Elkezdődött

Az első lépésen túl vagyunk. A kezelés elkezdődött. Viszonylag rövid időn belül ki fog derülni, hogy mire lehet számítani.

Nem akarom agyonnyomni az elvárásaimmal, de szeretném, ha tudná, hogy a siker nagyon nagy mértékben rajta áll. De ezt ma mondtam el neki utoljára, mert már jelezte, hogy unja.

Annyi mindent átvészeltünk már együtt. Annyi mindent megtettünk már együtt. Nem volt mindig egyszerű, és nem is minden esetben lehetünk büszkék magunkra, de átvészeltük, és megvagyunk. Továbbra is együtt. Olyan jó, hogy van már belső segítségünk is. Aki megért, aki támogat. Akire számíthatunk. 

Nem tudom, hogyan juthattunk volna idáig, ha nincsenek azok az imára kulcsolt kezek, akik minket (is) megtartottak. Isten áldását kérem az életükre ezúton is!

A Bethesda kórház mégiscsak igen jó hely, ha valahova kell bízni az embernek a gyermekét. A nagyfiú bejárós lesz, vagyis állományban van a kórházban, de itthonról jár be a kezelésekre. Így nem marad le annyira a tanulásban, habár a jelenlegi törvényi szabályozás alapján akár két elhúzódó betegség elég tud lenni arra, hogy a tanulónak a túl sok hiányzás miatt ne legyen értékelhető a féléves teljesítménye, ennek minden következményével együtt. De ez biztosan kevesebb embert érint, mint a felelőtlen eladósodás...

A Bethesda kórház igen jó hely-ségét abból látom most igazoltnak, hogy este fél kilenckor csörgött a telefon. A kezelőorvos volt. Azt mondta, mielőtt elindul az osztályos vizitre, körbe szokta telefonálni a hazaengedetteket, hogy minden rendben van-e? ...

Attól az egytől tartok, hogy a nagyfiú nekibátorodva a rengeteg szenvedésnek, amin keresztül kellett, és kell mennie, ellustul, és az egyébként jó eszét tanulás helyett a tanulás mellőzésére szolgáló kifogások gyártására fogja felhasználni.

Ahogy egyébként minden kamasz fiú tenné a helyében...