Kacsa édesapámmal dolgozott együtt. Volt neki polgári neve is, de arra csak nagyon kevés, kivételezett ember volt feljogosítva, hogy ismerje. Ugyanúgy, mint a Mozisét, vagy Pompomét. De ez utóbbi két úr életem egy másik jelentős állomásának meghatározó mellékszereplője, ennélfogva vagy kitérek rájuk egy ettől különböző alkalommal, vagy nem.
Kacsa viszont ott húzta a csavarokat, ahol az én drága apukám is gyakran összeolajozta a kezét: az autószerelő műhelyben. Sőt! Nemcsak húzta, de időnként lazított is.
Egy ilyen lazítás alkalmával, amikor már minden trükköt bevetettek, a műszaki szalonnát is beleértve, kis naívan megkérdeztem, hogy miért van az anyacsavarnak olyan furcsa formája, mintha kettő lenne egymás mellett? Nem kontra anya volt. Világosan látszott, hogy ez egy anyag, és egy alkatrész. De mégis...
Akkor mondta Kacsa ezt a számomra azóta szállóigévé vált mondatot:
-- Hiszen nem csak jobbra tudom forgatni a fejemet, hanem balra is!
Igen, a csavar balmenetes volt. Pontosan az ellenkező irányba kellett lazítani, mint ahogy eddig próbálták.
Sapienti sat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése