Húsz éve még harcoltam volna érte, hogy ami az enyém, azt nekem tulajdonítsák. Szerencsére akkoriban még nem volt másom, csak légváraim, szép álmaim, és egy elképzelt jobb világom. Volt egy barátom, aki sokra vitte azóta, mióta nem velem barátkozik...
Azóta építettem, romboltam, olvastam, írtam, gondoltam, hallgattam és beszéltem éppen eleget. Mire elkezdtem volna fontosnak tartani, hogy ezt vagy amazt én ... addigra valaki más már learatta a babérokat.
Most pedig már nem fontos.
Találtam valamit, megmutattam másnak és az illető híres lett tőle? Nem fontos.
Addig mondogattam valamit, amíg végre valaki másnak is eszébe jutott? Megérdemli.
Most pedig már ez sem fontos...
Megköszöni valaki az ecetnek, ha savanyú?
Megköszöni valaki az ecetnek, ha savanyú?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése