Tegnap reggel megrúgott.
Finoman, alig érezhetően, de mégis határozottan. Eddig nem voltam rá ilyen hatásal. Sőt! Megnyugtattam, ha odatettem a kezem.
De tegnap reggel megrúgott.
Korábban ugyan már utaltam rá, de nyíltan nem tettem még közhírré sehol, hogy negyedik gyermekünk, Réka Csilla érkezését karácsony utánra várjuk.
Természetesen nem kis szorongásal várjuk őt, hiszen elég sok teher van rajtunk így is, de hiszem, hogy nem véletlenül kaptuk őt. Ugyanúgy, ahogy a többiekkel ebben a rám bízott kicsiny nyájban, Istennek Rékával is komoly terve van, és hálás szívvel, Tőle kapott alázattal szeretnék ennek a tervnek a megvalósításában részt vállalni.
Most viszont azt látom, hogy Anikót nagyon megviseli már ez a negyedik baba, pedig alig múltunk félidősek. Igazából talán nem is annyira a terhesség, mintsem a másik három, finoman szólva is enyhén rosszcsont gyermek. Akik közül kettő éppen kamaszodik.
Nem panasznap ez, hanem az örömteli várakozás ideje. Mégis... Senkinek nem szeretném megtiltani, hogy ha kap rá indíttatást, imádkozzon értünk. Az összes angyalainkat is beleértve!
Tegnap reggel megrúgott!
Itt van már köztünk. Advent van, bármit is mond a naptár. Képeslapunk érkezik a mennyországból. Közben, éppen egy jelentőségteljes évfordulóra is készülődünk csendesen. Mintha csak tegnap lett volna. Vagy tegnapelőtt...
... amikor először megrúgott.
1 megjegyzés:
Istenem, milyen jó hír! Ahhoz képest, hogy nem is ismerlek Benneteket, nagyon megörültem Réka Csillának! Valahol olvastam, hogy egy kamaszokkal megtüzdelt családban a legjobb dolog, ami történhet, az egy kisbaba születése. Ùgyhogy halleluja, örvendezzünk, gyermek készülödik!!! Isten éltesse az Èdesanyjával együtt!
Megjegyzés küldése