Aki arra volt kíváncsi, hogy lesz-e valamilyen eredmény: lett. A szokás ugyan nagy úr, és most a kezelés ideje alatt végig hordani kell a bokarögzítő sínt, és sok ... mindannyiunknak sok. De már most, az első hét végén látszik javulás. Most új mozgásokat tanulunk, amit eddig a folyamatosan feszes izmok nem engedtek. Most új helyen kopik az ízület, és amíg nem telik meg ott folyadékkal, addig bizony fájdalmas is.
Gyakorlatilag egész délutános program, és eddig még a család nem érzett meg belőle jelentősebbet, mint hogy anya a szokásosnál is fáradtabb. De talán ebből is ki tudunk jönni valami pozitív eredményt hozva magunkkal: a gyerekek rájönnek, milyen sokat ér a segítségük, mi pedig merjük kérni, és elfogadni a segítséget, amikor szükséges.
Aki arra volt kíváncsi, hogy lesz-e valamilyen ünneplés: lesz. Mégpedig az én napomon, mert idén az esik vasárnapra. Mondtam, én nem kérek semmi mást, csak hogy együtt menjünk templomba. Meglátjuk. Mértéktartó ünneplésre számítok idén.
Aki arra volt kíváncsi, hogy lesz-e valamilyen következmény: még nem tudom. Az én olvasatomban minden lehetséges eszközzel bizonyítódik, hogy nem tudom elvégezni a feladataimat, ha az ehhez szükséges eszközök nem állnak rendelkezésre. Márpedig ha ez az elvárás, akkor valószínűleg én vagyok alkalmatlan. Ebből pedig mindenképpen érdemes lesz levonni a megfelelő következtetéseket. Vagy legalább is megjegyezni, és gyakrabban együtt ebédelni az ismerősökkel, barátokkal...
Aki arra volt kívácsi, hogy lesz-e valamilyen vége ennek az írásnak: nem, csak ennyi.
Szeretettel köszöntünk mi, a márciusi csoport mindenkit, aki ebben a hónapban tartotta/tartja valamilyen jeles napját. Isten éltessen, és ha van arcod, akkor puszilunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése