Negyedik vasárnap

Janka lányom az idei adventi időszak minden vasárnapjára készült egy kis elmélkedéssel, egy-egy rövid idézettel a Bibliából, és néhány énekkel is.
Negyedik vasárnapra a karácsonyfát hozta, mint jelképet.
Mit szimbolizál?
Egy másik kérdést is felvetett: miért nem ismerjük Jézus életét 18 hónapostól 30 éves koráig -- egyetlen, pár napos zarándokúttól eltekintve?

Az volt ezekben a kis elmélkedésekben a nagyon jó, hogy sok kérdés nyitva maradt. Megválaszolatlanul, mintegy arra várva, hogy majd mi magunkban igyekszünk betölteni az űrt, amit a kérdés megnyitott.

Réka egész éjjel sírt. Lázasnak is éreztem, ami anyatejes babánál nem teljesen rendjén való. Aztán hajnalban végre elnyugodott, aludt egy hatalmasat, és utána vígan járkált föl-alá. Talán egy kicsivel bújósabb volt, mint általában...

... általában?!
Egy éve ez a lány még nem volt sehol. Illetve vidám, mit sem sejtő pocaklakó volt. Vártuk nagyon. 2015 karácsonyára olyan ajándék került a fa alá, amit nem hiszem, hogy bárki, vagy bármi megpróbálhatna felülmúlni! Persze tudom, hogy AZ első Karácsony, Jézus születése felülmúlta. De csak az! Nekem, és a családomnak biztosan.

Idén nem az ajándékokról fog szólni a karácsonyunk. Megpróbáljuk a gyerekeinket megtanítani az együttlét örömére. Egymás társaságának nem csak az elviselésére. Nem visszük túlzásba a dekorációt, sem a takarítást. Semmit, ami nem arról szól, hogy együtt vagyunk, egy család vagyunk.
Balázs is kimozdult az odújából a Janka-féle alkalomra, amikor meggyújtottuk a 4. gyertyát az itthoni adventi koszorún. Egyébként csak enni látjuk. Saját elmondása szerint elgondolkodtató volt, amit hallott, és felismerésekkel gazdagodva tért vissza a szobájába.

A próféták köztünk élnek. Nem nagy Féták, apró Féták...