Iskolagyűlés

Iskolagyűlés a Lázár Ervin általános iskolában (iskolai fénykép, forrás)

Az meg ott a mi lányunk!

Példamutató magatartásáért és szorgalmáért ismét kiállították. Mi pedig családjaként nagyon büszkék vagyunk a nagyobbik lányunkra.

... és jut eszembe: vannak ám fotók mostmár a kisebbikről is. Hamarosan közzé teszek párat. Ezt lehessen venni fenyegetésnek akár.

Gondoldjuk csak meg...

"

Figyelmeztetlek benneteket, hogy az ítélet napján minden meggondolatlanul kimondott kártékony szavatokról számot kell majd adnotok!

" (Mt12,36)

Kezdem megérteni a szerzeteseket, akik némasági fogadalmat tettek.

Aki csak ezeken az oldalakon keresztül ismer, itt is mennyi minden tanúskodik ellenem?!

Uram irgalmazz!

...
Réka lány itt alszik a vállamon. Jóllakott. Négy hét alatt nőtt több, mint fél kilót. A többiek szerte, mindenki a maga helyén.
Nem tudom, most a helyemen vagyok-e? Valami nagyon változik körülöttem is, bennem is. Nem vagyok elégedett azzal, amit teszek, ahhoz képest, amit szerintem várnak tőlem, és amit elfogadhatónak tartanék. Talán bennem van a hiba.
De senki nem mondhatja meg, hogy a homlokára tolta a szemüveget, azért nem találja sehol. Aki ránéz, annak ez nyilvánvaló.
Vagy van tükör...

Meg kellett keresnem...

... mert arra ébredtem, hogy tudom, és most pontosan ezt érzem.
... mert forgattam magamban évek óta.
... mert szeretem.
... mert nem tudták tőle elvenni a kedvemet.
Pedig ügyesek ám!


Gárdonyi Géza: Tanácskérés
http://gondolkodom.hu/gardonyi-geza-tanacskeres/

Óév búcsúján

Hálás szívvel gondolunk vissza mindenre, ami megadatott.

Nem a csapásokra, hanem ahogy válaszoltunk rájuk!

Illetve nem is mi válaszoltunk, hanem a mi Gondviselő Mennyei Atyánk.

Idén megadatott, hogy együtt töltsem a szilvesztert a szüleimmel. Mi szokásosan csöndesen ünnepelünk. Odakint az ablakunk alatt a népek hagyományosan megrendezik nekünk a tüzijátékot évente, csak figyelni kell (és lekapcsolva hagyni a villanyt :).

A gyerekek tévét néznek. Réka alszik. Anyja szintén igyekszik ami időt csak lehet, pihenéssel tölteni. A már önálló akarattal rendelkező másik három ezt nehezen tolerálja. De az is mekkora áldás, hogy ennyi szabadságom van! Itthon vagyok december közepe óta. Lassan meg kellene majd néznem, hogy lebontották-e már az irodát, ahol eddig dolgoztam...

... én meg amennyi eszem van, ahelyett, hogy a családommal lennék, blogot írok.

Idén többé nem fordul elő! 

Boldog új évet! -- Isten áldásával.

Fel nagy örömre!

Hálás szívvel tudatjuk, hogy a 3D interaktív képeslap a mennyországból megérkezett!

2015. december 22-én 10:49 perckor, 3390g és 55cm méretekkel Szalai Réka Csilla lányunk megszületett. Réka és édesanyja jól van.

Közzétehető fényképünk még nincs, Köszönjük a türelmet (is)!

"Bizony, bizony, mondom néktek: aki befogadja azt, akit elküldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött." Jn. 13,20

4...

Megszereztük a listát a szülőszoba ajtajáról. Ennek alapján újragondoltuk a bevinni valókat, és az újragondolás során át is pakoltuk őket másik táskába.

Illetve csak Anikó, mert én nem is tudom, mit csináltam éppen...

Az én táskámba bekerült az állandóan cserélt üveg víz mellé egy doboz keksz, a szükséges iratok, elemlámpa, szatyor és fényképező gép, hozzá való, kipróbált elemekkel.

Az idei utolsó úszás Jankával rendhagyóra sikeredett. Talán nem is olyan nagy baj, ha erről többet nem őrzünk meg az emlékezetünkben. Emberélet nem forgott veszélyben. Hacsak ...

5...

Szeretve lenni.

Olyan, mint a burok. Körülvesz, véd. 

Korlátoz. Igen, korlátoz, de a saját érdekemben.

Szeretve lenni nagyon jó!

A ma élő ember legnagyobb tragédiáinak egyike az, hogy nem szereti senki. Csak saját maga magát. Ebből az önzésből épít magának várat! Falat a szívébe. Kőből. Végül az egész szíve kővé változik, és képtelen lesz már dobogni is. (Ezzel lehet vitatkozni. Tudom, hogy Van, Aki szeret, de legtöbbünk mégis belesüppedt a saját sajnálatának ebbe a ragadós ingoványába.)

Szigetei vagyunk a teremtett világnak. Időnként nyújtunk egy-egy bizonytalan csápot valaki felé, és várjuk a viszonzást. Az pedig nem jön. Az ember targédiája. Megfagyunk mind a globális felmelegedés közben ránk szakadó lelki télben.

A fagyhalál azt mondják, békés halál. Az ember nem küzd, nem vergődik, egyszerűen csak elaszik, és többé nem ébred fel. A mi lelkünk ebben a fagyos világban csak alszik, vagy már halott?

Valaki eljött. Mégis.

Valaki eljövendő.

10... 9... 8... 7... 6...

Ma megint láttam!

Nem lett jó a CTG, ezért meg kellett ismételni, és biztos-ami-biztos alapon még egy UH-t is bevarrtak a közel 4 óra várakozásba.

Már-már számot vetettünk azzal, hogy esetleg bent tartanak. De mégsem.

Ebédre pont hazaértünk.

Délután a dokival leletértékelés. Egy kiadós várakozás itt is. Ha ezt tudtuk volna, sokkal nyugodtabban isszuk meg a kávét.

Vágta haza, hogy odaérjek Petivel az ovis karácsonyi buliba.

Először voltam itt a JMK-ban ilyen alkalmon, és most hosszabb időre utoljára is. Nem tudom, hogy csak az én idegeim vannak elgyengülve, vagy tényleg nagyon szeretetteljes, bennsőséges, és megható volt-e az alkalom, de a végén ki kellett kéredzkednem az udvarra, hogy ne lássák a többiek, hogy sírok, mint egy kisgyerek. Jó időbe telt, mire összeszedtem magam annyira, hogy el tudtam köszönni: idén már nem látjuk egymást. Jövőre meg...

Este pihenés képpen még egy úszás. Petinek ez is az utolsó idén. Jankával még fordulunk egyet-kettőt. Van egy kevés pótolni valónk. Hiába: megnőtt a szentem, és van már olyan időszak, amikor nem okos dolog uszodába mennie.

Cserébe most egy hétig a profi sportolók életét éljük: minden nap edzés. Januárban úgysem fogjuk tudni hordani őt/őket. Utána pedig majd meglátjuk.

Ilyenformán fogy el lassan az idő.

Az idei karácsony, és innentől fogva mindegyik rendhagyó lesz minálunk. Idén szenteste még nem biztos, hogy együtt lesz, az addigra már meggyarapodott család.

A lányaim már csak ilyenek: Janka a húsvétot borította föl annak idején. Réka a karácsonyt. Ilyen az élet. Nem áll meg attól, ha a naptárba valamit piros betűvel írtak...

Láttam!

Tegnap végre a feleségem nem zárta be előttem az ajtót, de rám kellett szólnia, mert annyira bele voltam feledkezve a telefonomba... Így aztán láthattam.

Az ultrahangos képalkotó eljárás lehetővé tette számomra, hogy lássam Rékánkat -- még pociban. A CTG pedig, hogy halljam a szívverését.

Az én apaságom egy szívveréssel indult 13 évvel ezelőtt, és mondhatom, az azóta eltelt idő nem változtatta meg a magzati szívhangok hallatán tapasztalt érzéseimet. Hát még ha ahhoz a magzati szívhanghoz apaság okán van közöm!

Még egy villanás a feleségemmel való beszélgetésekből:

-- Kaptam egy kupont, hogy két magazin előfizetés mellé egy harmadikat adnak ingyen. Megnéztem, és úgy működik, hogy kiválasztja a legolcsóbb előfizetést, és azt engedi el, mindegy, milyen sorrendben adod meg a lapokat.

-- Nem jól van ez kitalálva. Olyan kéne, hogy egy előfizetés mellé ingyen adnak bébiszittert, hogy legyen is időd elolvasni az újságot... 

A végére egy fondorlatos kérdés: 

Magyarországon hol árulnak franciadrazsét? 

Hát a kínainál!

Politikailag nem korrekt

... vagy valami ilyesmit mondanának kortársaink Jakab apostolról, amikor ilyeneket ír:

"

Ha valaki istenfélőnek tartja magát, de nem fegyelmezi meg a nyelvét, akkor csak magát csapja be. Az ilyen vallásosság semmit sem ér! Ellenben az Atya-Isten azt tekinti igazán istenfélőnek, aki gondot visel az árvákról és özvegyekről, és tisztán tartja magát a világ gonosz befolyásától.

" (Jakab1, 26-27)

... ezt talán nem is magyaráznám tovább. Inkább elkezdem gyakorolni a nyelvem fegyelmezését. 

Mielőtt késő lesz.