Iskola, iskola

"

Iskola, iskola,

ki a csoda

jár oda?

" (Gyurkovics Tibor: Iskola-nyitogató)

Mi ugyan nem, ha háromnegyed órás váratás után a "Jó napot kívánok!"-ra "Viszontlátásra!" a válasz. Azt gondolom, hogy a látogatásunk az Erzsébet Utcai Általános Iskola megnevezést viselő intézményben inkább volt tanulságos, mintsem eredményes.

Csakúgy, mint másik két jeles oktatási intézmény, eme jeles és kiváló iskola is kiérdemelte az igazgatóság képviselőivel való találkozás alapján, hogy azon helyek közé soroltassék, ahová akkor sem íratnám a gyermekeimet, ha térden állva könyörögne az, aki most hatalmának és a mi kiszolgáltatottságunknak biztos tudatában magas lóról elzavart (vagy inkább elzavartatott, mert még a személyes konfrontációt sem merte felvállalni).

"Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: "Enyém a bosszúállás, én megfizetek" - így szól az Úr.

" (Róm 12,19)

Bízzunk benne, hogy egyik ilyen iskola sem lesz soha rászorulva a segítségemre. Nem azért, mert haragszom, hanem azért, mert nehezen felejtek. Máshonnan hívtak falat bontani, ajtót áthelyezni, költözni segíteni és megyek is különösebb kérlelés nélkül, szívesen.