JVR a rendszámunk. Adta magát a kifejtés: JáVoR. Vagyis szarvas. Ezúttal mit sem törődve a vas minőségével. Szarvi, az új családtag.
Képes volt megállni abban a parkolóban egy hétig, ahonnan teherautót is loptak már (egy nappal később szerelték be Szarviba a lopásnehezítő készüléket, de nem ezért). Ezen a vizsgán átment.
A szervizben, ahova hordani fogom, már ismerték ifjúkora óta, így pontosan megtudhattam, nem csak azt, hogy mi baja volt eddig, hanem azt is, hogy mikor köhögött egy hangosat. Jó általános állapotnak örvend a kis szekér.
Öten kényelmesen beleférünk, és nem jövünk zavarba, ha hétvégén a kedves mama is szeretne velünk jönni az istentiszteletre.
A fiúk nagyon élvezték a hátul utazást, Anikónak pedig nagyon jól ment a vezetés egy új, nagyobb, és teljesen szokatlan autóban. Ettől még egyszer-kétszer majdnem kiestem az ablakon, de ez csak azt jelenti, hogy a fékek jók.
Szarvi tehát első hosszabb útján Zsámbékra vitt el bennünket. A zsámbékiak örömmel láttak. Olyan jó érezni azt a magával ragadó szeretetet, ami ott, az anyagyülekezetemben még mindig jelen van! 1947-ben két anyám született. Az egyik, aki megszült erre a világra, édesanyám. A másik, ahol reformátussá lettem: a zsámbéki gyülekezet.
Matyó Lajos, a gyülekezet választott lelkésze az ünnepi alkalmon Pál apostol Efézus-beli működésének egy részét, a varázslók, mágusok és ördögűzők megszégyenülését, és megérését kiemelve hirdette Isten üzenetét köztünk. (ApCsel 19, 8-22) Elmondta: sokan vagyunk, akik nem is vagyunk tudatában, hogy valami babonával cseréljük fel az Isten-hitet. Babonákban, szertartásokban, tárgyakban keresünk menedéket, Isten helyett.
Szót ejtett a médiában tapasztalható babonás műsorokról, illetve a betelefonálókról. Ez volt számomra a második fontos mondanivalója, amit elhoztam: ezekhez az emberekhez eljutni, és hívőként tanúságot tenni Isten gondviselő kegyelméről -- ez a mi dolgunk! Számomra azért is jó ezt ilyen forrásból látni és hallani, mert az Ige hirdetőjével ástam együtt árkot, hordtam téglát, törtem betont, és tudom, hogy amit mond, az nem csupán hatásvadász szófordulatok kiváló gyűjteménye, hanem megélt, hiteles valóság az ő, és az ő háza népének az életében.
De azt írtam, hogy ez volt a második, amit elhoztam. Mi volt az első?
"
De a gonosz lélek visszavágott: „Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?”
" (ApCsel 19, 15 kiemelés tőlem)
Az első egy kérdés: ha a gonosz lélek Jézust ismeri, Pálról pedig tud, akkor kik vagyunk mi? Tud-e rólunk valamit? Vagy mi csak egy lehetünk: áldozat?
De jó lenne, ha rólunk is tudna a gonosz szellem!
Nem csak azt, hogy milyen hangosan szoktunk ordítani a gyerekeinkkel. Nem csak azt, hogy milyen kerülő utakon járunk, mielőtt hazaérnénk. Nem csak azt, hogy az életünk hiteltelen, és ugyanabból a forrásból fakad egyszer édes, máskor keserű víz.
Imádkozni való akad bőven. Remélem, kapok még álmatlan éjszakákat!
Valaki téged is tart az imádságaiban, testvérem! Ne feledkezz el róla, amikor a Mindenség Urával beszélgetsz! Legalább köszönd meg...
Szarvi hazafele a hegyen is átment velünk. Alig várom, hogy a szüleim is láthassák.
