra már mi is hiszünk?
Vajon nem fogják-e ezekért a gondolatokért egyszer befogni a számat?
Nálunk az ünnepi ebéd három szelet pirítós volt azoknak, akik enni bírtak. Nem azért, mert szegények vagyunk. Nem azért mert a négynapos ünnep remek alkalom, hogy testületileg betegek legyünk, és minden ellenkező híresztelés ellenére tevékenységünk sem az ünneppel kapcsolatos véleményformálás.
Egyszerűen azért, mert ettől nem lettünk jobban.