Ma nyílt nap volt a budafoki kocsiszínben. A lányok másfél óra győzködés után végül túl fiúsnak nyilvánították az eseményt, és itthon maradtak, mi pedig fölkerekedtünk, és a kevés metrózástól eltekintve villamossal mentünk odáig. A régen Fehérvári útként tisztelt Újbuda-központtól a Hollandiából hazamentett 2624-essel ballagtunk.
 |
| Jobb képért a fényképészt kellett volna lecserélni... (saját kép) |
Belül a bőség zavarából egy kicsit feléledve a mindenféle villamosok vezetőállásaiban eltölthető pár percért folytatott hosszabb sorban állások voltak jellemzőek, néha eredménnyel.
 |
| A jövő nemzedék vezető állásban (saját kép) |
De volt olyan villamos, ami bevehetetlennek bizonyult a hosszú sorok miatt. Péterrel mentünk még egy "kört" a hóeltakarító, pályatisztító kocsival (ún. "hógéppel"), és megcsodáltuk a modellező baráti kör hatalmas -- egy műhelycsarnokot széltében kitöltő -- terepasztalát, ami szemlátomást lett volna tovább is, csak ugye ott volt a fal.
Fénykép nem készült sok, mivel inkább az élményekért mentünk, de abban mindannyian egyetértettünk, hogy a lányok sajnálhatták az otthon maradást, mi pedig a legközelebbi ilyenre is el szeretnénk menni.
Eddig a kötelező optimizmus, most pedig milyenek az emberek rovatunk következik. Az alábbi idézet szerint: "
Egy kicsit ünneprontásként azt szeretnénk üzenni a budafoki műszakos kollégákkal együtt annak a kedves látogatónak, aki a 1442-es pályaszámú Ganz csuklósból kiszerelte és ellopta a rögzítőfék kapcsolót, hogy ..................... (inkább nem írjuk le).
"
Most erre mit mondjon az ember? Ha kért volna egyet, kapott volna....
3 megjegyzés:
Milyen klasszak ezek a programok! Pont arra gondoltam valamelyik este, hogy a keresztfiam lassan 1 éves, és ilyen programokra fogunk járni :-)
Zsuzsa,
Egy évesnek még nem ajánlanám. Peti fiam is csak azért jöhetett velünk, mert
1., két éves kora óta mindig jön, tehát hozzá van edződve a bratyója hobbijához (többé-kevésbé)
2., elmúlt 4 éves
3., Balázs annyira szereti, hogy akkor is az ölébe veszi, amikor csak ő szeretne egyedül ott lenni (lásd a közös képet, ami a nagyfiúnak nem kis erőfeszítés, és hatalmas lemondás volt -- de együtt voltak!)
Mi, amikor Peti 1 éves körül lett, eljöttünk csak úgy villamosozni, trolizni, metrózni a városba. Neki az is hatalmas élmény volt, és kialakult benne a megszokás, hogy nem fél ezektől az eszközöktől -- hiszen ismeri őket.
... még egy cikk fényképekkel, és egy kis háttéranyaggal: http://www.regionalbahn.hu/2013/09/villamosnap-2013.html
Megjegyzés küldése