"
Zsúfolt, Debrecenbe tartó vonat. Fülledt, nyári meleg. A fülke ajtajánál enyhén ittas ember. Minden megállónál odamegy az ablakhoz, kinéz, aztán ennyit mond:
-- Ajjajjaj!
Végül, egyik utastárs kíváncsisága nem bírja tovább, rákérdez: miért teszi ezt minden alkalommal, amikor a vonat megáll?
-- Mert egyre biztosabb vagyok afelől, hogy ez a vonat nem Győrbe megy.
"
Mindezt vasárnap hallottam, Zsámbékon.
Jó tudni, honnan jöttünk. Jó tudni, hogy hová megyünk.
Azt is jó volna tudni, hogy merre visz majd az út?
"
Kétlakian mindig
olyasformán érzem
itthontalan vagyok
míg ott honos.
" (Sárvár - Győr között, valamikor a '90-es évek végén)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése