Bizonyság

Egy éve ilyenkor még csak reményünk volt.
Azóta bizonyságunk van. Rékának hívják.

Szépen gyógyul. Voltunk orvosnál, aki megnézte, és megállapította, hogy a szülői rutin győzedelmeskedik az orvostudomány felett. Párologtatás, orrszívás, amikor szükséges fájdalom-, és lázcsillapítás. Ennyit tehetünk. Ennyit tettünk szeretettel, és kitartással. Szépen gyógyul.
Pihenésképpen fogat is növeszt, de mikor máskor, ha egyszer most van itt az ideje?

A köhögés egyébként családi divat nálunk. Még a holnapot kell kibírni, amikor lesz nálunk a szülinap miatt vendégjárás, aztán lehetünk betegek, amennyire csak akarunk.

Janka szemüvege is szépen alakul. Ráeszméltünk, hogy végül is van nálunk egy leírás, hogy milyen lencse kell, és orvos még érvényesen mást nem mondott. Március elejére kaptunk időpontot a Madarász utcába.
Ezen felbuzdulva Anikó hóna alá csapta a receptúrát, meg a lányt, és elmentek a közeli optikushoz. Vagy még a héten elkészül, vagy még idén. Ki is van fizetve. Jankának padlóig zuhant az álla, hogy mégiscsak ő kapja a legdrágább karácsonyi ajándékot: egy szemüveget, amit kb. 3 hónapig fog hordani, utána majd biztosan írnak újat. (Én azért remélem, hogy nem, de inkább lásson rendesen...)

Takarítottunk, sütöttünk-főztünk. Vásároltunk, és háborogtunk. Végül is, amikor fáradt az ember, akkor másra már nincs ereje, mint veszekedni egy jót. Ez is része az év feldolgozásának. Mit tettünk, mit nem tettünk? Mit bántunk meg ebből, és mit nem?
A nagyra törő terveket is többször megvitatjuk. Őröljük, mint valami malomban, amíg használható alapanyaggá nem válik. Törjük össze a múlt köveit, hogy az így nyert téglákból jövőt építsünk.

A következő évnek nem megyünk neki tervek nélkül, mint az ideinek, amiben nem is történt semmi...
Illetve...