Nem számít, hogy szombaton és vasárnap Káposztásmegyeren voltunk a gyülekezetben. Az már határeset, hogy vettünk nagyobb autót, és pénteken haza is hoztuk. Ebben elfér hátul a három gyerekülés művészkedés nélkül, és a csomagoknak is van benne hely.
Ma hétfő van, április 15-e és ma kidobtuk az utolsó cumisüveget is a szívünk egy darabjával. Nagyon el volt használódva már.
Mindegyik kapott a születésekor új cumisüveget. Ha úgy alakul, ezután sem lesz másként. Ehhez annyi hiányzik, hogy a jelenlegi, három által teremtett helyzeten úrrá legyünk.
2 megjegyzés:
Menni fog!
Kedves Betti!
Köszönjük a bíztatást. Ha átlagos család lennénk, akkor menne, azt hiszem. De mint tudjuk, átlagos családok nem léteznek.
Nálunk például a legnagyobbról papírunk van, hogy háromnak számít...
Akkor most hány gyerekesek is vagyunk? :-)
Az élet nem egyszerű, és még mi is bonyolítunk rajta néha egy-egy kicsit.
Egyébként mi köze van a fogainknak a jövő időhöz, vagy a járáshoz? A járás egy közigazgatási egység, nem? ;)
Megjegyzés küldése