Túl egyszerű ...

... lenne úgy az élet, ha csak úgy elballagnának az ovisok, és előtte, utána, közben nem történne semmi.
Lehetne könnyesen búcsúzni az épülettől, az emberektől, akikkel három, sőt négy évig összekötött a ... nem is tudom, hogy micsoda?
De nem lehet, mert vendégek jönnek, és fényesre kell nyalni a lakást, hogy utána összejárhassák a sáros cipőjükkel. Amikor pedig minden ragyog, akkor még el kell menni vásárolni, hogy senki semmiben ne szenvedhessen hiányt, és még egy hónap múlva is az ezokból felhalmozott tartalékokból éljünk.
Ezúttal nem így történt, és ezért Anikónak külön hálás vagyok.

Utána sem lehet búcsúzni az óvodától, mert megyünk kirándulni! Gyöngyös-Mátrafüred-Sástó, ha röviden össze szeretném foglalni azt az egy napos, varázslatos utazást, kisvasutazást, túrát a szemerkélő esőben, majd ebédet a szakadó esőben fedél alatt, kilátó nézést, és utána az önfeledt játékot, ami a hazautazást megelőzte. Tényleg csodálatos volt. Így szeretnék visszaemlékezni a JMK ovira!

Közben pedig... Beigazolódott az az álláspontom, hogy nem kell a gyerekből virágkiállítást csinálni a ballagása alkalmából. Mindenkinek meg lett mondva, hogy virágot ne hozzon! Szerencsére volt néhány szülő, és rokon (nem a mi családunkban), aki nem így tett. Ezeken remekül lehetett mutatni, hogy micsoda nyomorúságba dönti a nagy halom virág a szerencsétlen "ünnepeltet". Az ünnepség alatt is esett egy kis eső, de elállt. Jó okot szolgáltatva a család nagy részének, hogy hazameneküljön. Mi Petivel még maradtunk egy kicsit, mintegy ráhangolódásképpen a következő napi kirándulásra.
Nekem a karácsonyi ünnepségen nőtt a szívemhez ez a kis közösség, és ... nagyon fognak hiányozni!

Jobban ezek után, szombaton Petivel elmentünk lámpát venni. Elvégre iskolás nem lehet meg asztalán álló lámpa nélkül. Utána elmentünk egy gyorsétterembe.
Elsétáltunk odáig. Janka is jött velünk. Egy háztömbbel az odaérésünk előtt jutott eszében Jankának, hogy pont azt az éttermet, ahova igyekszünk, pont nemrég, pont bezárták a vendégek között szaladgáló egerek miatt. Ami azt illeti, tényleg be volt zárva.
Ekkor, illetve hazafele séta közben érlelődött meg Jankában a szándék, hogy ne jöjjön velünk tovább. Mivel Peti viszont nagyon akart, ezért a másik irányban próbálkoztunk, és degeszre ebédetük magunkat. (A csöpögő vécétartály már az előtt felhívta magára a figyelmet, hogy elindultunk.)
A délután azzal telt, hogy "csak ültem ott". Nyomokban próbáltam meccset nézni, de úgy látom, erre nem sok reményem van.
Este azonban, mintegy utolsó, napi jócselekedetként, megpróbáltam meghúzni a vécétartály csavarját. Abba is maradt a csöpögés. Egy időre. Később azonban erősebb formában jelentkezett, majd mikor megpróbáltam a folyás helyéhez közelebbi csapot elzárni, még egy zuhannyal is megörvendeztetett. Nem énekeltem zsoltárokat, amíg megtaláltam, hogy a drága fuser hová rejtette a főelzáró csapot.
Ahhoz, hogy a tömítést ki lehessen cserélni, kell egy másik tömítés. De nem tudom, hol vannak, pedig van három dobozzal! Állandóan pakolnom kell ide-oda, mert hol itt van útban, hol meg ott. Na most sem lett meg, viszont megoldottam más módon.
Jelenleg nem folyik. (De azért most odamegyek, és megnézem ... nem folyik.) Kemény éjszakánk lesz, és áldom a nagy eszét annak, aki kitalálta a vasárnapi zárvatartást, de jobban azét, aki végül eltörölte, mert így holnap el tudok menni a boltba cserealkatrészekért, és ki tudom dobni az egész csöpögő, rozsdás, elzárhatatlan rémséget!

... de éppen ebben van a kihívás!

Tizennégy éve...

... remegősen indult a reggel.
Aggódtunk. A feleségem is, én is.
8 óra 22 perckor jött világra (1780g és 42 cm volt) Balázs fiunk. Betöltött 32. hétre született. Akkor még tudni nem lehetett, hogy életben marad-e, de azt éreztük, hogy ez a gyermek közénk akar jönni. Minden áron, ezért lett az ő harmadik neve Áron.

Szülővé válásunknak is születésnapja ez.
Nem a jó szülővé válásunknak. Annak a napja még nem jött el.

Balázsunk lassan túllendül az általános iskolán, és már a fényes jövőt tervezgeti.
Minden kételyünk így oszoljon el!

A tortája, amit ő maga választott, finom volt, a fiatalember pedig természetben helyenként nagyon idegesítő! Pont az a dolga, nem?

Nem abbamaradt, csak megritkult

Annak idején kétgyermekes apukaként, munkanélküliként, friss reformátusként, és még ki tudja miként bőven jutott idő az életemben, hogy írjak. Még akár blogot is.
Mostanra a gyermekek száma megduplázódott, van munkám, betokozódott református, megátalkodott idealista, és közben mindenre gyanakvó tesztelő lettem. Állítólag nagyon sok bennem az ellentmondás. Szerintem meg nem. Ezt az ellentmondást én egyrészt az emlékezetem rövidségével magyarázva oldom föl. Másrészt pedig azzal, hogy vannak nagyobb irányok az életemben, amikhez hűséges maradok (kb. Isten, Haza, Család), és van a többi, amihez nem feltétlenül.

Rövid helyzetjelentés: Anikó küzd valami tavaszi allergiával. Nem tudjuk pontosan még, hogy mi ez. Talán csak a nyárfaszösz. Reméljük.
Balázs megkapta a következő adag injekciót a lábába. Egy évvel ezelőtt kapott egy ilyen kezelést, az kisebb mértékű csodát tett. Most a tornás szakaszban vagyunk. Utána lesz még gipsz, és a részletekkel nem utnatnék senkit, illetve nem itt. A nagyfiam egy hős! Pont.
Janka kamaszodik. A hangulata változékonyabb, mint az áprilisi időjárás, és ez időnként nagyon komoly türelmet igényelne a családjától.
Péter nemsokára ballag az oviból, és szeptembertől iskolás lesz. Aki trükközött a lakcímével, azt már fölvették. Neki két testvére jár abba az iskolába, ahova őt is járatni szeretnénk, és még mindig várólistán van. De van egy ígéretünk az iskola igazgatótól, és van töretlen reményünk a Gondviselésben.
Réka forog! Nemrég múlt öt hónapos, és intenzíven hordja a csípőficam ellen előírt terpesz pelenkát. Amikor nem, akkor pedig hirtelen hasra fordul, és utána időnként már sikeresen átesve a kezén, vissza is.

Mindez eléggé leköt, ha esetleg a munkahelyem nem foglalna el megfelelően. Azért csak kitartok, hátha van, akinek ad néhány új gondolatot, amit itt olvas. Mert olyan ellentmondásos vagyok. Ugye?

Törődjön mindenki...

Törődjön mindenki inkább a mag dolgával. Vagy a magáéval?
A mag dolga, hogy elhaljon, és megpróbáljon az új életen keresztül új gyümölcsöt teremni. Nem máshol. Pontosan ott, ahová esett.

Mi, akik ide estünk, várjuk megint, hogy mi jön ránk?
Van köztünk, aki elmúlt 70. Van, akinek lassan a takaró is fáj.
Van, akit újra szúrnak, és van, aki küzd a helyéért. Ez utóbbiból több is.

Van, aki csótányokkal csatároz, és van, aki jövőt tervez, mert makacsul hiszi, hogy lesz olyan.

Na ezek vagyunk mi.
A mag a dolgával törődik.

Túlnőni...

"You will outgrow your usefulness."

Van az a pont, amikor megérted, hogy neked már megvan, és végre elkezdesz a mások üdvösségével foglalkozni.
Na én itt még nem tartok,

... és itt kellene befejezni egy veszővel a végén, mintegy sejtteve a folytatást. De van nálam egy almás rekesz, ami annak a bosszantó jele, hogy ma sem törődtem sem a magam, sem az én házam népe üdvösségével. Aki akarja, érti.
Erre csak ez van.

Felétek?

Tudni szerettem volna...

Tudni szerettemvolna, hogy van-e olyan szó a Bibliában, ami az egész szövegben csak egyszer fordul elő?
De minek?
Nem tudok rá ésszerű magyarázatot. Időnként följönnek bennem ilyen kérdések, és akkor egy kicsit nyomozni szoktam. Néha egészen érdekeseket tanulok ilyenkor. Olyasmit szoktam találni, amit nem kerestem, és ez -- lényegében az internet nevű lomtár kacatjai közötti turkálás -- örömmel tölt el. Abban is hitegetem magam, hogy a tudásom gyarapszik.
De ma felismertem, hogy ez is hiábavalóság.
Amíg ezt a "kutatómunkát" végeztem, addig sem a szeretteimmel foglalkoztam, nem tettem semmi hasznosat. Sem más, sem a magam javára. Például nem olvastam a Bibliát! Pedig honnan máshonnan lehet megtudni a kérdésemre a választ?
Lusta emberként abban bíztam, hogy ez a kérdés már másnak is megfordult a fejében, és kutatott valamit e témában, amit aztán le is írt. De nem. Sem magyar, sem angol nyelven nem találtam hasonlót egyik általam használt keresővel sem. Talán még oroszul meg kellett volna próbálnom, de az ő Biblia fordításukat nem ismerem olyan jól, mint a magyar és az angol változatokat.
Nem találtam semmit.
Illetve találtam. Ezt találtam, amit most leírtam.
Most pedig abbahagyom ezen a ponton, mert valaki hangos sírással a figyelmemet követeli...

Valakinek ajánlottam

Valakinek ajánlottam, hogy ha tudni szeretné, mi van velünk, hát olvassa ezeket a bejegyzéseket. Pár nap múlva kaptam tőle egy e-mailt: úgy látom, veletek nem történik semmi érdekes...
Hát nem!
Ma például fogtam a kisebbik középső lányomat, meg a nagyobbik középső fiamat (Janka és Peti), és elmentünk a Margitszigetre ebéd után. Eredetileg máshova szerettek volna menni. Játszóházba kívánkoztak a drágáim, de aztán megbeszéltük, hogy oda akkor is lehet menni, amikor szakad az eső. Igaz, akkor nem gyalog.
Végül a Margitsziget lett a nyertes. Janka lányom ebből az alkalomból megkapta első bérletét (eddig jegyeztünk, mert az alkalmankénti utazáshoz az jobban passzol, és nem árt, ha megtanulja a gyerek, hogy micsoda kényelmet kap a bérlet áráért -- nem kell lyukasztani). Büszkén mutatta a metrón az ellenőr bácsiknak, akik rá se hederítettek. De nem tört meg a lendület.
A Lehel tértől nagy piros busszal (troli) mentünk a Jászai Mari térre, onnan pedig besétáltunk. Mit besétáltunk?! A tömeg hátán behömpölyögtünk a szigetre. Megpróbáltunk ugyan megállni egy pillanatra a híd korlátjánál a hajókat nézegetni, de a mögöttünk jövő tömeg ezt nem díjazta.
Tudja valaki, mi az összefüggés a tömeg, az idő, és a tér között?
Megmondom, nem kell hozzá fizikusnak lenni.
Ha jó az idő a tömeg lemegy a térre.
Na ilyen élményünk volt nekünk vasárnap délután a Margitsziget déli csücskén, amit az aprónép már a hídról kiszúrt, hogy oda mindenképp menjünk le! Hát lementünk. A sziget keleti (Pest felőli) oldalán sétáltunk fölfelé az állatkertig. Néztük a futókat, és a hajókat. Még egy uszály is járt arra. Biztosan m-uszáj volt neki...
A pónik símogatása, a szárnyas jószágok, és az őzikék nézegetése aztán nem kötötte le a fiatalokat túlságosan, mert már be voltak sózva a beígért bringóhintózás miatt. Mennünk kellett tovább.
A nagy tömeg egyik nagy hátránya, hogy alig van bent kölcsönözhető bringóhintó. Ez persze egy pár perces elfogaltsággal, mondjuk a közelben található fagylaltárus felkeresésével könnyen megoldható. Mire visszaértünk, már volt is arra alkalmas eszköz. Mi pedig vittük.
A legnehezebb az volt, mire megegyeztünk, hogy ki vezet. Janka egész ügyes már, és teker is ész nélkül, de kell mellé egy ügyes fékező. Peti mellé mégjobban. Először is nem ér még le a lába a pedálig, tehát hajtani még nem tud. Másodszor nem lát ki a kormány mögül, és még erősen el van foglalva annak értelmezésével, hogy ha erre fordítja a kormányt, akkor a kerekek is erre fordulnak. Na most ez 5 km/óra sebesség fölött egészen izgalmas tud lenni. Márpedig Janka tekert...
Peti egyszer, kormányzás közben fölnézett, és megkérdezte:
-- Apa, ki hozott minket ide?
Aztán következett az a csodálatos fél óra, amikor én vezettem. Árnyoldalként Janka addigra már elfáradt, így a hajtás jelentős része is rám maradt. Peti pedig ezalatt fölfedezte a térképet a járművünkben, és az alapján diktálta, hogy merre menjünk.
Hazafele a buszon majdnem elaludt mind a kettő, és itthon sem kellett nekik altató dalt énekelni.

Réka a tegnapi játszóterezéstől egy kicsit megfázhatott. Prüsszög, köhög. De legalább láza nincs, és idáig még alszik az éjjel. Majd holnap reggel megbeszéljük Anikóval, hogy az éjszaka hajnalodó felében mennyire volt nyugodt. A legnagyobb elismerést azonban Balázstól kaptam. Nem tudott eljönni velünk, mert tanulnia kellett (hetedik osztályban ez már majdhogynem természetes). Mielőtt elment aludni, annyit mondott:
-- Apa, köszönöm, hogy elvitted őket!
Ezt most mindenki értse, ahogy akarja. Szerintem az így előállt csöndet, és nyugalmat köszönte meg.

A söröm elfogyott, megyek aludni. Ha előhívom a telefonomból, majd fényképek is lesznek ... talán.

Iskolakezdés: Harmadik

Petink közel egyidős ezzel a bloggal, és idén szeptembertől már iskolás lesz. Miért is lenne ez olyan nagyon egyszerű? Valaki jónak látta két házzal arrébb meghúzni a körzethatárt. Így mi a széles utca túloldalára tartozunk iskolailag, nem a ház háta mögé, a gyalog öt percre levő iskolába.
Talán elég erős érv, hogy másik két testvére is ide jár. Majd meglátjuk.
Lehetett volna trükközni. Van, aki évek óta él egy ismerőséhez bejelentve. Ezt mi nem akartuk.
Ha nem lehet szabályosan, akkor nem kell! Ettől persze még a rokonaink / ismerőseink nagy része furcsán néz ránk. De mi már csak ilyenek vagyunk.

Balázs akkor kezdte az iskolát, amikor Peti született. Az nem volt egy egyszerű kezdet. Harmadikra csak azt tudjuk emlékezetből, hogy eddig még nem volt két egyforma. Szerintünk most sem lesz szimpla. De sokkal nyugodtabban nézünk elébe.

Réka itthon

Az imára kulcsolt kezek hatalma? Isten gondviselése inkább. Újra egyesült a család, hazaengedték a Kislányt, Anyával együtt.
Mindannyian nagyon örülünk, de talán legjobban Anikó, hogy végre ágyban alhat, és nem a földön egy matracon. Mi pedig ha lehet, még jobban vigyázunk a mi törékeny kicsi kincsünkre.

Esti Rékácska Csillagocska

Köszönjük mindazoknak, akik gondoltak ránk!

A-láz-at

A lázat csillapítani kell. Most ez az éppen menő elképzelés gyermekorvosi körökben. Illetve, hogy a lándzsás útifű szirup allergizál.
Réka vasárnap este meleg volt, hétfőn lázas. Kedden látta az orvos. Azt mondta, hogy ez nem játék, és azonnal, saját autójával bevitte Anyát a lányával a kórházba. Ott azt mondták, ez nem játék, és azonnal bent is tartották.
Viszont kedden már nem volt láza. Sőt! A kúptól, amit kapott, egy kicsit még túl is hűlt...
A kórházban éppen teltház van. Az osztályra belépve, és a folyosóra kitett ágyak között cikázva az az érzésem: mindig is az volt. Ennek dacára azt mondták: egy láztalan nap után hazaengedik. (Holott az már megvolt.) Semmilyen lelet nem volt a kezükben, ami alapján továbbra is bent lehetett volna tartani. De azért csütörtökig lebegett a kérdés.
Gondolták: addig valamit majd csak találnak. Hát nem. A gagyi mérlegüktől eltekintve, ami három mérésre három különböző értéket mutat, nem tudtak másba kapaszkodni. Erre föl viszont azt tudták mondani, hogy keveseket eszik, így egy nappal megtoldották a bent tartózkodás idejét.
... illetve köhög. Három napja van összezárva ilyen-olyan turhás beteg másik gyerekekkel. Az volna a csoda, ha nem kapna el tőlük valamit. Szerintem csak erre várnak, hogy még egy kicsit bent tarthassák.

A család többi része, anyósom aktív közreműködésének köszönhetően jól van. Egyelőre.
De aki ráér, és szokott imádkozni...