Most éppen én is.
Peti pedig már két hetes és 160 grammot hízott a születési súlyához képest. Mást nem eszik, csak anyatejet. Abból viszont mindent megkap, amire csak szüksége lehet.
A testvérei nagyon szeretik, azonnal rohannak, ha csak megpisszen. Inkább védeni kell tőlük Öcsit, mert agyonszeretnék.
Komatál.
Így hívják azt a szokást, amikor a kisgyerekes családnak valaki más főz egy pár napig. Nálunk a gyülekezetben régóta szokás így tenni. Mi is főztünk már néhány családnak, úgy látszik minket sem felejtettek el. Már a múlt héten is kaptunk finomabbnál finomabb falatokat, erre a hétre pedig megsúgták, hogy egyáltalán ne főzzünk. "Mind te, mind a te házad népe..."
Legyenek áldottak a gondoskodó kezek és minden jó szándékú szív!
Szombaton Annuska nénitől kaptunk ebédet. Nagyon finom volt. Amikor vittük vissza a tálakat Balázs fiammal, Annuska néni sírva mesélte el, hogy a testvére haldoklik. Egy másik gyülekezeti tagunkról is rossz híreket hallottunk. Teljes anyagi csődbe jutott. Elkel a segítség itt is, ott is.
Néha pár szó is elég, sőt még annyi sem mindig kell. Van, amikor meg sem kell szólalni, csak legyen ott valaki. Néha aztán tettekre van szükség. Hozni-vinni, pakolni, rendezni. Építeni, bontani.
Gyülekezetünkből elköltözött lelkész szolgált nálunk egyik vasárnap. Visszavágyik közénk.
Jó érzés kovásznak lenni!
Még akkor is, ha a csecsemők csípőficam-szűrését államilag már nem támogatják! (De akkor hová megy el az a rengeteg pénz, amit adóként és egyéb jogcímeken befizetünk? Istené az ítélet.)